hirdetés

Saját kutyáját lopatta el a gazdag idős hölgy: kalandok a kutyapanzióban

László Enikő, 2020. december 19 - Forrás: Natalie Cox

Aki nem szereti a karácsonyt és a kutyákat, annak igen nehéz lehet az ünnepeket egy kutyapanzióban tölteni. Azonban a csodálatos négylábúak hamar megváltoztathatják az efféle vélekedést.

hirdetés

Charlie nem szereti a karácsonyt, sem pedig a kutyákat. Egy londoni vállalatnál dolgozik, de életében minden kisiklani látszik. Párjával szakítanak, egy súlyos baleset következtében pedig otthonát is elveszíti. Nincs más választása, mint hogy a karácsonyi ünnepeket Devonban, az unokatestvérénél töltse a Kényelmes Kutyakuckó panzióban. Charlie nem rajong a kutyákért, de ez hamar megváltozik, amikor egy kis időre neki kell gondoskodni az összes bentlakóról és két alpakáról. Két- és négylábú barátokra is szert tesz, és be is bizonyítja, mennyire fontosak lettek számára új ismerősei. Hogy ez miként sikerül neki? Natalie Cox írónő ezt is izgalmasan meséli el könyvében.

Az alábbi részletből kiderül, hogyan bővül a kutyák csapata a rejtélyes Camilla Delors által:

„Amikor befordulunk az udvarra, meglepetten látom, hogy egy elegáns szürke Mercedes szedán parkol a fészer előtt, és egy jól öltözött idősebb asszony les be az egyik kennel ablakán. Megkönnyebbülten észrevételezem, hogy az ebcsapat egy tapodtat sem mozdult a futtatóban. Miért is tették volna, hiszen a mozgás olyan fárasztó.

A nő felénk fordult, amikor beálltunk. Hatvan-egynéhány éves lehet, meglehetősen vonzó, és makulátlanul ápolt, ezüstös szőke haja csinos kontyba fogva, sötétre festett szemöldöke tökéletesen ívelt, az arcbőre gyanúsan feszes. Hosszú, sötétszürke szövetkabátot visel valódinak tűnő szőrmegallérral – ami jobban megnézve, feltűnően hasonlít Remus farkához –, és divatos fekete, hosszú szárú, tűsarkú csizmát. Megvárja, amíg kiszállok a hajtókocsiból, bár van egy olyan érzésem, hogy nincs hozzászokva a várakoztatáshoz…

– Üdv. Miben segíthetek? – kérdezem, elindulva felé.
– Camilla Delors vagyok. Már telefonáltam a hét elején. Nem is egyszer.
Eszembe jut, mit mondott Jez a hangját elváltoztató nőről.
– Sajnos a tulajdonos jelenleg külföldön van.
– A szetteremnek keresek kennelt az ünnepekre. A tulajdonos azt mondta, hogy telt ház van. – Szívélyes a hangja, de érzek benne némi vádló élt.
– Így van – válaszolom a legudvariasabb mosolyommal. Első az ügyfél!
Ekkor megjelenik Valko pórázon vezetve négy kutyát, akiket kihozott a futtatóból. Odabiccent nekünk, aztán beviszi Slabet és Hulkot a kenneljébe, majd továbbindul a házhoz Peggy-vel és Malcolmmal.
– Nyolc kenneljük van – mondja Camilla Delors a „lakosztályok” felé pillantva. – De csak hat kutyát látok.

Mert ketten az állatorvosnál vannak – hazudom.
Camilla Delors összevonja a szemöldökét. A csizmájához illő fekete bőrkesztyűt visel, és most maga elé nyújtva egyik kezét, azt vizsgálgatja. – Mindössze öt napra kérek felügyeletet – mondja végül.– Össze lehetne költöztetni egy másik kutyával, amennyiben mindkettő ketrecben van.
Sajnálom, de jelenleg tényleg nem tudunk több kutyát fogadni. Miután a tulajdonos távol van. Ugye megérti? – Békítő, de határozott a hangom. Jez büszke lenne rám.
– Ötszáz font – mondja a nő. Még mindig a kesztyűjét bámulja, gondosan kerülve a tekintetemet, mintha nem érnék annyit, hogy rám nézzen.
– Tessék?
– Kész vagyok ennyit fizetni – mondja. – Ez több mint bőkezű fizetség.

Rámeredek. Nyilván azt szokta meg, hogy eléri, amit akar. Camilla Delors megjelenése – a haja, az öltözéke, a kocsija, a fellépése – minden ízében azt sugallja, hogy ez neki jár. Tényleg azt hiszi, hogy ilyen könnyen megvásárolhat? A válasz egyértelműen igen.
– Rendben – mondom. Ezennel megdupláztam az ünnepi keresetemet; ha egy mód lenne rá, most rendelnék egy még nagyobb tévét. – Mit is mondott, milyen fajtájú a kutya? – kérdezem.
– Ír szetter. Háromszoros bajnok, és nagyon értékes. Van itt biztonsági rendszer, ugye?
Ahogy Jezt ismerem, még csak be sem zárja a kenneleket éjszakára. De ötszáz fontért ezt is megteszem. – Igen, persze – vágom rá.
– Helyes. Akkor most vegye át. Kevesebb mint két órám van a charterjáratom indulásáig Exeterből.

Két óra? Mi volt a terve arra az esetre, ha nemet mondok? Otthagyja a kutyát a poggyászkezelőknél?
Figyelem, ahogy a Mercedeshez megy, és kinyitja a hátsó ajtót. Gesztenyebarna kutya ül odabent egyenes háttal bőrülésen, mint akinek természetes, hogy sofőr szállítja. – Gyere! – utasítja a nő. A kutya óvatosan kilép a földre és engedelmesen megáll a gazdája mellett. Magas és vékony, kiváló a testtartása, és a bundája valóban díjat érdemel: hosszú, selymes, puha szőre szó szerint csillog a délutáni napfényben. Milyen sampont használhat?

Camilla Delors ezután felnyitja a csomagtartót, és kivesz egy kis zacskó kutyatápot, amit letesz elém a földre, majd pórázt csatol a szetter nyakörvére, és a kezembe adja a végét.
– Csak ezt a kosztot kaphatja, napi két adagban. – A zacskóban ott van a mérce. – És sok friss vizet – teszi hozzá.
– Mi a neve? – kérdezem.
– Justice James Alexander of Welbeck – feleli a nő egy szuszra.

Csak bámulok. Most szórakozik velem? Ezek közül vajon melyikre hallgat a kutya?
Camilla Delors pusztán felvonja a szemöldökét, mintha ezt kérdezné: van ezzel valami problémája?
– Oké – mondom, és magamban eldöntöm, hogy Juddnak fogom hívni. – Igényel bármilyen különleges gondoskodást? – kérdezek rá. És most én vagyok az, aki szórakozik, bár Camilla Delors ezt nem látszik észrevenni.
– Szüksége van testmozgásra, természetesen. Lehetőleg egyedül. És naponta kétszer teljesen ki kell fésülni a bundáját. Különben matt lesz.

Habozok. A kutyakozmetika eddig nem volt része a szerződésemnek. De aztán úgy döntök, hogy majd Valko fésülgeti. Ami pedig az egymagában való testmozgást illeti, nincs veszve minden: Judd is elheverészhet a futtató sarkában a többiekkel.

– A legfontosabb, hogy itt legyen, amikor visszatérek –  mondja a nő nyomatékosan.
– Persze – válaszolom.
Kivesz egy borítékot a táskájából, és átadja. – Az összeg felét előre fizetem. A másik felét, ha érte jövök. Benne vannak az elérhetőségeim. A karácsony utáni első munkanapon, két órakor érkezem – mondja pedánsan, és azonnal sarkon fordul. Nem köszön el, sem tőlem, sem a díjnyertes ebtől, csak beül a Mercedesbe, és egy határozott mozdulattal becsapja az ajtót. A következő pillanatban felzúg a motor, elhajt, mi meg csak bámulunk utána Judd-dal.
Kinyitom a borítékot, és öt ropogós ötvenfontos bankjegyet találok benne, meg egy sima fehér névjegykártyát a nevével és egy mobilszámmal.

Valko kilép a házból, és odajön hozzánk.
– Ki ez? – kérdezi Juddra mutatva.
Rávigyorgok. – Az új legjobb barátja.”

Ha érdekel,  hogyan menekíti ki Charlie a díjnyertes szettert a kutyatolvaj karmai közül, és mit takargat az idős hölgy, ez az ajánló neked szól:

Natalie Cox: Nem csak karácsonyra
Charlie utálja az ünnepeket, és az idei ígérkezik minden idők legrosszabb karácsonyának. A barátja lelépett a személyi edzőjével, az otthonát lakhatatlanná tette egy gázrobbanás, az anyja Melbourne-be utazott az ötödik férjével. Az egyedüllét, enyhe agyrázkódással és átmeneti hajléktalansággal párosulva arra kényszeríti, hogy gumicsizmát húzzon és Devonban töltse a karácsonyt Jez kuzinjánál, aki Kényelmes Kutyakuckó néven ebszállodát üzemeltet.

Ám a négylábú barátokkal megosztott, csendes vidéki ünnepekről szőtt tervét hamar keresztülhúzza a találkozása Malcolmmal, a süket dán doggal, Hugóval, a dögös (bár sajnos foglalt) gazdájával és Callel, a tagadhatatlanul vonzó, de elviselhetetlenül fölényes és kioktató helyi állatorvossal…

 

Natalie Cox régi rajongója a romantikus vígjátékoknak és a kutyáknak, ezt a könyvet is úgy írta, hogy egy öreg csokoládé labrador csaholt mellette. Együtt lettek másodikok a helyi „Legjobban hasonlító kutyák és gazdák” versenyen, és nyilván úgy vitték haza a díjat, mintha összeillő nyakörvet viselnének. Sajnos épp azon a napon, amikor elfogadták Natalie könyvét kiadásra, a múzsája felköltözött a nagy égi kutyaparkba. Azóta már örökbe fogadott egy német dog kölyköt, aki erővel kompenzálja az észbeli hiányosságait. Natalie a walesi Brecon Beaconsben és Londonban él.

 

Kiadó: Gabo
Ár: 3 490,- forint
A könyvet itt vásárolhatod meg.

(Képek: Getty Images Hungary, Gabo)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon