hirdetés

Nagy svájci havasi kutya fajtaleírás: erő és intelligencia trikolor bundában

Jóvári Krisztina, 2021. február 22

Egykor a svájci farmokon dolgozott, intelligenciája és nagy ereje segítette a farmerek munkáját. Szereti, ha van feladata, ugyanakkor nyugodt és ragaszkodó természetű.

hirdetés

A nagy svájci havasi kutya robusztus, erőteljes megjelenésű fajta, akit trikolor bundája még különlegesebbé tesz. Határozott jellem, akiből tudatos neveléssel sokoldalú munkakutya válhat, de ehhez erőskezű gazdára van szükség. Korábban az alpesi farmokon segédkezett, tejeskocsi vontatásra, őrzésre használták. Manapság családi kutyának, őrkutyának kiválóan alkalmas, gyerekekkel jól kijön.

Robusztus fajta, akit a tricolor jegyek még különlegesebbé tesznek.

Eredete

A nagy svájci havasi kutya eredete máig nem tisztázott. A legnépszerűbb elmélet szerint a molosszerektől származik, amelyek még 2000 évvel ezelőtt érkeztek a római légiókkal a Svájci Alpokba. A fajta szelektált tenyésztése a kutyák azon képességén alapult, hogy a sajátos funkciójukat megőrizhessék kocsihúzóként és őrkutyaként.

A svájci farmereknek egy erős, sokoldalú kutyára volt szükségük a farmjaikon a napi teendők elvégzéséhez. A nagy svájci havasi kutya pedig robusztus és elég agilis volt ahhoz, hogy ellássa ezeket a feladatokat a farm körül az alpesi régiókban. A fajta őseit a 19. században széles körben használták farmerek és kereskedők is. Ezt követően azonban majdnem kihalt a század végére, miután az ipari forradalom után gazdaságokat gépesítették és nem volt szükség a tejeskocsi-húzó kutyákra.

1908-ban a Svájci Kennelklub megalapításának 25. évfordulóján két rövidszőrű berni pásztorkutyát mutattak be. Albert Heim professzor, a svájci havasi fajták pártfogója azonban felfedezte, hogy ezek a példányok vélhetően a kihalófélben lévő nagy havasi kutyák leszármazottai. 1909-ben a Svájci Kennelklub elismerte önálló fajtaként a nagy svájci havasi kutyát, majd 1912-ben megalakult az első tenyésztői szervezete is.

A 20. század során az állomány lassan növekedett Európában, de továbbra is ritka fajtának számít. 1939-ben hivatalosan elismerték a fajtastandardot a Nemzetközi Kinológiai Szövetségnél (FCI). Az egyedek száma azonban lecsökkent, amikor a második világháborúban katonai célokra is használta őket a svájci hadsereg. 1945-ben mindössze 100 kutyát törzskönyveztek Svájcban, így összesen mintegy 350-400 példánya élhetett a fajtának származási országában.

Fajtastandard

Zömök, erős csontozatú és jól izmolt kutya. A törzshossz és a marmagasság aránya 10:9. Hátvonala mérsékelten hosszú, nyaka erőteljes és izmos. Széles, könyökig érő mellkasa kerek-ovális keresztmetszetű. Marmagassága kanok esetében 65-72 cm, szukáknál 60-68 cm. Széles végtagállás jellemzi a fajtát, mellső lábai egyenesek, párhuzamosak. A hátsó végtagok egyenesek, nem túl szűk állásúak. Mancsai előrenézők, sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. Térölelő mozgás jellemzi, amely minden jármódban kiegyensúlyozott. A farok nyugalmi állapotban a csánkig ér, mozgás közben magasabban és enyhén felfelé ívelve tartott, de sosem lehet gyűrűs vagy a hát fölé hajlított.

A nagy svájci havasi kutya erős csontú, jól izmolt fajta.

A nagy svájci havasi kutya feje erős, a testéhez viszonyítva arányos, nem nehéz. Az agykoponya széles és lapos, a stop kevésbé fejlett. A szemek mandula formájúak, középnagyok, élénk, barátságos tekintetet kölcsönöznek a kutyának. Színük a mogyoróbarnától a gesztenyebarnáig terjedhet, a kék szem tenyésztésből kizáró hibának minősül. A közepes nagyságú fülek háromszögletűek, meglehetősen magasan tűzöttek, nyugalmi állapotban a fejhez simulnak.

