Ezek a testi fenyítés súlyos következményei a kutya-gazda kapcsolatra nézve – interjú a MancsMentorral
2025. január 18 - Képek: MancsMentor, azenkutyam.hu
2025. január 18 - Képek: MancsMentor, azenkutyam.hu
Az, hogy a kutya fél tőled, és ezért nem tesz meg bizonyos dolgokat, még nem szüntetni meg a probléma gyökerét, sőt! A testi fenyítés egy elavult módszer, ami csak olaj a tűzre!
Sz. Látó Judittal, kutya-gazdi mentáltrénerrel, a MancsMentorral beszélgettünk annak kapcsán, hogy miért nem jó az, ha testi fenyítést alkalmazunk a kutyáknál. Judit elmondta, hogy munkája során arra törekszik, hogy pozitív megerősítési technikákkal dolgozzon, ellenben az elavult, kőkorszaki módszerekkel, amelyek komoly károkat okozhatnak.
MancsMentorként azt vallom, hogy a kutya kapcsolatban fejlődik, és problémák esetén, a rehabilitáció során kapcsolatban gyógyul. Az én dolgom szakemberként, hogy ennek a feltételeit megteremtsem: támogassam a kutya-gazda párost a közös útjuk egy szakaszán, és ha kell, lelki támaszként legyek jelen.
Sz. Látó Judit: Kinológus és mentálhigiénés segítő szakember, valamint rajzvizsgálati szaktanácsadó egyetemi diplomákkal is rendelkezem. Ezen ismereteimet ötvöztem a rehabilitációs kutyakiképzői tudásommal, és ennek mentén alakítottam ki egy speciális egyéni tanácsadási formát, miután a kutyatréneri munkám során egyértelművé vált, hogy nemcsak a kutyáknak, de a gazdáiknak is speciális támogatásra van szüksége ahhoz, hogy valódi páros közösséget tudjanak alkotni. Mentálhigiénés segítő szemlélettel, valamint a Carl Rogers által megfogalmazott „hármas egység” (feltétel nélküli elfogadás, empátia, hitelesség) alapelvei mentén dolgozom a gazdákkal.
Sz. L. J.: Azt gondolom, hogy a rogersi triászt a kutyakiképzéssel ötvözni egyedülálló dolog, nem tudok arról, hogy ez bárki másnak eszébe jutott volna. A szakdolgozatomat is erről írtam az egyetemen. Én magam is egyébként annak idején elmentem Dömperrel, az angol bulldogommal egy-két kutyaiskolába kíváncsiságból, hogy mi hogyan történik, és nagyon vegyes tapasztalataim voltak.
Kipróbáltam azt, hogy milyen a másik oldalon lenni, hogy tudjam azt, mire van igazán szüksége egy gazdának.
Az egyéni odafigyelés, a problémafókuszú tréneri hozzáállás nagyon sokat számít; mondhatnám, hogy szinte baráti kapcsolatban vagyunk a legtöbb gazdival. Például két tréningidőpont között videókat küldenek, felhívnak, hogyha bármi problémájuk adódik. Abban hiszek, hogy a megértés, a türelem és az odafigyelés, valamint az, hogy nem „a magas polcról beszélek lefelé”, hanem partnerként tekintek rájuk, és értem, hogy mi a probléma, sokat jelent. Megnyílnak felém, és nagyon sokat beszélgetünk a kutyájukkal kapcsolatos érzéseikről is. A tréningek része a rajzvizsgálat – ez is egyedi módszerem: a különféle rajztesztek kiegészítői egy-egy viselkedésterápiás tréningfolyamatnak.
Sz. L. J.: Említhetnék több nevet is, de inkább kiemelném a legnagyobb kedvencemet: egy skót tréner, John McGuigan, akivel személyesen is volt szerencsém találkozni tavaly nyáron, Glasgow-ban. Ő egy fantasztikus szakember, aki ékes példája annak, hogy nem kell beleragadni a régi, elavult módszerekbe. John a korábbi nézeteivel ellentétben ma már abszolút elutasít minden olyan eszközt és módszert, ami fájdalmat vagy kellemetlenséget okoz a kutyának. Csodálatos rehabilitációi vannak. Meggyőződésből azt az elvet vallja, hogy a tanítás során dicsérjük és jutalmazzuk a kutyát, hisz az állatvilágban nincs még egy olyan faj, amelyik együtt akar működni az emberrel. A kutya az egyetlen, aki tényleg él-hal azért, hogy megtegye azt, amit a gazdája szeretne, és ezt nem szabad kihasználni. Egyébként jelenleg is John egyik kutya-gazda kapcsolatfejlesztő online továbbképzésén veszek részt.
Sz. L. J.: Szerencsére a világ változik, és aki energiát fektet abba, hogy megértse a kutyája működését, az tudja, hogy nem jó a fenyítés – hogy mást már ne említsek –, az ezzel járó a stressz, az úgynevezett distressz gátolja a tanulást. Gondoljunk csak magunkra: a félelemtől nem fejlődünk, hanem egyszerűen még hátralépünk tízet. Vagy teljesen bezárkózunk. A tapasztalatom az, hogy szerencsére már elindult egy elég erőteljes irány a változás felé. A kutyával foglalkozó trénerek dicsérik és megerősítik azt, amit a kutya jól csinál, és nem büntetik azért, ha valami hibát követ el. Egyébként akik a régi tanokat vallják még, már ott is fel-felfedezni olyan szavakat, amik az új irányból „szivárognak” hozzájuk.
Sz. L. J.: Többek között elakadásokkal, félelmekkel, gátlásokkal, frusztrált kutyákkal érkeznek hozzám frusztrált gazdák. Először is meghallgatom a gazdikat. Próbálok egy másfajta légkört teremteni az egyéni alkalmakon. Az első 90 perces, ismerkedő beszélgetés során egy úgynevezett anamnézist veszek fel; ilyenkor sokszor sebek szakadnak fel, amelyek megoldásra várnak. Van, aki pszichológushoz is elmegy egy-egy ilyen szembesülés után, de van, akinek elég a tréning ahhoz, hogy máshogy álljon a helyzethez. Ügyelek arra, hogy nagyon sokszor dicsérjek a tréningek során; az a célom, hogy a gazda és a kutya egymásból töltekezzen. Ahogy már korábban is említettem, a rogersi szemlélet mellett rajzvizsgálatot is alkalmazok. A legelső órán csinálunk egy speciális rajztesztet a gazdival. Ez a kutya-gazda kapcsolatra irányul, amelyet a folyamat későbbi pontján újra elvégzünk. Együtt nézzük át a gazdával, hogy ő mit lát a rajzok alapján. Instrukciókkal segítem őt, azonban ő mondja ki a rajzok alapján, hogy miben látja a fejlődést, mennyiben érzi a változást. A kutyát és a gazdáját mindig együtt figyelem.
Tarts velünk február 22-én a farsangi falkasétán!
Színes programokkal várunk, amiről bővebben itt olvashatsz.
Az ingyenes szocializációs sétára a DOGZ Klub oldalán tudsz feliratkozni.
Mentsd el a dátumot a naptáradba!
Sz. L. J.: Az alapvető probléma ezzel az, hogy a kutya elveszti a bizalmát a gazdájában. Ebbe beletartozhatnak olyan szituációk például, hogy szól a gazda, de a kutya oda se figyel, távolságot tart, inkább elfut, rosszabb esetben odakap, megharapja. Az a tapasztalom, hogy nagyon sokszor ilyen bizalomvesztett állapotban érkezik hozzám a kutya és a gazdája. Ilyenkor újra kell építeni a bizalmat, érzelmi szempontból új alapokra kell helyezni a kapcsolatukat.
Van egy mottóm: a kutya kapcsolatban fejlődik, hogyha tanítjuk, és kapcsolatban gyógyul, hogyha rehabilitáljuk. Minden benne van ebben a két mondatban, és ez az embereknél is így van.
Sz. L. J.: Az, hogy a kutya lelkében mit okoz, nagyon egyéni. Ráadásul azt, hogy mit gondol vagy mit érez a kutya, soha nem fogjuk tudni 100%-ban addig, amíg nem beszélünk egy közös nyelvet. A kutyának a gazdája a legcsodálatosabb teremtmény a Földön, akitől az élelmet és az otthont kapja, aki a melegség és a szeretet forrása. A biztonságot kell nyújtanunk gazdiként a kutya számára. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ha valami olyasmi történik, ne szólhatnánk rá határozottabban.
Alapvetően a bizalom, a kapcsolat az, ami nem sérülhet.
A kutyák gyakorlatilag mindent megbocsátanak a gazdájuknak, de előfordulhat, hogy megtartják azt a bizonyos pár lépés távolságot. Én mindig arra törekszem a tanítás során is, hogy egy mély, bensőséges kapcsolat legyen a kutya és a gazdája között. Ilyenkor a négylábú törekedni fog arra, hogy a gazdája kedvére tegyen. Ebbe nem fér bele az, hogy szándékosan és rendszeresen fájdalmat vagy kellemetlenséget okoznak neki.
A testi fenyítés következményei lehetnek:
Sz. L. J.: Miért kell egyáltalán megütni, miért kell megrántani? Azért, mert valamit nem csinál jól? De vajon miért nem csinálja jól?
Azért, mert lehet, hogy nem tanítottam meg neki, vagy nem tudtam úgy átadni, hogy megértse?
Minden eset és minden kutya-gazda páros története más. Amikor már megtörtént egy ilyen fenyítés, mindig megkérdezem, hogy mi volt a körülmény, ami kiváltotta ezt. Az alapvető probléma a hirtelen eszköztelenné válás. Ott véget ért a tudás, és ez egy hirtelen reakció. Például a pórázrángatás is ilyen. Nincs eszközöm, nem értem, hogy miért működik így a kutyám. Mit csinálok? Megrántom. De ez nem megoldás! Inkább ösztönözzük, motiváljuk a kutyát, hogy legyen kedve velünk együtt dolgozni, és ne fenyítsük, hogy csak azért csináljon meg valamit, hogy elkerülje a fájdalmat vagy a kellemetlenséget.
Sz. L. J.: A túlzott elvárások helyett értő és érző figyelemre van szüksége a kutyáknak az oktatás során, valamint otthon, a hétköznapokban is. Négylábú barátaink sokkal eredményesebben taníthatóak, ha élvezik (és nem csak túlélik) a velünk töltött időt.
Egyértelműen rossz vége lesz bárminemű büntetésnek, hiszen hosszú távon az ellenkezőjét érjük el, annak amit szeretnénk. Ahogy a fent említettekből is kiderül, ez egy nagyon összetett dolog. Fontos ismernünk saját kutyánk egyéniségét, egészségügyi állapotát, és azt is, hogy mire hogyan reagál.
Kérdéseket tennék fel, ha például bepisiléssel kapcsolatos telefonhívást kapnék egy gazditól. Tudnom kell többek között, hogy mennyi idős a kutya, hányszor fordult elő a bepisilés, milyen régóta van a gazdinál? A legfontosabb azonban, hogy mielőtt bármilyen tréninget elkezdenénk, kérném, hogy vigye el egy teljes körű orvosi kivizsgálásra. Fontos megjegyezni például azt is, hogy egy kölyökkutya valószínűleg azért pisil be, mert még nem érte el azt a fejlettségi kort, amikor már tudja szabályozni a vizelet- és székletvisszatartását. Mi volt akkor, amikor ez történt; egyedül hagyták? Még az is lehet, hogy szeparációs szorongása van a kutyának. Szóval rengeteg kérdésre kell tudnia a szakembernek a választ ahhoz, hogy a megfelelő tanácsokat adhassa. Mindig az adott szituációt kell megérteni, visszamenni a gyökerekig, és arra törekedni, hogy kiderítsük, mi lehet a viselkedés vagy pisibalesetek hátterében.
Számomra a legfontosabb az, hogy a gazdának és a kutyájának is közös siker és közös élmény legyen a tanulás!
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek