Igaz-e, hogy a komondor beengedi az idegent, de ki már nem?

Ki választ komondort napjainkban, és miért? Mik a tenyésztő tapasztalatai? Talpai Melinda komondortenyésztővel beszélgettünk.

Mindenkinek más a sztorija az első találkozásáról egy komondorral. Önnél hogy történt ez, és miért e fajta mellett kötelezte el magát?

T. M.: Az én indokaim rendkívül prózaiak voltak: területőrző pásztorkutyát kerestünk arra a többhektáros birtokra, ahol élünk. A kuvaszon és a komondoron gondolkodtunk, végül a férjem döntött, és a komondor lett a választás. Én korábban nem ismertem a fajtát, de nagyon megszerettem, a komondorok az életem fontos részeivé váltak, és azt hiszem, ez már így is marad. A kuvaszokat változatlanul kedvelem, de egy ideje nekem a komondor a number one.

Mennyire illik ez a kutya a mai, modern világunkba? Hogyan találja meg a helyét 2024-ben?

T. M : Ez a kutya egykoron területek és haszonállatok őrzésére, védelmére lett kitenyésztve és szelektálva, és a mai napig ezek az elsődleges erősségei, egyben a fő funkciói is. Tény és való, hogy azóta minden megváltozott körülöttünk,

mi sem élünk úgy, mint 150 éve, és a kutyáinknak sem kell feltétlenül úgy élniük, és úgy kinézniük.

A kutyák zöme úgymond másik státuszba került, én is elsősorban, szinte kizárólag családi kedvencnek szeretem adni őket. Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy mire alakították ki őket, de én a saját magam által nevelt kutyáimat nem szívesen adom csak és kizárólag ridegtartásra vagy területőrzésre, annak ellenére, hogy ez az erős területőrző ösztön vitathatatlanul megvan bennük. Úgy, ahogy minden vásárló szíve joga megválogatni a tenyésztőt, hogy honnan szeretne kutyát, úgy gondolom, hogy egy tenyésztő is megválogathatja, hogy milyen körülmények közé adja szívesen a kutyáját. Mi természetesen a munkaképességet is elvárjuk a kutyáinktól, hiszen egykoron ezért választottuk őket.

A kutyaiskola a gazdának használ

Ha a kölykökért jelentkeznek nálunk, én is alaposan ki szoktam faggatni a vevőjelölteket a körülményekről, arról, hogy hová is kerül majd egy ilyen kutya. El szoktam mondani, hogy ennek a fajtának szüksége van arra, hogy legyen egy területe, amit bejárhat és őrizhet, ahol éjszaka jöhet-mehet, és így van „dolga”. Ugyanakkor elmondom azt is, hogy készüljenek fel arra, ha ezzel a fajtával kimennek az utcára, vagy egy kiállításra, mindenki meg fogja állítani és kérdezgetni őket. Hiszen a komondor egy egészen különleges állat, ami óriási figyelmet kelt, és csodálatot vált ki az emberek nagy többségéből.

Régebben mindig azt is elmondtam, hogy a kutyaiskolát kerüljék, mert a nyugati típusú kiképzés nem a komondornak való. Az utóbbi időszakban ez megváltozott, főként

a külföldi vevőimnek elmondom, hogy menjenek nyugodtan kutyaiskolába velük, mert a tapasztalatom alapján, ha nem is ennek a fajtának, de a gazdáknak mindenképpen használ.

Az első kutyás gazdiknak kifejezetten ajánlom a suliba járást, de azt mindig elmagyarázom nekik, hogy ne azt várják a komondortól, amit egy németjuhásztól várnának, hogy mindent első szóra és boldogan katonásan megcsinál majd. Ez egy nehezebben, de főleg másként tanítható fajta, de azt meg tudják tanulni, hogy a gazda-kutya kapcsolatban ne a komondor legyen a főnök. Ez fontos, hiszen egy majdnem kifejlett, egy év körüli, 70-75 kilós komondornak ezt már nem túl egyszerű elmagyarázni.

Kik vásárolnak komondort öntől, hogyan tipizálható napjainkban egy komondort tartó gazda?

T. M.: Két tendenciát érzékelek. Meglepő módon egyre többen keresnek úgy, hogy tenyésztésre vagy kiállításra keresnek kutyát. A másik érdekesség az, hogy folyamatosan nő a külföldi megkeresők aránya. Amerikában érzékelek egyfajta népszerűség- és keresletnövekedést, de hála istennek a világ szinte minden tájára küldhettem már komondort, többek között Ausztráliába. De természetesen Magyarországon is van egy alacsony szintű érdeklődés, habár itt nem érzékelek növekedést.

Volt már arra példa, nem is egy, hogy a hozzám érkező komondorérdeklődőnek inkább egy pulikölyköt ajánlottam, mert miután szemtől szembe találkoztak a kutyáimmal, éreztem rajtuk egy nagy adag bizonytalanságot.

Ez a kutya annak való, aki ismeri a komondor hátterét és karakterét, ennek utánaolvasott, látott már „élőben” komondort, van tapasztalata, hogy milyen, és igazán akarja. Aki nem teljesen elhivatott, az nem biztos, hogy jó gazdája lesz. Mert azért a szőrének karbantartása nem egyszerű, és mégiscsak egy óriástermetű, meglehetősen önálló karakterű pásztorkutyáról van szó az esetükben.

Mi az igazság abból a sokszor hangoztatott meggyőződésből, miszerint a komondor specialitása az, hogy befelé beengedi az idegent, de kifelé már nem? Van ennek bármiféle alapja?

T. M.: Látta, hogy a kutyáim hogyan reagáltak önre, amikor megérkezett a kapuhoz, nem? Az én tapasztalatom szerint természetesen nem engedik be az idegent, ha én nem akarom, vagy nem vagyok ott. Inkább azt tudom elképzelni, hogy ha a gazda azt szeretné, akkor beengednek valakit a jelenlétében.

Úgy fogalmaznék, hogy amelyik komondor nem engedne ki egy idegent, az bizony befelé sem fogja. Amelyik meg nem megfelelő ösztönű, az be is engedi, meg ki is.