Ezen a fertőzésen múlik, kiből lesz falkavezér

26 évnyi viselkedést és testi jellemzőket elemezve meghökkentő eredményre jutottak a kutatók: a farkasokat egy parazita teszi falkavezérré. 

229 farkast követtek nyomon az elmúlt 26 év során, kielemezve viselkedésüket, a falkában elfoglalt helyüket, miközben vérüket is különféle vizsgálatoknak vetették alá. Mint kiderült, egy toxoplazma-fertőzés felelhet azért, ha falkavezér válik belőlük.

A falkavezérség oka egy vírus?

46-szorosára nő az esélye annak, hogy falkavezérré váljon egy állat, amennyiben Toxoplasma gondii parazitával ferőződik meg. A kutatók valószínűleg álmukban sem gondoltak volna korábban arra, hogy mekkora hatása van a vírusnak az ökoszisztémára.

A macskatulajdonosok és a nők számára talán ismertebb ez a parazita, hiszen elsősorban a doromboló bundások terjesztik, s leginkább a várandós kismamák számára veszélyes. Őket rendszeresen szűrik is a fertőzésre a magyar terhesgondozás gyakorlatban, mivel a nagzatot támadva fejlődési rendellenességet, súlyosabb esetben magzatelhalást okozhat. A mikroszkopikus méretű parazita csak a macskafélék testében képes szaporodni, de szinte minden melegvérűt megfertőzhet, köztük az embereket is.

A toxoplazmózis nevű betegség jellemzően tünetmentes, de akár halálos is lehet.

A kórokozók szaporodási nehézségét az okozza, hogy ugyan bármit és bárkit képesek megfertőzni, de kifejezetten csak macskafélékben tudnak szaporodni. Így valahogy utat kell találniuk ahhoz, hogy visszakerülhessenek egy macska szervezetébe.

A parazitával fertőzött patkányok vonzódnak a macskák vizeletéhez, a csimpánzok számára a leopárdok, a hiénákra pedig az oroszlánok jelentenek veszélyt. S bár a farkasok nem éppen zsákmányállatai a macskáknak, a Yellowstone Nemzeti Park farkasai számára a pumák jelentik a legnagyobb problémát, hiszen területeik átfedésben vannak, s zsákmányállataik, a bölények, illetve a jávor- és öszvérszarvasok.

Előbb hagyják el a falkát

A kutatók úgy vélik, hogy a farkasok a fertőzést pumaürülékkel, vagy zsákmányaik maradékát elfogyasztva kapják el. A fertőzött példányok 11-szer nagyobb valószínűséggel hagyják el később saját területüket, a hímek pedig a fertőzést követően fél éven belül végleg otthagyják korábbi falkájukat is (a nem fertőzött állatok 20 hónapot töltenek a saját falkájukkal.) De a nőstényeknél is rövidebb a születési falkával töltött idő, amennyiben toxoplazmózissal fertőződnek meg.

A fertőzött hímek ráadásul sokkal nagyobb eséllyel válnak falkavezérré, ugyanis a toxoplasma gondii megnöveli a tesztoszteron szintjüket is, ami fokozott agresszióhoz és dominanciához vezet. Ez pedig egyenes út a vezéri pozícióhoz a falkán belül. A fertőzés ráadásul öröklődik, s mivel a falka vezérállatai szaporodnak, a toxoplazmózis is anyáról-apáról kölyökre terjed, és így hosszabb távon is befolyással van egy-egy falkán belüli dinamikára.

„A szürkefarkas-falka csoportos életvitelének köszönhetően a falkavezérek aránytalanul nagy befolyást gyakorolnak a falkatársaikra és a csoport döntéseire” – összegezték a kutatók.

„Ha fertőzöttek a Toxoplasma gondii-val és ez viselkedésbeli eltéréseket okoz, az olyan dinamikát alakíthat ki, mely során az egyik farkasban élősködő parazita által kiváltott viselkedés befolyással van a falka többi farkasára is. Ha például a falkavezér követi a pumavizelet illatát, s közben új területre nyomul, nagyobb fertőzésveszéllyel szembesülhet az egész falka. Ez egyfajta visszacsatolási hurkot generál a fokozott átfedéssel és fertőzéssel kapcsolatban.”