Karácsony, amikor kicsit mindenki megbolondul: Márton Attila különvélemény

Mi, emberek néha nagyon furcsák tudunk lenni a saját magunk kis ellentmondásaival. Például amikor szeretnénk beteljesíteni a boldog karácsonyt és megteremteni a kellemes ünnepeket és ezen munkálkodva az őrületbe kergetjük saját magunkat. És sokszor a környezetünket is.

Az év vége az esetek többségében sosem egyszerű. Életközegünktől és a kenyérkeresetünk jellegétől függően nagy nyomás nehezedhet ránk, aminek a következménye az lesz, hogy a karácsonyt csak azért várjuk, hogy végre múljon el.

Tényleg szükség van erre?

Nem kell Grincsnek lenni ahhoz, hogy valaki gyűlölje a karácsonyi készülődést.
Ha a vallási vonulatot nem nézzük, a karácsony időszaka a békéről és a szeretetről szól. És erre hivatkozva elég sokan megzakkannak, vagy kicsit, vagy nagyon. Nem egy emberrel volt már beszélgetésem arról, hogy mi értelme, illetve mit élvez abban, hogy mire a karácsonyfa a pompájában áll, addigra hullafáradt vagy éppen a „van még bejgli?” kérdésre kirobbanó intenzitással küld el mindenkit a búsba.

Szóval a magam részéről ez értelmetlennek tűnik.
Persze, nem tudjuk kihagyni. Mert vannak tradíciók, konvenciók, elvárások. Ilyenkor illik adóságba verni magunkat és ildomos a karácsony zárásaként annak örülni, hogy ez tényleg elmúlt. Ehhez pedig hozzájön még, hogy hideg van, hamarabb lesz sötét, ergo az energiakészleteink is hamarabb kimerülnek. Nagyon sok munkahelyen pedig ilyenkor pörög csak fel igazán az élet. Mintha a jövő év egy utópisztikus elképzelés lenne, tehát csináljuk meg gyorsan, hátha nem jön el az új esztendő. Akármennyire is szeretnénk elkerülni, az év végére kicsit (vagy nagyon) feje tetejére áll a világ. És ebben a káoszban nagyon valószínű, hogy a kutyánk se fogja túl komfortosan érezni magát.

Karácsonyváró kutyák

A kutyáknak fontos a napi rutin, a kiszámíthatóság. Számukra nem mond sokat, hogy most hétvége vagy hétköznap van. Az ünnepek közeledtével se fogják tudni nagyon hová tenni, hogy mi is történik. Az lehet, hogy a karácsony beköszöntével felismerik, hogy voltak már ilyen élethelyzetben. Van újra feldíszített karácsonyfa és hangos vendégsereg. De egészen biztosan nem fogják úgy fel, hogy most áthat minket az ünnep szelleme vagy éppenséggel még kettőt kell aludni és akkor letudtuk az ilyenkor szokásos kötelező köröket.

Fontos érteni, hogy ha az ünnepi készülődés közepette mi feszültek vagyunk vagy éppen a végső idegkimerülés felé vágtatunk, az a kutyánkra is kihat. Főleg, ha egyébként bizonytalan önmagában és minden apró rezdülésünkre érzékenyen, labilisan reagál. Kutyája válogatja, hogyan viseli ezt a pár napot. Ezzel számolnunk kell és célszerű felismernünk, ha ennek jeleit látjuk a viselkedésében. Legyünk megértéssel és vegyük figyelembe, hogy a kutyánk esetleg nehezen fogja viselni a felborult menetrendet és a napi rutintól eltérő történéseket.

Természetesen vannak apró praktikák, tudatosan tudjuk csökkenteni az ilyenkor ránk zúduló stresszt és frusztrációt. Például, ha tehetjük, nem a legutolsó pillanatra tervezzük a nagybevásárlást vagy az ajándékokról is időben gondoskodunk. Az sem biztos, hogy muszáj mindenáron felmutatni, hogy mennyire gondoskodó vendéglátók vagyunk és attól se dől össze a világ, ha csak feleannyi különböző ételt és süteményt készítünk.

A mai világ – és ebben az év végi ünneplés – elment egy olyan irányba, ahol csak mondjuk, hogy legyenek kellemesek az ünnepek, de ennek morzsáit sem találjuk. Ez nem jó nekünk és egészen biztosan nem lesz jó a velünk élő kutyánknak sem.