hirdetés

Pozitív megerősítés vs büntetés alapú kiképzés: mi a tudomány véleménye?

László Enikő, 2022. január 13 - Képek: Getty Images Hungary

A kutyák nevelésének számos módszere van, de legtöbbször a pozitív megerősítésről és az averzív, büntetés alapú kiképzésről hallani. De melyik a célravezetőbb?

hirdetés

Január 1-jétől új állatvédelmi törvény lépett életbe Németországban. Erre azért volt szükség, mert a járvány alatt nagymértékben nőtt az állattartók száma, ezzel pedig a felelőtlen gazdáké is. Az új törvény magába foglalja azt is, hogy kiképzésnél nem megengedett a nyakörv megrántása oly mértékben, hogy az állat egy pillanatra ne kapjon levegőt. Ennek következtében a berlini rendőrség 49 kutyája ment egy időre kényszerpihenőre, ugyanis a szolgálati ebeknél bevett szokás a nyakörv megrántása, hogy az állat agresszióját a potenciális bűnöző felé irányítsák. Emellett arra is használják, hogy néhány pillanat alatt felmérjék, jogos-e a kutya heves reakciója. Ha a rendőr nem ellenőrzi a helyzetet, súlyos sérülést szenvedhet valaki. A rendőrség a törvények betartása érdekében ideiglenes pihenőre küldte kutyái egy részét, de ma már újra szolgálatban vannak. Iris Spranger, a belügyekért felelős berlini szenátor szerint a szabályozás csak az ebek képzésére vonatkozik, a bevetésekre nem. Jelenleg vizsgálják, milyen képzési módszerek egyeztethetők össze a törvénnyel.

Német rendőrkutya.

A fenti hír igen megosztó, sokan úgy gondolják, túlzás, mivel a módszer nem okoz komoly fizikai fájdalmat, és a munkakutyákat máshogyan kell képezni, mint egy családi kedvencet. Eközben a másik oldal helyesli a döntést, és arra buzdít, hogy a szolgálati ebeket humánusabban képezzék.

A kutyakiképzés fejlődése

Az idők során számos kutyanevelési irányzat jelent meg, és összességében azt is kijelenthetjük, hogy a módszerek egyre humánusabbak. Míg régen sokáig úgy vélték, az állatoknak nincsenek érzelmeik, az ember dolga pedig az, hogy uralkodjon a bolygó összes többi élőlénye felett, az ebek képzése során gyakran alkalmaztak erőszakos módszereket. A kutyakiképzést különböző irányzatok is befolyásolták, például a behaviorizmus, a kognitológia és az etológia. A tudomány fejlődésével a kutyakiképzés is fejlődött, és ma már számos irányzat létezik ennek köszönhetően. Az embereket pedig igencsak megosztják ezek.

A három tanulási mechanizmus

A kutatók rájöttek, hogy a kutyák három mechanizmus alapján tanulnak. A klasszikus kondicionálás, az instrumentális kondicionálás, valamint a szociális tanulás. Utóbbi röviden azt jelenti, hogy az eb tanulási folyamataira hatással van környezete, tehát minden és mindenki, aki vele kapcsolatba lép.

A klasszikus kondicionálás Pavlov híres elmélete, melyet kutyák segítségével fogalmazott meg. Ez egy tanulási mechanizmus, amelyben két inger között kapcsolat alakul ki. A feltételes reflex a kutyatrénerek egyik legjobb barátja, hiszen a klikkerezés is ezen az elven alapul.

Az instrumentális kondicionálás a viselkedés következményeire összpontosít. Ennek során az állat a visszacsatolásból tanul, ehhez illeszkedve pedig módosítja jövőbeli viselkedését. A visszajelzés történhet megerősítéssel vagy büntetéssel is. Ezenkívül az erősítés és a büntetés tovább bontható pozitívra és negatívra, arra utalva, hogy a következmény egy stimulus hozzáadása (pozitív) vagy eltávolítása (negatív).

A visszacsatolás fajtái

A kutyák kiképzése során gyakran előfordul, hogy az eb nem feltétlen azt teszi, amit gazdája elvár tőle. Hiszen ha tudná, nem is kéne tanítani. Tréning közben fontos, hogy az eb visszacsatolást kapjon viselkedéséről, ez pedig négy módon történhet.

Pozitív megerősítés: amikor a kutya valamit jól csinál, jutalom várja (például simogatás, finom falatok).

Negatív megerősítés: kellemetlen inger megszűnése (például, ha a kutya húzza a pórázt, és a nyakörve fojtja. Ha abbahagyja a húzást, megszűnik a kellemetlen érzet.)

Pozitív büntetés: megjelenik egy kellemetlen inger (például ütés, pórázrántás).

Negatív büntetés: a kutya számára megszűnik egy kellemes inger (például ételmegvonás, elzárás a családtól).

(Forrás: Miklósi Bernadett: Útikalauz gazdáknak)

Mi számít erőszaknak a kiképzés során?

Leggyakrabban a pozitív megerősítést állítják szembe az averzív technikákkal, de a két pólus ötvözetét is alkalmazzák, és sokszor egy módszer nem egyértelműen fekete vagy fehér. Például az averzív kiképzők nem feltétlen ütik, verik a kutyáikat, így nem szabad a két dolog közé egyenlőségjelet tenni. Azonban averzív módszernek minősül a kiabálás, szidás, megfélemlítés, a póráz vagy az állat szőrének, bőrének rángatása, elektromos vagy szöges nyakörv használata, lespriccelés, földre nyomás is. A dominancia- vagy falkaelmélet hívei utóbbit gyakran alkalmazzák, hogy ezzel fejezzék ki a kutya számára, hogy ki az úr a háznál. Az elmélettel csak egy gond van, hogy bizonyítottan hibás alapokra épült.

