5 kutyakiképzési mítosz, amit ideje ledönteni
2024. július 28 - Képek: Getty Images Hungary, Az Én Kutyám
2024. július 28 - Képek: Getty Images Hungary, Az Én Kutyám
Ahogy az etológia, az ökológia és állatorvosi tudományok továbbfejlődnek, a kutyák legjobb kiképzési módjával kapcsolatos hagyományos elképzelések is sok esetben megdőlnek.
5 olyan mítoszt hoztunk el a kutyakiképzés világából, amelyek a legújabb kutatások és gyakorlati tapasztalatok alapján már nem állják meg a helyüket.
Az az elképzelés, hogy a kutyák az ébren töltött pillanataikban azzal vannak elfoglalva, hogy megdöntsék a gazda uralmát, és ők legyenek az alfák, az egyik legelterjedtebb mítosz a kutyás világban. A koncepció egy farkasokkal foglalkozó ökológus nevéhez fűződik, és a XX. század közepén kezdett elterjedni. Később azonban megcáfolták, miután rájöttek, hogy a domináns viselkedés eredetileg olyan, fogságban tartott farkasok megfigyelésein alapult, akik nem álltak egymással rokoni kapcsolatban, és ketrecben voltak tartva.
Mire felfedezték az elmélet hibáját, az elképzelés már szilárdan gyökeret vert a kutyakiképzés alaptételei között olyannyira, hogy még manapság is sokan népszerűsítik ezt az elgondolást. A szakemberek szerint most még azt is nehéz lenne megmondani, hogy mennyi időbe telik, míg végre mindenkihez eljut, hogy egy hibás teóriáról van szó.
Mielőtt azonban követ vetnénk arra a személyre, aki a kezdetek kezdetén ezzel a hibás elgondolással előállt, mérlegeljük a dolgokat picit. A tudomány bizony minden területen ezen az elven működik. Ma hiszünk valamit, amit a jelenlegi tanulmányok alá is támasztanak, azonban megvan arra az esély, hogy a jövőben jön egy jobb technika, egy megbízhatóbb módszer, aminek a segítségével az eddigi elgondolás felülíródik.
Sokan úgy gondolkodnak, hogy a jutalomfalatok vagy a jutalmazás bármilyen formája megvesztegetésnek tekinthető a képzés során. Az ilyen tévhitek azon a nehezen megváltoztatható elképzelésen alapulnak, hogy a kutyáknak tiszteletből kellene követniük a kéréseinket, nem pedig jutalmak révén.
„Miért várnánk el, hogy a kutyáink jutalom nélkül ismételjék meg a viselkedéseket, miután megtanulták őket? Fizetünk a kutyáinknak a kemény munkájukért – jutalomfalatokkal, játékkal vagy dicsérettel!” – magyarázza Alice Gray neurológus (és kutyabarát).
Ha egy picit hátrébb lépünk, és önmagunkba tekintünk – bár nem célunk antropomorfizálni a kutyákat –, mi is értékeljük és motiváltabbá válunk akkor, ha a jól, helyesen elvégzett munkánkért kapunk valamilyen pozitív visszacsatolást. És ettől nem leszünk rosszabbak.
Sokan, amikor a kutyájuk eléri felnőttkort, befejezettnek tekintik a kiképzési programját. Az igazság azonban az, hogy ennek egy hosszú távú, mondhatni a kutya szinte teljes életén átívelő dolognak kellene lennie. Ha jól csináljuk, akkor nem igényel különösebben nagy erőfeszítést sem a részünkről. Az Atomi szokások című könyvben részletezett szokáshalmozást például a kutyázás terén is remekül hasznosíthatjuk. Amikor például elvisszük a napi hosszú sétájára az ebet, kombináljunk ebbe az időszakba játékot és egy kis trükktanulást, a vezényszavak gyakorlását is. Néhány percről van szó mindössze.
Ezzel stimulálhatjuk a kutyát, legyen az bármilyen életkorban is, a sikerélmények pedig magabiztosabbá teszik. Arról nem is beszélve, hogy a kutya-gazdi kapcsolatot is elmélyíti. Hogy miért létfontosságú az idős kutya számára is a trükktanulás, arról ebben a cikkben írtunk részletesen.
Sok kutyakiképző és gazda is még gyakran a büntetésekre támaszkodik a kiképzés során, hogy elérjék a kívánt viselkedéseket, de már bebizonyosodott, hogy a pozitív jutalmak sokkal hatékonyabban működnek. Valójában, a jutalomalapú kiképzés magasabb szintű engedelmességet és szorosabb ember-kutya köteléket eredményez, összehasonlítva a büntetésalapú kiképzéssel. Nem kell felvenni a rossz zsaru szerepet ahhoz, hogy eredményes legyen a kiképzés; mindössze nyugalomra, magabiztosságra, következetességre és türelemre van szükségünk ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk.
A pozitív megerősítés és a büntetésalapú kiképzés az egyik legérdekesebb kutyás téma, amit bővebben is kifejtettünk már az oldalunkon.
Az 50-es és 60-as években, a különböző körülmények között nevelt kutyák hosszú távú viselkedési megfigyelései megmutatták, hogy a felnőttkori személyiségüket befolyásolhatják mind a genetikai összetevők (részben a fajtához kapcsolódóan), mind pedig az élettapasztalatok, különösen a kölyökkorban szerzettek. Ez pedig azt jelenti, hogy nincs minden állatra érvényes módszer a kiképzés során sem. Minden eb önálló jellem, amire a tréning során figyelni kell. Hogy csak egy nagyon egyszerű példát említsünk, már a legelején érdemes azt megfigyelnünk, hogy kedvencünket mivel motiválhatjuk a legjobban. Sok olyan kutya van, akik az átlagtól eltérően jobban reagálnak a játékra, a dicséretre vagy a simogatásra a jutalomfalatok helyett.
Ha téged is érdekel a kutyakiképzés mélységeiben is, a szeptember 7-én, a Városligetben megrendezésre kerülő DOGZ Fesztivál és Konferencián több elismert tréner előadását is meghallgathatod. A részletekről alább tájékozódhatsz.
Több ezer kutya és gazdi gyűlt össze a Városligeti Nagyréten 2024. szeptember 7-én. Beszámolónkból azt is megtudhatod, miért lehetnek büszkék magukra a fesztivál látogatói, és milyen őszi veszélyekre hívták fel a figyelmet előadásaikban a szakértők.
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek