hirdetés

A 7 horvát és az egyetlen szlovén kutyafajta: a megelevenedett kutyás szupercsapat

Hangai Lilla

2025. január 27 - Képek: Getty Images Hungary

Mivel a román kutyafajtákról készült gyűjtésünk kifejezetten népszerű volt az olvasóink körében, arra gondoltunk, hogy elkészítjük a szomszédos országok kutyáinak listáját is. Persze a történelem során lezajlott változások miatt ez nem mindig a legegyszerűbb feladat, de igyekezni fogunk abban, hogy hiteles képet fessünk a felállásról.

hirdetés

A horvát és a szlovén kutyafajták több okból is egy gyűjtésbe kerültek. Egyrészt hivatalosan az FCI egyetlen szlovén fajtát tart számon, amelynek nem szenteltünk volna külön cikket, másrészt pedig – amely indok sokkal nyomósabb – ezen országok és fajták történelme szoros kapcsolatban áll, hiszen valaha Jugoszlávia tagországai voltak. Ennek következtében a kutyafajtáik története is összekapcsolódik. Amit fontos leszögezni, mielőtt belevágnánk, hogy az FCI nyilvántartásában minden fajtánál meg van jelölve egy származási ország, mi pedig ezt vettük alapul.

Ha 101 nem is, de legalább 8 dalmatakölyök

A horvát kutyafajták

1.) Tornjak

Származási országa Horvátország és Bosznia-Hercegovina. A tornjakra már a 11. században is külön fajtaként hivatkoztak, a 14. századból pedig fennmaradtak olyan dokumentumok, amelyek szintén említik ezt a gyönyörű őrkutyát. A mai Bosznia-Hercegovina és Horvátország területén segítette a pásztorok munkáját úgy, hogy védte és terelte is az állományt. Múltbéli nagy népszerűsége ellenére az 1970-es években neki is szembe kellett néznie a kihalás lehetőségével, amikor a nomád állattartás letűnőben volt. A két ország tenyésztőinek összefogása azonban megmentette a tornjakot.

Tornjak

2–3.) Rövidszőrű és drótszőrű isztriai kopó

Mind a rövid-, mind a drótszőrű verzió külön fajtának számít saját standarddal.

A rövidszőrű a „kelet-adriai fehér kutya jegyekkel” elnevezésű régi típusból származik. Ennek legkorábbi bizonyítéka a dubrovniki ferences kolostorban látható, amely 1327–1348 közötti időszakból származik. A négy kutyát ábrázoló oszlopfő ezen kopó régi típusát mutatja be. Az első időkben még háromszínű szőrzettel ábrázolták. Petar Bakić diakovári püspök 1719-es kéziratában leírja, hogy a fajta tenyésztése már a 14. század előtt is ismert volt.

Rövidszőrű isztriai kopó

A drótszőrű isztriai kopó ugyanattól a típustól származik, mint a rövidszőrű. A szőrzete azért alakult ki így, mert alkalmazkodott ahhoz a klímához, ahol tenyésztették, vagyis az Adria keleti partvidékének hegyvidéki területeihez, ahol az időjárás hűvösebb. Az előbb is említett leírás szerint már a drótszőrűt is tenyészették a 14. századtól kezdve. Mindkét fajtát elsősorban nyúl, róka és vaddisznó vadászatában vetették be.

4.) Szávavölgyi kopó

A szávavölgyi kopó egy ősi múltra visszatekintő szagazonosító kutya, amely a „vörös alapon fehér foltos illír kopó” leszármazottja. Az első ábrázolása feltehetőleg az 1400-as évek végéről származik, később pedig az isztriai kopó esetében említett Petar Bakić 1719-es kéziratában is található róla egy leírás, ahol említi, hogy ezeknek a kutyáknak a tenyésztése már a 14. században is bevett szokás volt. Bevetették róka-, nyúl-, valamint vadkanvadászatra, de alkalmas volt arra is, hogy pórázon kövesse a szagnyomot. Ahogy látható is, felhasználása és tulajdonképpen külső megjelenése is hasonlatos az illír kopóhoz.

Egy másik érdekesség, hogy találtunk olyan szlovén oldalt, amely ezt és a megelőző fajtát is szlovén fajtaként jegyezte; ez jól szemlélteti a bevezetőben kifejtett nehézségeket. Talán első hallásra is többen sorolnák a Szlovéniához laikusént is, ugyanis a Száva folyó Szlovéniából ered.

5.) Dalmata

Ha versenyt rendezhetnénk a vitatott és homályos eredetű kutyafajták között, minden bizonnyal dobogós lenne a dalmata. A kutatók ősi műtárgyakra és írásokra hivatkozva próbálják alátámasztani azokat az elméleteket, amelyek a dalmata születését a Brit-szigeteken, Európában, Észak-Afrikában és Ázsiában helyezik el. Azonban kétségtelen, hogy az 1800-as évek elejére a fajta szorosan összefonódott Közép-Európa egy szakaszával az Adriai-tenger mentén, a régióval, amely egykor Dalmáciaként volt ismert.

A ma ismert fajtához tartozó ebeket már 16–18. századi festményeken és templomi krónikákon is megfigyelhetők. Alakjukat felfedezhetjük azon oltárképen, amelyen „Madonna Jézussal és Angyalokkal” látható a Veli Losinj-i Gospa od Andjela-templomban (1600–1630 körül), valamint egy freskón Zaostrogban, Dalmáciában, Horvátországban. Mindezek tehát arra utalnak, hogy a dalmata valójában a keleti mediterrán térségből származik, pontosabban pedig a történelmi Dalmácia tartományból.

DOGZ Farsangi Falkaséta a Városligetben

Tarts velünk február 22-én a farsangi falkasétán!

Színes programokkal várunk, amiről bővebben itt olvashatsz.

Az ingyenes szocializációs sétára a DOGZ Klub oldalán tudsz feliratkozni.

Mentsd el a dátumot a naptáradba!

Add to Calendar

Ezeknek az elegáns, erős és szemrevaló kutyáknak az volt a hagyományos feladatuk, hogy lovas kocsik mellett haladjanak, és védjék a lovakat, a rakományt és az utasokat a rablók és vadak támadásaitól. A dalmaták egy időben romákkal is utaztak együtt hasonló célból, ami megmagyarázhatja, miért olyan nehéz meghatározni a fajta eredetét.

Ha szeretnél még többet megtudni a dalmaták hajdani helyzetéről és munkájuk kihívásairól, kattints ide.

Dalmata

6.) Horvát juhászkutya

Amikor zöldfülű kutyásként felfedeztük, hogy létezik egy, a rajongott mudinkhoz oly hasonló fajta, hirtelen nem is tudtuk eldönteni, hogy a meghökkenés vagy az öröm az erősebb. Hogy miért örültünk? Számunkra mindig különösen érdekes a fajták között felfedezni az összefüggéseket és hasonlóságokat, amik újra és újra bebizonyítják, hogy tulajdonképpen minden mindennel összefügg a négylábúak világában is.

A horvát juhászkutya valószínűleg több évszázadon keresztül fejlődött ki a mai Horvát Köztársaság területén, az úgynevezett Pfahlbauhund (Canis Familiaris Palustris) leszármazottaiból. Petar Bakić püspök 1719-ben készült kézirata szerint – amely egy korábbi, 1374-es Petar püspök kéziratára hivatkozik – bevándorlók hozták ezt a fajtát a hazájukba. Azóta sem a leírása, sem a külleme nem igazán változott. Prof. Stjepan Romić 1935-ben kezdte meg a horvát juhászkutya szisztematikus tenyésztését. A fajtát először nyilvánosan az első állami kutyakiállításon mutatták be 1949-ben Zágrábban. Dr. Otto Rohr 1951-ben írta meg az első fajtaszabványt. Az eddigi adatok alapján mudihoz valós hasonlósága nem a véletlen műve, valóban a legközelebbi rokona lehet.

Horvát juhászkutya

7.) Mali Međimurski Pas

Plusz egy fajtaként, az FCI-t picit félretéve szeretnénk megemlíteni egy fontos, de egyelőre nem fajtásított horvát kutyát, amelyet a Horvát Kinológiai Szövetség is kiemel a honlapján. A Small Međimurje Dog, vagyis a Međi egy őrző-, valamint mindenes tanyakutya, aki manapság egyre inkább megtalálja a helyét családi eb minőségben is.

A fajta esetében sajnos csak a szóbeszédre támaszkodhatunk, ezek alapján azonban több mint száz éve tenyésztik a nyugat horvátországi Međimurje térségben. A vidéki gazdaságokban és házaknál őrző- és kártevőirtóként tartották eredetileg ezt a kicsi, de harmonikus felépítésű, kedves arcú kutyát. Hatékonysága és könnyen tarthatósága miatt a Mura és Dráva folyók mentén lévő malomtulajdonosok kifejezetten szívesen osztották meg vele az ételadagjukat, mérete és jelleme miatt pedig alkalmasnak bizonyul a modern városi tartásra is.

A hagyomány szerint a régi időkben ahhoz, hogy a ház tulajdonosa megtartsa, a kutyának először egy próbán kellett átmennie. Ez annyit jelentett, hogy az ebnek gyorsan kellett reagálnia, és el kellett kapnia a pincéből, padlásról vagy egyéb helyről kikergetett patkányt. Különösen nagyra értékelték azokat a kutyákat, amelyek ha elkaptak egy patkányt, azt magasba dobták, majd a levegőből zuhanva újra elkapták.

Az egyetlen szlovén kutyafajta, a karszti pásztorkutya

A karszti pásztorkutya nevét a szlovéniai Karszt-fennsíkról kapta. Leginkább Szlovéniában és Horvátországban, azon belül is Isztriában tenyésztik. A ma ismert fajta őse feltehetően nomád pásztorok segítőtársa volt. A 20. században, amikor a tradicionális helyi pásztorkutyákat elkezdték dokumentálni, a Jugoszláv Kinológiai Szövetség először illír juhászkutyaként emlegette a fajtát, akárcsak a sarplaninai juhászkutyát, ami egy időben azt eredményezte, hogy szabadon kereszteződtek. A két típushoz tartozó tipikus kutyák összehasonlítása után a szövetség 1968-ban két különálló fajtaként ismerte el őket. Igen ritka, így 2009-ben tenyésztési programot fogadtak el a kutyák számának növelésére és genetikai sokféleségük megőrzésére.

Karszti pásztorkutya

dalmata horvát juhászkutya horvátország isztriai kopó karszti pásztorkutya Mali Međimurski Pas szávavölgyi kopó szlovénia tornjak

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!