Megörököltél egy kutyát? Ne ess pánikba, segítünk!

Sajnos előfordulhat, hogy kutyát öröklünk, ami egyben szomorú és boldog esemény is életünkben. Ha túlesünk a nehéz időszakon, bizonyosan sok örömet is adhat majd számunkra a kialakult helyzet.

Egy szeretett családtagtól vagy baráttól kutyát örökölni nagy felelősség. Ahogy a rászoruló kutyának otthont kínálni nagylelkűség is. Bárhogy is történik, egy új háziállatát befogadása mindenki számára felkészülést és alkalmazkodást igényel. Íme, a legfontosabb lépések, amelyek segíthetnek zökkenőmentessé tenni az összeszokás folyamatát.

Az örökölt kutya rutinjának megismerése

Elsődleges fontosságú a kutyus előéletéről való információgyűjtés, mint az életmód és a gondozás. Ha tudunk, kérdezzünk rá az előző gazdinál a kutya tipikus napi programjára vonatkozó részletekre, többek között:

• etetési idők és étrend;
• sétáltatási rend és ürítési szokások;
• kedvenc játékok és tevékenységek;
• képzettségi szint és ismert parancsok;
• kennelhasználati szokások;
• ápolási rutin;
• betegségek, bármilyen gyógyszeres kezelés.

Kezdetben a lehető legszorosabban kövessük az eb korábbi rutinját, hogy biztosíthassuk számára az állandóságot. Ez leginkább akkor fontos, ha úgy örököltük új kedvencünket, hogy ő elvesztette előző gazdáját.

A gyász időszaka nehéz lehet számára, így legyünk nagyon türelmesek, és forduljunk felé a legnagyobb szeretettel.

Készítsük elő az otthonunkat

Mielőtt hazavinnénk újonnan örökölt szőrös barátunkat, feltétlenül készüljünk fel a fogadására. Legyenek meg az olyan alapvető dolgok, mint az ételes- és a vizestálak, a nyakörv és a póráz, a kutyafekhely és a ketrec. Tegyünk el mindent, ami kutyánkra veszélyes lehet, és fedjük le a vezetékeket, a mérgező anyagokat és a tisztítószereket pedig zárjuk el kedvencünk elől. Ha vannak más háziállataink is, gondoskodjunk külön helyiségekről az etetéshez, és lassan szoktassuk össze őket. A cél nem a gyorsaságon van, hanem azon, hogy a környezet biztonságos és barátságos legyen.

Az állatorvosi látogatás ütemezése

Amikor hazaviszünk egy új négylábú barátot, a biztonságos környezet megteremtése mellett fontos, hogy egy teljes körű állatorvosi vizsgálatra is elvigyük. Kérjünk tanácsot a kutya egészségére és gondozására vonatkozóan, valamint beszéljük meg aggályainkat, tegyük fel kérdéseinket. Az alapvizsgálatot követően az orvos segíthet az étrenddel, a kutya mozgásigényével és az életkornak megfelelő egészségügyi szűrővizsgálatok elvégzésével kapcsolatban is.

Ismerjük meg a kutya személyiségét

Mindenképpen szánjunk időt az új kutya egyedi személyiségjegyeinek és szokásainak megismerésére. Mérjük fel, hogy mennyire szociális, milyen az aktivitási szintje, milyen játékokat szeret, ismeri-e az alapvető vezényszavakat, és azt is, hogy vannak-e viselkedés problémái, mint például a szorongás. Figyeljük meg az éhségre, a pisilési szükségletre, a játék vagy a szeretet iránti vágyra vonatkozó jelzéseit is. Minél nagyobb betekintést nyerünk mindebbe, annál jobb gazdái leszünk szőrmókunknak. Mindig haladjunk lassan, és hagyjuk, hogy a kutya a maga tempójában barátkozzon velünk és az új helyzettel.

Kezdjük meg a kötődés kialakítását

A biztonságos kötődés kialakítása, akár emberrel, akár egy másik kis négylábú baráttal történik, munka- és időigényes. Főleg egy olyan helyzetben, ha örököltük új társunkat; nehéz lehet számára újra bizalmat szavazni, és kötődést kialakítani. Kezdjük azzal, hogy az interakciókat lazán, következetesen és pozitívan kezeljük. A kívánt viselkedést jutalmazzuk dicsérettel, jutalomfalattal vagy játékkal. Gyakoroljuk az olyan alapvető vezényszavakat, mint az ül, a marad, és hogy a kutya felismerje a nevét. Vigyük hosszú sétákra, hogy a saját tempójában fedezze fel a környéket, vonjuk be játékokba, és találjunk időt arra, hogy a minőségi együttlét se maradjon el. Keressünk olyan tevékenységeket, amelyeket mindketten élvezünk, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz.

Fokozatosan mutassuk be a családtagokat és a többi háziállatot

Ha vannak otthon más háziállatok is, lassan és biztonságosan mutassuk be őket az új kutyának. A korai interakciókat tartsuk elkülönítve kutyarácsokkal vagy ketrecekkel. Ismertessük meg őket egymással, cseréjük ki játékaikat, a takaróikat, hogy megszokhassák egymás illatát. Mindig felügyeljük a találkozókat, hogy ha kell, beavatkozhassunk, ha esetleg bármelyik állat részéről félelem, őrzés vagy agresszió jelei mutatkoznak.

Alkalmazkodjunk az eb a rutinjához, és alakítsuk ki a közös napirendet

Idővel, ahogy erősödik az egymáshoz való kötődésünk, elkezdhetjük kedvencünket beavatni a háztartási rutinunkba. Lassan térjünk át az új tápláléktípusra, sétáltatási rendre vagy képzési stílusra.

A legfontosabb, hogy minden adódó helyzetet türelmesen kezeljünk, kommunikáljunk folyamatosan, és mutassuk meg négylábú barátunknak, hogy mit várunk el tőle. Ha pozitívan cselekszik, jutalmazzuk meg.

Bár egy kutya megöröklése összetett feladatkört teremt, az a tett, hogy új otthont biztosítunk egy rászoruló ebnek, felbecsülhetetlen. Apró lépésekkel haladjunk, hogy az átállás mindenki számára zökkenőmentes legyen.
Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a kutya öröklésének helyzete pénzügyeink vagy a jelenlegi életkörülményeink miatt nem az ideális. Bár fontos tiszteletben tartani az elhunytak kívánságait, megeshet, hogy végül minden érintett számára jól alakulnak a történtek.