A nagy svájci havasi kutya alapszíne fekete, cserbarna és fehér jegyekkel. A fehér jegyek a pofán, homlokon, mellkason, mancsokon és a farok végén találhatók, a cserbarna szín pedig a fehér és a fekete szín között helyezkedik el a pofán és a lábakon, illetve oldalt a szügyön. Ezen kívül jellegzetes barna folt helyezkedik el a szemek fölött is.

A nagytestű kutyafajtákhoz hasonlóan a várható élettartamuk rövidebb, mint kisebb fajtársaiké. Átlagosan 8-11 évre tehető ez az élettartam.

A fehér jegyek a mellkason, pofán, homlokon, mancsokon és a farokvégen jellemzőek.

Jelleme

Magabiztos és figyelmes, gazdájával szemben ragaszkodó természetű és megvédi, ha szükséges. Hétköznapi szituációkban nyugodt és kiegyensúlyozott, családjával és a gyerekekkel kedves, szeretetteljes viselkedésű. Igényli a figyelmet és a feladatokat, a gazdával való közös időtöltést. Intelligens, tanítható fajta, aki szeret dolgozni. Olykor makacs és határozott lehet, emiatt fontos a következetes nevelés.

Általában jól tűri más háziállatok jelenlétét, azonban ehhez elengedhetetlen a megfelelő szocializáció. Családját hűségesen védelmezi, jó őrkutya. Feleslegesen nem ugat, idegenekhez nem közeledik fenyegetően. Nem való akárkinek: határozott gazdának ajánlott, akinek ugyanúgy erős személyisége van, mint a nagy svájci havasi kutyának.

Kezdő kutyásnak nem ajánlott, határozott gazdát igényel.

Ideális környezet

Nagy termete miatt főleg kertes házban érzi jól magát, mozgásigénye leginkább a gazda életmódjához igazodik. Gyermekekkel jól kijön, ragaszkodó családi kutya. Határozott gazdát kíván, nem való kezdő kutyásoknak. A hideg időjárást jól bírja, a telet kedveli igazán, hiszen svájci fajta. A nyári meleget, hőséget kevésbé viseli el, fontos számára hűsölési lehetőség biztosítása kánikulában.

Nagy térre van szüksége és szereti a rendszeres, hosszú sétákat. Aktív gazda mellett a nagy svájci havasi kutya is energikus lesz, szívesen részt vesz túrázásban, hegymászásban, kocsihúzásban, engedelmességi versenyeken, terelésben vagy éppen súlyhúzásban. Megfelelő neveléssel sokoldalú munkakutya válhat belőle, hiszen értelmes és munkaszerető fajta.

A nagy svájci havasi kutya sokoldalú, munkaszerető fajta.

Ápolás

A nagy svájci havasi kutya szőrzete könnyen gondozható. A vedlési időszakban az elhalt szőrszálakat rendszeresen el kell távolítani alapos fésüléssel. Ha a karmok nem kopnak maguktól, érdemes vágni őket. A szemkörnyék és a fülek tisztántartása szintén fontos feladat.

Gyakori egészségügyi problémák

A méretéhez képest a nagy svájci havasi kutya egészséges fajtának mondható. A nagytestű fajtákhoz hasonlóan őt is érintik az ízületi problémák. A csípő- , könyök- és vállizületi diszplázia előfordul a fajtánál, ezért fontos a kiegészítő ízületvédő készítmények adása fiatal korban és a megfelelő mozgatás. Az optimális testsúlyra figyelni kell, mert az elhízás további egészségügyi problémákhoz vezet.

Az epilepszia érinti a fajtát, jellemzően 1 és 3 éves kor között jelenik meg. A szembetegségek közül a szürkehályog, zöldhályog és az entrópium fordul elő, de nem túl gyakoriak. A standard alapján a szemhéjak nem fordulhatnak sem befelé (entrópium), sem kifelé (ektrópium), ezek tenyésztésből kizáró hibák.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon