Kiváló őrző-védő kutya vagy vérszomjas vadállat? Okkal tiltják ki a bandogokat?

A bull típusú kutyák rajongóinak egy része odavan értük, mások inkább rettegnek tőlük. Habár a törvényhozók többségének fogalma nincs arról, hogy kik is ők tulajdonképpen, Európa és az USA államai zömének tiltólistáin szerepelnek. A hivatalos fajták tenyésztői általában legyintenek, ha hallanak róluk, mások mindent megtesznek a fajtásításukért. Kik a bandogok valójában?

Ha a bandogokról beszélünk, a történetükkel és létrejöttükkel kapcsolatban két korszakot kell elkülönítenünk. Az első a középkor, amikor a bandog elnevezés is megszületett. A nyelvészek szerint a név vélhetően a 14. századi Angliában jelent meg először és „bond dogge”, vagy „band dogge”-ként található meg a korabeli krónikákban. Ez akkoriban láncon tartott kutyát jelentett. Ezzel a kifejezéssel az akkor élők azokat a kutyákat illették, akiket veszélyességük miatt napközben láncon tartottak, de éjjelente szabadon engedtek egy adott terület, vagy tulajdon védelmére. Ez természetesen nem túlságosan részletes információ, de tulajdonképpen ennyi tudható ezekről a kutyákról. A kinológusok szerint közük lehetett a bulldogok és a modern masztiffok őseihez, akikről szintén keveset tudunk, hiszen „modern” kutyafajták, és a mainak megfelelő, vagy ahhoz hasonló sztenderdek a 20. század elejéig nem léteztek.

Újratöltve: egy korrekciós kísérlet az 1960-as években

Az úgynevezett modern bandogok története az 1960-as években indult újra, amikor egy, az Egyesült Államokban élő állatorvos, John B. Swinford kezdett el kísérletezni több kutyafajta keverésével. Swinford állatorvosként látta a modernnek nevezett kutyafajták, különösen a masztiffok folyamatos leromlását, a célja pedig egy egészséges, mozgékony nagy munkaképességű, de mégis nagytestű kutya típus kialakítása volt. Senki nem tudja pontosan, hogy milyen kutyákat használt fel a folyamat során, de a legtöbb kinológus szerint az amerikai pitbull terrier és a nápolyi masztiff párosítása jelenthette az alapot. Ugyanilyen valószínűnek tűnik a pitbull terrier és az angol masztiff párosítása is. Mindenesetre létrehozott egy típust, aminek gyorsan jó híre kelt, és az állatorvos 1971-ben bekövetkezett halála után kutyás berkekben elkezdték őket Swinford Bandogoknak hívni.

Mi a helyzet napjainkban?

Habár a bandogokat sem akkor, sem azóta nem fogadják el önálló fajtaként, először Amerikában, majd fokozatosan Európában is egyre népszerűbbé váltak. Sok tenyésztő kísérletezett többféle fajta keverésével, ezért a bandogok egyáltalán nem egységesek, a méretükben és a színeikben is komoly eltérések léteznek, ezért nehéz pontosan meghatározni, hogy kik is ők tulajdonképpen. A legpontosabbnak tűnő definíció talán a következő: a bandog olyan keverék kutya, ami valamelyik masztiff és valamelyik bull típusú kutya (leggyakrabban pitbull terrier), keveredéséből származik. A leggyakoribb bandog típusok a pitbull – nápolyi masztiff mixek, a pitbull – bullmasztiff mixek (őket egyébként Amerikában pitbull masztiffnak is hívják), de számos példa van a bordeaux-i dog, az angol masztiff, az amerikai bulldog és más nagytestű kutyák tenyésztésbe fogására is. A cél szinte minden esetben a pitbullok harcosságának, egészségességének és fürgeségének vegyítése a masztiffok erejével, harapási erősségével, ember- és családbarátságával.

Habár egységes fajtának tekinthető bandog nem létezik és a definíciójuk sem egyszerű, a pitbull ősök miatt nagyon sok országban ezen kutyák tartása tiltott. Az, hogy egy állami hivatalnok vagy önkormányzatnál dolgozó laikus vajon hogyan és mi alapján tud azonosítani egy bandogot, és elkülöníteni azt egy másik keverék kutyától, nos, ez számomra egyelőre rejtély.

Küllem és karakter

A bandogok általában nagy termetű, csupa izom kutyák, akik azonban nem lehetnek lomhák vagy lassúak. Ha lehet egyáltalán átlagokat vonni, a kanok jellemzően 45-63 kg súlyúak, a szukák pedig 38-40 kg körüliek, az átlagos marmagasságuk 60-70 cm körül mozog.

Az angol nyelvű kutyás szakirodalomban sok szó esik a bandogok remek képességeiről. Általános vélemény, hogy kiváló testi adottságú és hatalmas erejű őrző-védő és testőrkutyák, amelyek azonban, részben a pitbull ősök miatt, meglehetősen agresszívak lehetnek más kutyákkal. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a felmenők mindegyike, beszéljünk akár a masztiffokról, vagy a terrier vért (is) hordozó pitbullokról, meglehetősen makacs alaptermészetűek, ami általában jellemző a bandogokra is. Ezért kezdő kutyásoknak, gyengébb fizikai állapotban levőknek és instabil személyiségű embertársainknak egyáltalán nem ajánlják tartásukat, talán nem minden ok nélkül.