hirdetés

8 érdekesség a prérifarkasról: a falkavadász ebeknél is ravaszabbul űzik a prédát

Hangai Lilla

2024. február 14 - Képek: Getty Images Hungary

A prérifarkas vagy más néven a kojot egy Észak-Amerikában őshonos ragadozó, amely a kutyák nemzetségébe tartozik. Hazájában nagyrészt ugyanazt az ökológiai rést tölti be, mint az aranysakál Eurázsiában. Egy igazi túlélő, aki mohóbb mint valaha. Tehetséges hajtóvadászként mindre lecsap, ami csak mozog.

hirdetés

A következőkben a prérifarkas kialakulásáról, megjelenéséről és viselkedéséről olvashatsz érdekességeket.

1. Őseik félelmetes fogsorral rendelkeztek

A legrégebbi kövületeket, amelyek a modern prérifarkashoz a legközelebb állnak a nyugat-virginiai Hamilton-barlangban találták, és a becslések szerint 0,74–0,85 millió évesek lehetnek. Ezek a pleisztocén kojotok nagyobbak és robusztusabbak voltak, feltehetően azon egyszerű okból, hogy abban az időben a versenytársak is nagyobbak és robusztusabbak volta. A fogsorukból kiderül az is, hogy sokkal hatékonyabb ragadozók lehettek (még ennél is!), mivel fogaik jobban alkalmazkodtak a hús tépéséhez, vagyis sokkal kevesebb olyan felület volt rajtuk, amelyek a növények elrágásához lettek volna alkalmasak.

A prérifarkas a kutyafélék közül a szürke farkashoz és a kutyához áll a legközelebb, és összesen 19 alfaja ismert.

2. Vadászati technikája kegyetlen és elmés

A prérifarkas nem veszélyeztetett faj, hiszen nemcsak széleskörben elterjedt, de a populációja is hatalmas. Ez többek között annak köszönhető, hogy rendkívül ügyesen alkalmazkodik a folyamatosan változó körülményekhez és nagyon szapora is. Az Egyesült Államok 50 állama közül 49-ben megtalálható, Hawaii az egyetlen kivétel. New Yorkban például meglepő módon akár 20 000-30 000 példány is élhet, bár ezeknek nagy része hibrid. Los Angelesben ezek a ragadozók már szinte városlakónak számítanak, ami egyre több nagyvárosra lesz jellemző.

A prérifarkas mesteri hajtóvadász. Gyakran vadászik egyedül, de csapatokban még félelmetesebbek. Hasonló technikával dolgoznak, mint a falkavadász ebek, de sokkal ravaszabbak. Ha elveszítik a préda nyomát, szétválnak, hogy felderítsék, majd amelyik rábukkant, üvöltéssel értesíti a csapattagokat. Emberre ritkán támad, ellenben minden másra, ami mozog, nagy lelkesedéssel veti rá magát; opportunista vadász. Az étlapján szerepelnek nyulak, szarvasok, békák, rovarok, rákok, halak és a prérikutya is.

3. A prérifarkas hibridek

A prérifarkasok időként párosodnak kutyákkal is (és néha szürke farkasokkal: coywolf), amely állatokat coydognak hívják. Bár elvileg a vadonban ritka az ilyen párosítás, ugyanis a kutyák és a prérifarkasok párzási ciklusa nem esik egybe és kojotok ellenségesek az ebekkel szemben, a valóságban azonban például a New York környékén élő állatok a kutatások szerint nagy számban ilyen mixek.

Ezek a hibridek eltérő megjelenésűek, de a tapasztalatok szerint az F1-es generáció (az első generáció) általában megtartja a prérifarkas szokásait, külsőleg azonban a két faj között valahol középen helyezkedik el a spektrumon. Az F2 (második generáció) azonban már sokkal változatosabb. A prérifarkas és a kutya hibridek termékenyek.

4. Egy kis golden retriever gén

A prérifarkasok között léteznek melanisztikus, vagyis teljesen fekete állatok is. Árnyalatukat egy olyan mutációnak köszönhetik, amelyek a kutyáktól származnak. Az albínó példányok nagyon ritkák, azonban a nem albínó, de fehér prérifarkasok, amelyeknek populációja Újfundlandon él, a színét a golden retrievertől örökölt melanocortin 1 receptor mutációnak köszönheti.

5. Az apaállat gondoskodik a nőstényről a vemhesség alatt

Az aranysakálhoz hasonlóan a prérifarkas is társas állat, de nem egészen olyan mértékben, mint például a farkas. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a prérifarkas nem a nagy zsákmányállatokra specializálódott. A prérifarkasok általában családokban élnek, amelynek központi karaktere a szaporodni képes nőstény. Gyakran csapódnak össze egy-egy vadászathoz egyedül portyázó egyedek is, akik így sokkal hatékonyabbá válnak. Az ilyen magányos állatok lehetnek agglegények, szaporodni nem képes nőstények vagy fiatalok. Ezek a csoportosulások alkalmiak.

Tudj meg mindent hamarabb a kutyás élet szakértőitől! Az én kutyám YouTube csatornájának előfizetőjeként már szerdánként meghallgathatod a DOGZ Podcast legfrissebb epizódjait.

A prérifarkas családok a szaporodás miatt tél közepén jönnek létre, amikor a nőstények ivarzásba lépnek. Ez a kötelék már 2-3 hónappal a tényleges párosodás előtt is létrejöhet; saját területük és rejtekhelyük lesz. A prérifarkas szigorúan monogám, a pár a kölykök felnevelését is együtt végzi. Számuk akár 12 is lehet egy alomban, de rendszerint csak 2-9 marad életben. Míg a nőstény a kicsikkel van, addig az apaállat gondoskodik róla.

Azok a nőstények, akiknek nem sikerül párosodniuk, néha segítik nővéreiket vagy anyjukat kölykeik felnevelésében, vagy csatlakoznak testvéreikhez, amíg a következő időszakban párosodni nem tudnak.

A Yellowstone Nemzeti Parkban.

6. Így hívnak játékra

A kojotok kommunikációs eszközei igen sokrétűek. Mivel társas és magányos állatok is egyben, a független rókák és szociális farkasok között helyezkednek el jelzéseik mind vizuális mind az audiovizuális tekintetben. A prérifarkas agresszív viselkedése több hasonlóságot mutat a rókákéval, mint a farkasokéval vagy a kutyákéval. Ilyenkor meghajlítják a hátukat ás leengedik a farkukat. Az ebek játékra felhívó meghajlásával ellentétben a kojotok ebben oldalra hajolnak és pörögnek, alábuknak.

Agressziót jelző testtartás.

7. Velőtrázó sikoly

A prérifarkast úgy jellemzik, mint az összes vad észak-amerikai emlős közül a legvokálisabbat, amire latin neve, a Canis latrans, azaz „ugató kutya” elnevezés is utal. Legalább 11 különböző hangzás ismert a felnőtt prérifarkasoknál, amelyek ellenségességet, riasztást vagy üdvözlést fejeznek ki. A „vúú-úú-vúúú” néven ismert üvöltéshang amikor a sötét éjszakában hangzik el, megfagyasztja a vért az erekben, pedig csupán egy üdvözlőhangról van szó, amelyet a falkatagok használnak, amikor újra egyesülnek.

Egy városi falka üdvözlő üvöltése: 

8. A kengyelfutó gyalogkakukk

A fenti mesét talán a legtöbben ismerik, pedig nem mai darab. Egyik szereplője egy prérifarkas, Wile E. Coyote, (itthon csak Vili) aki mancsvégre szeretné keríteni a Gyalogkakukkot (angolul Road Runner), az azonban mindig túljár az eszén. A valóságban azonban ez a mókás, de bugyuta karakter nem is állhatna távolabb a ravasz, alkalmazkodó és rettentően szívós ragadozótól. Arról nem beszélve, hogy míg a futókakukk sebessége körülbelül 24 km/h, addig egy átlagos prérifarkas akár 65 km/h-val is képes futni.

Észak-Amerika több őslakos csoportjának mitológiájában és vallásában is központi szerepet játszik fentebb részletezett tulajdonságai miatt. A navahó hagyomány szerint a prérifarkas a világ teremtésének fontos alakja, aki egyaránt képviseli a jót és a rosszat.

Ide kattintva megnézheted, hogyan kapott el egy férfi a farkánál fogva egy prérifarkast, hogy mentse kutyáját.

Itt pedig arról írtunk, hogy mi tesz egy állatot kutyafélévé. Szerinted a róka is kutyaféle?

érdekesség érdekességek kutyafélék prérifarkas

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink