hirdetés

Mitől lesz kevesebb kutya a menhelyeken? Márton Attila különvélemény

Márton Attila, 2020.07.09. csütörtök, 07:32

Az állatvédelem egyik legfontosabb és legnehezebb feladata az elhagyott kedvencek segítése. Mit tehetünk azért, hogy minél több kutya számára természetes legyen a szerető otthon meghittsége a menhelyi élet helyett?

hirdetés

Magyarországon rengeteg menhely működik és egyik sem kong az ürességtől. A kidobott állatok mentése, rehabilitálása és az új otthon megtalálása rendkívül fontos feladat. Nagyon sokan, gyakran önkéntes alapon fáradoznak azon, hogy minél több kóbor állat élethelyzete megoldódjon.

Kis ország, sok menhely

A menhelyen élő négylábúak számát viszont nem csak az csökkenti, ha minél többen fogadnak örökbe. Hanem az is, ha kevesebb állat kerül utcára. Ismerjük be, a kutyák érdeke is ez lenne. Fontos, hogy a bajbajutottak segítséget kapjanak, de a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem kerülnének ilyen helyzetbe.
Így az állatvédelem célkitűzései között nem csak annak kell szerepelni, hogy minél több kutyát vigyenek ki a menhelyről, hanem annak is, hogy az oda kerülők száma valami csoda folytán elkezdjen csökkenni. Ehhez viszont meg kell értenünk azt, hogy mi vezet el odáig, hogy egy házi kedvencből nemkívánatos kolonc válik.

Nem várt kiadások

Sajnos egy kutyát sem tudunk megkérni, mesélje el, mi is történt pontosan. Miért rakták ki, kötötték egy fához? A mögöttes okokat azért sejtjük.
Egyrészt ott van a felesleges szaporulat problematikája. Cukik a kölyökkutyák, de idővel otthont kell nekik találni.
Gond szokott lenni az is, amikor valaki rádöbben arra, hogy háziállatot tartani pénzbe kerül. Főleg, egy komolyabb egészségügyi probléma esetében kell mélyen a pénztárcánkba nyúlni. De, ha ilyen helyzetbe nem is kerülünk, akkor is az alapellátás nem annyi, mint amennyit sokan feltételeznek. Ezt felmérések is igazolják. A megfelelő táplálás, az oltások, adott fajták esetében a szőr gondozása és még nagyon sok minden pénzbe kerül. Ha ezen spórolunk, annak idővel kedvencünk egészsége látja kárát. Ami természetesen újabb kiadást eredményez.

Kedvencből számkivetett

Valószínűleg a leggyakoribb kiváltó ok az, amikor valaki úgy értékeli, hogy az ő életében a kutyának tovább már nincs helye. Ennek számos oka lehet. Betegség, kialakuló és állandósuló viselkedésproblémák, túl macerássá válik a tartása, vagy csak egyszerűen elmúlik a kezdeti lelkesedés és ráunnak. Nem váltotta be a hozzá fűzött előzetes elvárásokat, reményeket.
Egy négylábú jó esetben több, mint tíz évet megél. Ez idő alatt nem csak a felhőtlen örömökkel, de alkalmanként bosszúsággal is szembe találjuk magunkat. Aki úgy kezd neki a kutyatartásnak, hogy az erről alkotott képe köszönőviszonyban sincs a valósággal, az sok esetben nagyot koppan. Ennek a levét pedig sok esetben az állat issza meg. Kutyával együtt élni jó dolog. De ahhoz, hogy ez működjön, tenni kell.

A legkönnyebb út

Aztán amikor jönnek a problémák, mindent eldönt az, hogy mit kezdünk velük. Hajlandók vagyunk-e időt és pénzt áldozni például állatorvosi kezelésekre? Készen állunk-e átrendezni az életünket és a viselkedésproblémás kutyánk nevelését átgondolni, korrigálni?
Sokan választják a könnyebbik utat és döntenek úgy, hogy a kutyájuktól mint a problémák forrásától megszabadulnak. Valaki majd összeszedi az út széléről, ő előteremti az egészségügyi kezelések költségeit, vagy kezd valamit az agresszív kutya viselkedésével. Egy kutya sorsa már akkor megpecsételődik, amikor eldöntjük, hogy kedvencet akarunk tartani és sok mindent meghatároz az, hogy ez mennyire átgondolt döntés volt.
Amíg nincs változás a kutyaválasztás és -tartás kultúrájában, addig az állatmentés egy ördögi kör marad. Minden megmentett és otthonhoz juttatott állat után ott lesz úgyis az utánpótlás.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon