Egyre kisebb a kutyák agya: mi is felelősek vagyunk érte

Az embernek is szerepe lehetett abban, hogy az idők során jelentősen lecsökkent a kutyák agymérete egy friss kutatás szerint.

A tanulmány – amely egy magyar kutató vezetésével készült – megállapította, hogy a kutyák agymérete lényegesen kisebb, mint vadon élő ősüké, a szürke farkasé. Ezért szerintük részben az emberek lehetnek felelősök.

Így történhetett a kutyák háziasítása

A legrégebbi ismert kutyamaradványok genetikai elemzései azt mutatják, hogy a kutyát egyetlen eseménylánc során háziasították az Eurázsiában élő emberek, körülbelül 20–40 ezer évvel ezelőtt. Krishna Veeramah, a Stony Brook Egyetem evolúciós adjunktusa szerint a folyamat valószínűleg nagyon összetett volt, és több generáció bevonásával történt, így a kutya jellegzetes tulajdonságai fokozatosan fejlődtek ki.

„A jelenlegi hipotézis azt sugallja, hogy a kutyák háziasítása valószínűleg passzív módon ment végbe. A farkaspopulációk feltehetőleg a vadászó-gyűjtögető emberek táborai mellett éltek, és az ő hulladékaikból táplálkoztak. Ebben a környezetben a kevésbé agresszív, szelíd farkasok lehettek sikeresebbek” – fogalmazott a professzor.

Az emberek kezdetben nem húztak közvetlen hasznot ebből, de idővel szimbiotikus – kölcsönösen előnyös – kapcsolatot alakítottak ki az állatokkal, ami végül a ma ismert kutyák kialakulásához vezetett.

Részben miattuk csökkent le a kutyák agymérete

Az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársa, Garamszegi László Zsolt vezetésével készült új tanulmány érdekes felismerése jutott a kutyák agyméretének csökkenését illetően.

Annak kiderítésére, hogy a kutyák agymérete különösen kicsinek számít-e testméretükhöz viszonyítva, a kutatók 25 kutyafaj – köztük a kutya, a szürke farkas és a nyestkutya – agyát és testméretét elemezték. Az eredmény rámutatott, hogy

a kutyák agymérete drámain csökkent a szürke farkasokéhoz képest.

A kutya agya azonban így is viszonylag nagynak számít sok más vizsgált kutyafajéval összehasonlítva.

A kutatók indoklásukban kiemelték: a kutyáknak kevesebb kognitív kihívással kell szembenézniük – például a táplálékszerzés, a ragadozók elkerülése tekintetében –, mint vadon élő őseiknek. Szerintük ez a csökkent szükséglet az, ami a kutyák agyméretének fokozatos csökkenéséhez vezetett. Meglátásuk összefügg azzal az állatorvosok és kutatók által széles körben elfogadott elképzeléssel, miszerint a kutyák kisebb agymérete a háziasítás eredménye.

A téli álom szerepe

A tanulmány arra is kitért, mi lehetett az oka annak, hogy a nyestkutya agya szokatlanul kicsi a testméretéhez képest. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy az állat téli álmot alszik.

A hosszan tartó tápanyaghiányos időszakok – például a téli álom során – megakadályozzák az agy evolúcióját a folyamatosan magas energiaigény miatt.

A kutatók mindezek alapján úgy vélték, hogy miközben a kutyáknál a háziasítás játszhatott szerepet az agyméret csökkenésében, addig a vadon élő állatoknál ehhez valószínűleg a téli álom járult hozzá. A tanulmány ugyanakkor óva intett attól, hogy a háziasítást „egyedülállóan erős evolúciós erőnek” tekintsék, mint a kutyaagy zsugorodásának kizárólagos felelősét.