„Pozitív példa számomra és minden gazdi számára, hogy ilyen sokáig kitartott” – egy keresés története

Demi, az ország egyik legismertebb mentőkutyájának gazdája, Kovács Tímea az egyik legszemélyesebb mentési történetét meséli el.

Demi, a mentőkutya, és Timi több száz embert és állatot találtak meg karrierjük során. A Keresőkutyás Szolgálat Alapítványon belül végzett közös munkájuk felbecsülhetetlen azon gazdik számára, akiknek segítettek megtalálni eltűnt kedvenceiket. Az alapítvány kurátora most az egyik legszemélyesebb mentési történetét meséli el.

Már megint a póráz…

Egy kutya eltűnése esetén, ha nem volt az állaton közterületen póráz, az a gazdi felelőssége. Sokan gondolják azt, ha megvan az engedelmességi vizsgája a kutyának, akkor nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy elszaladjon. „Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy a gazda felelőssége megvédeni a kutya testi épségét, és ezt a legmegfelelőbben pórázzal lehet megtenni; főleg egy városi környezetben. Persze azt is jó tudni, hogy egyébként a közterületen való pórázhasználat kormányrendeletben előírt kötelesség is (41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet a kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról)” – hívja fel a figyelmet Timi.

Az örökbe fogadott kutyák esetén még nagyobb elővigyázatosság szükséges

A frissen örökbe fogadott kutyák esetén is gyakori a szökés. A menhelyről befogadott, korábban utcáról mentett kutyák gyakran keresik a lehetőséget a menekülésre, hiszen a korábbi életük erről szólt, és nem kötődtek igazán senkihez. Ez nem változik meg egyik napról a másikra. Addig nem szabadna örökbe adni egy kutyát sem, amíg nincs pórázhoz szoktatva és felkészítve a városi életre. Fontos volna, hogy minimálisan szocializáltak legyenek, mire a gazdihoz kerülnek. Az elszökött menhelyi kutyusokat általában a legnehezebb befogni, mert még nem kötődnek a gazdihoz. Sok idő- és energiabefektetést igényel, meg pénz- és eszközigényes is egy ilyen akció.

A mentőkutya fontos láncszem: egy kitartó keresés eredménye

Timi szívéhez közel álló története is egy frissen örökbe fogadott kutyához és gazdájához kapcsolódik. „Ezzel a gazdival sok-sok időt töltöttünk együtt, mert nagyon nagy munka, kitartás és energia volt szükséges kutyájának a megtalálásához. A gazdi nélkül ugyanis nem megy a keresés. Pozitív példa számomra és minden gazda számára, hogy ilyen sokáig kitartott” – meséli Timi.

A kutyakeresésnél az eddigi leghosszabb nyomkövetésünk három és fél hónap volt. Ez idő alatt Timiék többször is megtalálták a kutyát, de sajnos nem sikerült befogni. „Az egy dolog, hogy követjük a nyomot, és megtaláljuk a kutyát, de ez még nem jelenti azt, hogy meg is tudjuk fogni. Egy menhelyről frissen örökbe fogadott kutyáról van szó, akit vidékről hoztak fel a belvárosba” – emlékszik vissza az alapítvány kurátora. A kutyák köröket tesznek, amit napról napra tágítanak. Ez a kutyus is sok-sok kilométert tett meg így. A gazdi részéről nagyon komoly elhivatottság volt; folyamatosan szórólapozott, biztosította nap mint a nap a bejutási lehetőségeket a különböző épületekbe, telephelyekre. „Elképesztő munkát tett bele a gazdi, hogy meglegyen az állata. Ezáltal mi is Demivel, hiszen ő is fontos láncszem ebben a folyamatban.”

A kis keresőcsapat hónapokon keresztül követte a kutya nyomát, sok kilométeren keresztül, hóban, sárban, esőben. Sok esetben vitték magukkal a kutyacsapdát, Timi és a gazdi ketten, akár olyan helyekre is, ahova kocsival nem tudtak bemenni. Nem volt egyszerű folyamat, hiszen munka után tudták csak keresni az állatot; de így sem adták fel. „Három és fél hónap után Ida kutyus sikeresen hazakerült, és azóta boldogan és biztonságban él. Ezért érdemes ezt csinálni!”