Meglepő fajok tartoznak kutyafélékhez, mutatjuk a listát

A kutyafélék (Canidae) családjába 13 ma is élő nem (genus) tartozik 38 fajjal. A legkorábban megjelent ragadozók közé sorolhatók, 40 millió évvel ezelőtt élt őseik tulajdonságait is magukban hordozzák.

A következőkben megismerheted a kutyafélék jellemző tulajdonságait és azokat a ma is élő fajokat, melyek a besorolás alá esnek.

A kutyafélék csak a dinoszauruszok után kaphattak szerepet

A kutyaféléket 3 alcsalád képviseli: a két kihalt, a Hesperocyoninae és a Borophaginae, valamint a még élő Caninae. (A Caninae alcsaládban is vannak olyan fajok, amelyek már kihaltak.) A Feliformia (macskaalkatú) és a Caniformia (kutyaalkatú) a Carnivoramorpha (méhlepényes emlősök kládja) részeként a becslések szerint valamikor 45–42 millió évvel ezelőtt alakultak ki, az után, hogy 66 millió évvel ezelőtt a nem madár formájú dinoszauruszok kihaltak.

Az első azonosítható kutyafélére a mai Texas délnyugati részében bukkantak. A vizsgálatok alapján a 40 millió éves maradványt a Prohesperocyon wilsoni névre keresztelték, és a fogai valamint fülei döntő szerepet játszottak a besorolásában.

A kutyafélék közös külső jellemzői a teljesség igénye nélkül

A kutyafélék az Antarktisz kivételével mindenhol megtalálhatók, élőhelyük a sivatagoktól kezdve az erdős területeken át szinte mindenhová kiterjed. Csak a szürkeróka, a szigeti szürkeróka és a nyestkutya mászik fára. Bár formájuk hasonló, méretük igen eltérő: legkisebb képviselője a sivatagi róka, amely súlya maximum 1,6 kg, ami igen megdöbbentő, ha összehasonlítjuk a nehézfiúval, a szürke farkassal, ahol a hím akár 80 kg-os is lehet.

Szinte minden kutyafélének hosszú végtagjai vannak és hajlékony teste, amely így alkalmassá teszi a préda üldözésére. A pofa rész nyúltabb, mint a macskafélék esetében, a farok bozontos, a nőstényeknek 3-7 pár mellbimbója van. Fontos jellemzőjük továbbá, hogy a lábujjaikon járnak. A talppárnák és az orr mindig csupaszak, a talppárnák között azonban szőr nő. Egyetlen kivételtől eltekintve (az afrikai vadkutyának 4) a kutyafélék mellső lábán 5 lábujj található, a pollex (hüvelykujj) azonban nem érinti a talajt. Sok kutyánál megjelenik ez a maradványujj, amelyet farkaskaromként emlegetünk. Vannak olyan fajok, melyeknek karmai részben visszahúzhatók, ezek élesebbek is, míg másoké tompábbak és nem visszahúzhatók.

A kutyafélék közös belső jellemzői a teljesség igénye nélkül

Szinte minden kutyaféle társasági állat, és csoportokban él. A nagyobb egységeket falkának nevezzük, a kisebbeket kis családi csoportoknak. Az afrikai vadkutyák falkái például 20-40 állatot foglalnak magukba. Ha 7 egyednél kevesebb alkot egy falkát, az veszélyezteti a szaporodásukat és túlélésüket.

Viselkedésük territoriális, és nem nomádok sok macskafélétől eltérően, hanem állandó otthonnal rendelkeznek. Szintén a macskafélékkel párhuzamba állítva őket, míg azok magányosan élnek az oroszlán kivételével, addig a kutyafélék hímjei és nőstényei együtt járnak vadászni és együtt nevelik a kölyköket.

A kutyafélék szagjelekkel, vizuális nyomokkal, gesztusokkal, és hangokkal kommunikálnak. A szagjelek esetében nemcsak vizeletre és ürülékre kell gondolni, hanem a farok tövéhez közeli mirigyekből, valamint az anális mirigyekből származó váladék is információközvetítő.

Meglepő lehet, mely fajok tartoznak a kutyafélékhez

A kutyafélék (Canidae) családjának alcsaládja a valódi kutyaformák (Caninae). Ide tartozik a kutyák (Canini) nemzetsége az alábbi még élő fajokkal:

• a Canis nem képviselői: afrikai farkas, aranysakál, prérifarkas, szürke farkas, kutya, dingó, vörös farkas, abesszin farkas;
• a Lupulella nem képviselői: sujtásos sakál, panyókás sakál;
• a kisfülű kutya;
• az ázsiai vadkutya;
• az afrikai vadkutya;
• a rákászróka;
• a pamparóka: culpeo-, argentin-, igazi-, darwin-pamparóka, deres róka, dél-amerikai róka;
• a sörényes farkas;
• és az erdei kutya.

És bizony, a rókák nemzetsége is a kutyafélék családjába tartozik! A ma is élő fajok a következők:

• a Nyctereutes nem képviselői: nyestkutya, tanuki;
• a Vulpin nem képviselői: indiai-, afgán-, ezüsthátú-, pusztai-, tibeti-, sarki-, homoki-, vörös-, sivatagi-, valamint a fakóróka, kitróka, és a prériróka;
• a szürkeróka, szigeti szürkeróka;
• és a lapátfülű róka.

Ez a rövid, de velős bevezető felvezetésként szolgált egy rendhagyóbb projekthez. Az Én Macskámon írtunk az összes vad macskaféléről, amit az olvasók kifejezetten szerettek, így arra gondoltunk, hogy érdekes lehet, ha a kutyaféléket is összegyűjtjük, és bemutatjuk nektek a velük kapcsolatos érdekességeket egy-egy olvasmányos cikkben. Ide kattintva elérheted például az oroszlános cikkünket, amiből az is kiderül, mikor növesztenek a nőstények is sörényt.