A kutya, amely gyermekek életét kockáztatta, hogy hőssé válhasson

1908-ban járunk, Párizstól nem messze, a Belle Époque színes-szagos művészetekkel terhelt éveiben. Ebben a jelentős korszakban a város lakója volt a New York Times korabeli írása szerint egy különleges kutya is, akiről határozottan állíthatjuk, hogy nem volt jó fiú.

A hatalmas újfundlandi egy olyan átlagosnak tűnő napon, mint a többi – gazdája házának őrzése közben – egyszer csak meghallotta egy Szajnába pottyanó gyermek segélykiáltását. A fajtájából adódóan a feladatra kvalifikált kutya, hogy dicséretére váljék, azon nyomban felkutatta a kiáltás forrását, majd a folyóba ugorva kimentette a gyermeket. Daliás tett, igaz? Eddig valóban annak is tűnik. A baj abból származott, hogy hőstettéért az ebet egy gigászi hússzelettel jutalmazta meg a hálás édesapa, amitől az állat vérszemet kapott. Nos, ilyen az, ha egy lángelme a torkosság bűnébe esik.

A kutya újra és újra a folyóba ugrott, saját épségét nem féltve

Ugyan a terjedelmes és szaftos hússzeletet még ma is csekély jutalomnak gondolnánk egy gyermek életéért, a négylábú elégedett volt jussával. Legalábbis egy darabig. Irdatlanul fokozódó vágya azonban újabb pecsenye után tette sóvárgóvá. Így történt, hogy az emberek tudtukon kívül egy alvó szörnyeteget ébresztettek fel, és egy rossz viselkedést kezdtek el táplálni tudatlanságukban. A kutya húst akart, ám mulandóságának tudatában rájött arra, hogy nem várhatja meg, míg egy újabb kétballábas a Szajnába kíván esni. Saját mancsaiba vette hát a sorsát, és néhány nappal később hidegvérrel elkövette első bűncselekményét.

Egy ártatlan gyermek játék közben újra a Szajnába esett, majd a hős – aki láthatóan sokkal jóllakottabb volt – saját épségét nem féltve a folyóba ugrott utána. Vitézségéért újra hússal jutalmazták, a környéken mindenki rajongott érte. Szinte a lelki szemeink előtt látjuk a sopánkodó népeket, akik azt suttogják egymás között zsebkendőjüket és sétapálcájukat markolászva, hogy: Mi lenne velünk nélküle? Biztosak vagyunk benne, hogy voltak, akik még egy könnycseppet is elmorzsoltak, pedig ha tudták volna, hogy egy jól kitervelt cselszövés áldozatai lettek! Egy kutya által kitervelt ádáz cselszövésé! Hisz ha már ők sem ártatlanok, mégis kiben bízhatunk?!

Az újfundlandi úgy szedte áldozatait a folyóparton, ahogy Hasfelmetsző Jack munkálkodott London utcáin. Csendesen, megfontoltan, precízen; szinte mindvégig fenntartva az ártatlanság látszatát. Egy idő után azonban szemet szúrtak a hatóságoknak az esetek. Feltűnt nekik, hogy az összes baleset egyetlen kutya közelében történt, így valamilyen bűncselekményre gyanakodtak. És hát, igazuk is volt! Szerették volna megelőzni a történéseket, hiszen nem alapozhattak arra, hogy a kutya majd mindenkinek a segítségére siet…

A szeme se rebbent

Nem telt bele sok idő, a megfigyeléseknek hála a turpisság kiderült. A New York Times írása szerint a hatóságok meglepve követték szemmel rejtekhelyeikről, amint a kutya tudatos, de finom mozdulatokkal a folyóba löki a játszó gyermekeket, akikért azonnal be is ugrik a Szajnába, majd csuromvizesen várja a hősöknek kijáró húst. Fejlett elméje összekötötte a tettét a jutalmazással, úgy, ahogy Pavlov kutyái nyáladzani kezdtek a csengetésre.

Arról nem szól a fáma, hogy mi történt ezek után a torkos ebbel, azt azonban le merjük fogadni, hogy egy darabig nem kapott jutalmat.

(Természetesen nem gondoljuk, hogy ördögi jószág lett volna a cikk főszereplője. Csupán úgy gondoltuk, szórakoztató lehet ezt az aspektust kidomborítva bemutatni a történetét.)