Egyesek pedig úgy vélik, a pozitív technikák alkalmazása puhányságra utal, vagy azt hangoztatják, hogy az így nevelt ebek nem teljesen szófogadók, elkényeztettek, a gazdájuk fejére nőnek. Vagy elismerik a módszer sikerességét, de azt állítják, egy nagytestű, robusztus, ösztönerős fajtánál nem válhat be. A másik oldal szerint pedig a hiba nem is feltétlen a büntetés-alapú képzésben van, hanem annak a nem megfelelően való alkalmazásáról. Nézzük a tudomány álláspontját.

Mit mond a tudomány?

A kutyák képzésének módjai eltérőek. Az egyik irány a főként negatív megerősítésből és pozitív büntetésből (averzív alapú módszerek) áll. A másik a pozitív megerősítésen és negatív büntetésen (jutalmazáson alapuló módszerek) alapul. Az averzív módszerek alkalmazásával azonban nem mindenki ért egyet. Míg egyesek ezt tartják az ebek nevelésének egyetlen hatásos módjának, mások a kutyák jóllétére gyakorolt ​​lehetséges negatív hatásuk miatt aggódnak. A tudósok végeztek néhány kutatást, amelyek célja az averzív és jutalmazáson alapuló módszerek hatásának felmérése a kutyák jóllétére és viselkedésére. Az averzív módszerek követői azonban úgy vélik, hogy puszta tudományra nem lehet alapozni egy ösztönerős munkakutya nevelését, mivel más a habitusuk, mint egy családi kedvenccé.

A témakörben publikált tanulmányok azt sugallják, hogy az averzív alapú módszerek alkalmazása összefüggésben áll a kutyák jóllétének romlásával, nevezetesen a stresszel kapcsolatos viselkedésekkel a tréning során, a megemelkedett kortizolszinttel és az olyan problémás viselkedésekkel, mint a félelem és az agresszió. Sokak szerint azonban különbséget kell tenni az ösztönerős ebek és a családi kedvencek képzése között, hiszen előbbiek hevesebben reagálnak, felfokozott az állapotuk, így nem feltétlen módosítják viselkedésüket pozitív módszerekre. Ez pedig bizonyos szituációkban veszélyes lehet.

Egy felmérésben 42 belga juhászt vizsgáltak, akik mindannyian rendőrkutyák voltak. Mindegyikőjüket tesztelték hétköznapi, szöges, illetve elektromos nyakörvvel tréning közben. A felfokozott állapotban lévő kutyák nem kívánt viselkedését utóbbi két eszközzel, valamint verbális (előre kondicionált) korrekcióval jelezték az eb számára. Röviden összefoglalva az eredmények azt mutatták, hogy az elektromos nyakörv általi korrekció bizonyult a leghatásosabbnak, valamint ez okozta náluk a legkevesebb stresszt.

Egy 2021 októberében publikált tanulmány (ami kifejezetten a munkakutyákat vizsgálta) szerint a kizárólag jutalom alapú (pozitív megerősítés) képzési módszerek alkalmazása hatékonyabbnak bizonyult, mint az averzív, kényszeres, büntetés-alapú (pl. elektromos nyakörv) vagy vegyes módszerek alkalmazása. A csak pozitív megerősítés alkalmazása optimistább kutyákat eredményez, akik gyorsabban tanulnak. Ezek az ebek kevesebb fájdalmat és szenvedést tapasztalnak, valamint kevesebb agressziót, problémás viselkedést (pl. nem kívánt ugatás) tanúsítanak.

Egy 2020-as tanulmány az elektromos nyakörvek szükségességét vizsgálta. Arra a megállapításra jutottak, hogy az eszköz nem nyújt a nem kívánt viselkedéskor nagy visszatartó erőt, valamint a pozitív megerősítéssel nevelt ebek engedelmesebbnek bizonyultak. A kutatást más szakértők úgy kommentálták, hogy bár a módszer valóban felvet etikai kérdéseket, nem lehet biztosan állítani, hogy az eszköz minden esetben szükségtelen szenvedést okoz. Ugyanis lehetnek olyan helyzetek, amikor a kutya vagy az általa megtámadott állat élete forog kockán. Az ösztönöknek pedig nehéz parancsolni. A kutatók szerint ebben az esetben szükséges lehet egy valamivel nagyobb erősségű „sokk” alkalmazása. A téma teljes áttekintéséhez azonban további kutatások szükségesek.

Agresszió és erőszak

Fontos különbséget tenni a kiképzés és az erőszak között. Az averzív módszerekkel történő képzés során az állatnak nem okoznak szükségtelen szenvedést vagy olyan mértékű fájdalmat, ami veszélyeztetné egészségét. Azonban nehéz meghúzni a határvonalat. Egy hétköznapi kutya nem igényel efféle képzést, főleg nem egy laikustól.

Az agresszió könnyen agressziót és félelmet szül. Lehet (de egyáltalán nem biztos), hogy ha valaki megüti kutyáját (ami semmiképp sem nevezhető nevelésnek, csupán puszta erőszaknak), az nem fogja legközelebb is tanúsítani a nemkívánatos viselkedést, azonban mindezt azért fogja tenni, mert fél. És valóban azért vesz valaki magához egy állatot, mert azt akarja, hogy az féljen tőle?

Tény, hogy hosszú távon az erőszakkal kényszerítés nem célravezető a kutya nevelésében, és számos viselkedési problémához vezethet a jövőben. A kutatások szerint a pozitív megerősítéssel nevelt ebek engedelmesebbek és jóval motiváltabbak. Ez nem véletlen, hiszen senki sem szeret úgy tanulni, hogy valaki a válla felett kiabál vele, mert nem érti a matematikai példát.

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon