hirdetés

Ismered a bracco italianót? A különleges megjelenésű vizsla több száz éve az olaszok kiváló vadásza

László Enikő, 2021. november 20 - Képek: Getty Images Hungary

A bracco italiano, magyar nevén olasz vizsla azon kevés kutyafajták egyike, akik az idők során szinte változatlanok maradtak. Ismerd meg az időtlen olasz vizslát!

hirdetés

Úgy tartják, az olasz vizsla lehet minden európai vizsla őse. A kiváló szimatú vadászkutya leginkább csak hazájában népszerű annak ellenére, hogy nagyszerű adottságokkal rendelkezik. A következőkben megismerheted ezt a viszonylag ritka kutyafajtát.

Az ősi eredetű olasz vizsla

A bracco italianóról úgy tartják, hogy Európa legrégebbi vizslája, mivel ősi gyökerei az időszámításunk előtti 4-5. századig nyúlhatnak vissza. Vélhetően molosszusok, vérebek és pointerek keresztezésével érte el mai formáját. A 14. században freskókon, metszeteken is megörökítettek a fajtához hasonló ebeket. A reneszánsz korban igen megbecsült vadászkutyának számított, gyakran ajándékoztak spanyol és francia területekre bracco tenyészpárokat. Az 1800-as évekre azonban csökkent ez a népszerűség, és napjainkban is leginkább csak Olaszországban elterjedt.

A fajta kedvelői úgy tartják, hogy az olasz vizsla jelleme és külső megjelenése is szinte alig változott az évszázadok során, de régen valamivel robosztusabb volt testfelépítése. Ez az időtlenség nagyon különleges, hiszen a kutyafajták többsége jelentős átalakuláson ment keresztül az utóbbi évtizedekben. Olaszországban északon a szikárabb, magasabb egyedeket preferálják, míg délen a lógósabb bőrű, vérebekhez hasonlító külsőt.

A különleges megjelenés, amire mindenki felfigyel

Egyesek azt mondják, a bracco italiano olyan, mint egy vizsla karikatúra. Megjelenése valóban eltér egy tipikus vizslától, gondolj csak a magyar vagy a weimari vizslára. Az olasz vizslának jóval erőteljesebb a testfelépítése, azonban ennek ellenére mozgása könnyed, nem lomha. Pofilvonala is kissé eltér a többi vizsláétól, orrát gyakran római orrnak emlegetik. Természetesen különleges színére is sokan felfigyelnek. A bracco színe lehet egyszínű fehér (rendkívül ritka), fehér narancs foltokkal, pöttyökkel; fehér borostyánsárga foltokkal; fehér gesztenyebarnás foltokkal.

Mozgása is egyedi vadászat közben: nem vágtázik a mezőn, hanem nagy lendülettel, gyorsan, felemelt fejjel üget. Ezt a nagysebességű mozgást „trott”-nak nevezik, és a kifejezetten olasz vizsláknak szánt versenyeken kizárják azokat az egyedeket, akik vágtáznak, és nem trottban ügetnek. A fiatalabb kutyákat már néhány hónapos koruktól egy úgynevezett „braga” segítségével edzik, ami egy, az eb hátsó lábára erősített szíj, ami megakadályozza a vágtázást.

Az alábbi videóban látható, hogyan is néz ki ez:

Nagyszerű vadász és egyben szerető családtag

A bracco eleinte természetesen nem szerethető jellemével, hanem kiváló vadásztehetségével vette le az embereket a lábukról. Elsősorban hálós madárvadászatra, pontosabban fogoly- és fürjvadászatra használták. Ilyenkor felkutatta a potenciális zsákmányt, majd jelzett a vadász számára. Kiváló szaglással rendelkezik, ezért elsősorban a keresésben jeleskedik, illetve a vadállásban.

A fajta kedvelői úgy tartják, hogy a bracco egy rendkívül szenvedélyes, szerethető jellem, aki csodás természettel rendelkezik. Esetében kétféle vérmérsékletet szoktak megkülönböztetni: a közepeset és a túlfűtöttet. Nagyon ragaszkodik gazdájához és rendszeresen kimutatja iránta érzett szeretetét, hűségét. Ha elhanyagolják, képes akár depresszióba is esni. A gyerekekkel és más kutyákkal is könnyen megtalálja a közös hangot, az agresszió nem jellemző rá.

Az olasz vizsla kölyökként kajla, de idősebb korára kikupálódik.

Szívesen pihen a kanapén kényelemben, de természetesen csak akkor, ha előtte kellőképpen kielégítette nagy mozgásigényét. Érzékeny lélek, de hajlamos lehet makacsságra is. Vadászkutya lévén önálló fajta, aki szereti feladatait egyedül megoldani. Azonban jellemzően későn érő típus, végleges jellemét körülbelül 3 éves korára éri el.

A bracco italiano népszerűsége az utóbbi években növekedett, aminek a tenyésztők egyrészt örülnek, másrészt kissé aggódnak, hogy az évszázadok óta változatlan fajta ne kerüljön a rivaldafény által rossz kezekbe.

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon