Dán–svéd őrkutya fajtaleírás: új fajta, több száz éves gyökerekkel

A dán–svéd őrkutya valójában egy farmkutya, aki imád dolgozni és élvezi a kihívásokat, így számos területen képes megcsillogtatni a tehetségét.

A dán–svéd őrkutya egy viszonylag új fajta, az FCI csupán 5 évvel ezelőtt, 2019-ben fogadta el végérvényesen. Bár küllemre inkább a terrierekhez áll közel, valójában a pincserek égisze alá tartozik. Az FCI  II. fajtacsoportjában kapott helyet a pincserek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák között. A továbbiakban tehát ezt a kompakt farmkutyát fogjuk részletesebben is bemutatni.

Evi, a dán–svéd őrkutya az Instagramon: 

A dán–svéd őrkutya eredete

A dán–svéd őrkutya elsősorban Dániából és Svédország déli területeiről származik, bár ilyen jellegű kutyákkal gyakorta lehetett találkozni az Egyesült Királyságban, Németországban és Franciaországban is az 1700-as években. Egyébként idáig, a 18. századig tudják többé-kevésbé biztosan visszavezetni a fajta eredetét annak ellenére, hogy hasonló jellegű kutya feltehetően ennél régebb óta lehetett a tanyasi élet része a fentebb említett területeken, főleg a skandináv országokban. Legalábbis erre utalnak azok a régészeti felfedezések, amelyek viking temetkezési helyek feltárásakor a dán–svéd őrkutyához hasonló testfelépítésű ebek csontvázait találták meg.

A homályos történelem ellenére annyi biztos, hogy igazán akkor figyeltek fel a fajtára, amikor az kihalófélben volt. Ennek oka az iparosodás és tömeges városokba település volt. Hiszen egy farmkutyának nem sok dolga akadt egy ipari városban. Ennek ellenére voltak még olyan gazdák és farmerek, akik legalább olyan hűek maradtak szeretett segítőikhez, mint a farmkutyák hozzájuk, így folytatták ezen ebek – nem kifejezetten szabvány szerint történő és szervezetlen – tenyésztését. Ugyanis a ma dán–svéd őrkutyaként ismert négylábú közel nélkülözhetetlen része volt a vidéki, tanyasi életnek.

Hogy ez miben mutatkozott meg? Őszintén, könnyebb lenne összeírni, hogy mi az, amire nem lehetett befogni ezt a nagy munkakedvű, élénk, lelkes és tanítható kutyust, de azért megpróbáljuk összeszedni a jellemző feladatköreit. Főleg kártevőirtásra, terelésre, vadászatra és őrkutyának használták, mindemellett pedig a családi élet szerves része volt. Sőt, cirkuszi kutyaként is remekelt, mint a bohóc játszótársa.

Így kelt új életre a fajta

Ahogyan tehát fentebb is említettük, a családi farmok ritkulása a korábban csak dán pincserként ismert fajta létszámán is megmutatkozott. Szerencsére azonban voltak olyanok, akik tovább vitték a tradíciókat, és gondoskodtak ezekről a szívós farmkutyákról addig, amíg nagyobb szervezetek tudomást nem szereztek a létezésükről. A DKK (Danish Kennel Club) az 1970-es években figyelt fel ezekre a jellegzetes kiskutyákra, a ’80-as években pedig megtették az első lépéseket a fajta megőrzésére az SKK (Svéd Kennel Club) közreműködésével. 1987-re eljutottak odáig, hogy 130 egyedet tudtak regisztrálni, és elkészítették a dán–svéd őrkutya első fajtastandardját. 1989-ben először mutatták be a fajtát a Kutya-világkiállításon (World Dog Show), ezzel pedig elindították a lassú, de biztos nemzetközi (el)ismertségig.

Fajtastandard

A dán–svéd őrkutya kis termetű, kompakt kutya. Átlagos marmagassága 32–37 cm, de 2 centiméteres eltérés még engedélyezett. Testsúlya átlagosan 6,5 kg és 9,7 kg között van. A testalkata enyhén téglalap alakú, 9:10 arányban van egymáshoz a marmagassága és a testhossza. Még mindig az ideális proporciókat tekintve háromszög alakú feje a testéhez képest arányaiban kicsit kisebb. Koponyája széles és enyhén kerek, a pofarésze az orra irányában keskenyedő és enyhén rövidebb, mint a koponya hossza. Az ollós harapás ideális. Szemei közepes méretűek, kerekek, és a sötétebb foltos ebeknél sötétbarnák, a világosabb foltosoknál pedig az enyhén világosabb szín még engedélyezett. Fülei vagy „rózsafülek” (amikor a hátrafelé csavarodó, így a belső fül egy része jól láthatóvá válik), vagy „gombfülek” (amikor a fülvégek közel vannak a kutya járomcsontjához), közepes méretűek és háromszög alakúak.

Ulysses, a dán–svéd őrkutya az Instagramon:

A dán–svéd őrkutya háta izmos, mellkasa mély és széles, ágyéka enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, a mellsők egyenesek. Farka nincs túl magasan tűzve, hosszú vagy természetesen rövid. A farkát egyenesen, enyhe görbülettel vagy sarló formájában hordozhatja. Szőre rövid, sűrű és sima. Színe dominánsan fehér, foltjai pedig különböző színűek és méretűek lehetnek, a test különböző pontjain (a fejen mindenképpen kell lennie) illetve különböző kombinációkban jelenhetnek meg. A foltok színe lehet fekete, cser, sárga, barna, borzszínű és az őzbarna különböző árnyalatai.

A dán–svéd őrkutya jelleme

A dán–svéd őrkutya energikus, tanulékony és figyelmes. Családcentrikus és társaságkedvelő, mindemellett viszont aktív, élénk ,és szereti, ha dolgozhat. Az idegenekkel nagyon barátságos, de ha a saját területértől van szó, akkor védelmező, és magabiztos ugatással jelzi a betolakodókat.

Intelligens, jól tanítható és igényli a napi szintű foglalkozást, illetve mozgást, legyen az játék, séta, trükktanulás vagy valamilyen (jóformán bármilyen) kutyasport. A legtöbb dologra kapható, és örömmel dolgozik együtt gazdájával. A lényeg, hogy mind fizikai, mind pedig mentális energiáit le tudja vezetni a megfelelő keretek között, ehhez pedig egy igazán széles palettáról választhat a gazdi. Ha ezek a körülmények teljesülnek, akkor egy kifejezetten nyugodt és kiegyensúlyozott kutyáról beszélhetünk, aki szabadidejében örömmel pihen a kanapén gazdája társaságában.

Ahogyan azt Choco is bemutatja, pihenni is tudnak:

Ideális környezete

Munkakedve ellenére kiváló taníthatósága és simulékony, alkalmazkodó jelleme miatt első gazdiknak is jó választás lehet. Híresen jó kapcsolatot ápol a családjával, a gyerekekkel és más kutyákkal, és egy kis odafigyelés mellett más állatokkal is, tekintve farmkutya múltját. A megfelelő mennyiségű és minőségű foglalkozás biztosítása mellett a dán–svéd őrkutya kertes házban és lakásban is tartható, előbbinél egy jó állapotban lévő, biztonságos kerítés elengedhetetlen.

A dán–svéd őrkutya ápolása

A dán–svéd őrkutya ápolása kimondottan egyszerű, és nem igényel sok előkészületet. Nem kell szigorú fésülési rutinhoz igazodni, bár érdemes kijelölni mondjuk heti egy napot arra, hogy át legyen fésülve az eb bundája. Ám ha ez elmarad, nem történik semmi katasztrófa. Alkalmanként érdemes lehet megfürdetni, de nem szabad túlzásba vinni. Ezeken kívül a szokásos kutyaápolási teendőket érdemes beiktatni az egyednek megfelelő gyakorisággal, ezek elsősorban a fogtisztítás, a karomvágás és a fültisztítás.

A fajta gyakori egészségügyi problémái

A dán–svéd őrkutya kifejezetten egészséges, átlagosan 11–13 évet él. Jelenleg hivatalosan nincs olyan egészségügyi probléma, amire genetikája miatt hajlamos lenne. Mégis vannak olyan betegségek, amik gyakrabban előfordulnak bizonyos DNS-tesztekkel foglalkozó szervezetek eredményei szerint. Ilyen például néhány szemészeti probléma (zöld hályog és glaukóma), ízületi ficamok, a csípődiszplázia vagy éppen a hipotireózis (amikor a pajzsmirigy nem termel elegendő pajzsmirigyhormont).