Elementáris erő, évszázados múlt: a közép-ázsiai juhászkutya

Napjainkban szinte az egész világon, így hazánkban is, előtérbe kerül az egyre nagyobb számban megjelenő nagyragadozók elleni védelem. Szemben a korábbi „módszerekkel” – csapdázás, kilövés, mérgezés – mindinkább előtérbe kerülnek a jól bevált ősi védelmi praktikák: a területek, állatok és birtokok pásztorkutyákkal történő őrzése. A keleti pásztorkutyák közül az egyik legnagyobb múltú és hatékonyságú fajta a közép-ázsiai juhászkutya, aki Magyarországon is egyre népszerűbbé válik. Kinek és milyen célra ajánlható ez a hatalmas termetű kutya és való-e gyakorlatlan gazda mellé?

A közép-ázsiai juhászkutya (KÁJ) története nagyon régi, ennek idejét és folyamatát több ezer évre becsülik a kinológusok. Ősei valahol a Kaszpi-tenger, Kis-Ázsia és az észak-kínai határ közti sztyeppéken alakulhattak ki, ebben a régióban több ország is magáénak vallja a fajtát. Nomád pásztornépek alakították ki őket és feladatuk a hatalmas nyájak és gulyák kísérése és védelme volt a ragadozók és esetenként emberi rablóbandák ellen. Ezeken a területeken elképesztő körülmények uralkodtak akkoriban, a hatalmas pusztákon a nyájakat védve ezek a kutyák nem számíthattak védelemre semmivel szemben, hiszen éppen nekik kellett a rájuk bízott vagyont védeni. Az esetleges harci sérüléseiket nem látta el senki és az élelmezésük sem volt folyamatos, főként nem minőségi. Ez egy évezredeken át tartó szelekciós folyamat volt, ahol csak a legerősebbek, a legrátermettebbek és az egészségesek maradhattak életben. Mai formájukat és nevüket orosz tenyésztők alakították ki.

Karakter, temperamentum

A KÁJ egy büszke, nyugodt és rendkívül erős, független fajta, amelyik nem hátrál meg semmitől. Átlagon felüli területvédelmi ösztönökkel rendelkezik, és ha úgy érzi, hogy nyáját, tehát a környezetében élőket bármilyen veszély fenyegeti, azonnal támad. És egy KÁJ támadása esetén bizony kő kövön nem marad. Mivel múltjában az óriási, több tízezer négyzetkilométeres területeken a legtöbbször önállóan kellett döntenie, ez a tulajdonsága mind a mai napig megmaradt. Ezért is értékelik olyan nagyra hatalmas területek, gyártelepek őrzőjeként. Mivel az ősi pásztorok egy-egy ünnep során a kutyáik erejét is összemérték helyi kutyaviadalokon, ez az örökség sem múlt el nyom nélkül, kiemelkedően domináns, hasonló nemű kutyákkal szemben jellemzően támadó fellépésű fajtáról van szó.

Méret és szőr

A közép-ázsiai juhász óriási termetű kutyafajta, a ma élő példányok átlagos marmagassága 65-95 cm, átlagos súlya pedig 50-90 kilogramm. Ősei valószínűleg kisebbek voltak, 50-60 kg körül mozoghattak, ami ideálissá tette őket a munkára. A KÁJ-ok szőre középhosszú, erős aljszőrzettel, ami miatt mind a hideg, mind pedig a meleg időt jól viselik. Szőrük színe igen változatos, lehet fehér, fekete vagy fakó, a leggyakoribbak azonban a foltos, vegyes színű egyedek.

Képezhetőség

E fajta képzésében a legfontosabb a korai szocializáció és a gazda elsőségének mielőbbi elismertetése és kondicionálása. Mindez azért kiemelten fontos, mert független, domináns fajtáról van szó, főként kanok esetében. Ha gyengeséget érez egy egyed maga fölött, vagy a kontroll hiányát, bizony hajlamos felvetni a falkavezér-váltás kérdését, ami felnőtt korában igen problémás helyzetet teremthet. Esetükben a jószándékú engedékenység nem járható út. Állandóan érezniük kell, hogy ki az úr a háznál, ezért engedelmességi oktatásuk is elengedhetetlen. Nyugati típusú drill munkára ez a fajta nem alkalmas, ösztönösen tudja a feladatait, védelmező ösztönei átlagon felüliek.

Mozgásigény

A közép-ázsiai juhászok a nyájak mellett több tíz kilométereket tettek meg naponta nyugodt tempóban, igazodva a kísért állatok tempójához. Rendkívül kitartóak és szívósak, közepes tempóban akár lovasokkal is tartani tudják a tempót hosszú kilométereken keresztül. Ideális tartásukhoz nagy térre van szükség, amit szabadon bejárhatnak, ahol járőrözhetnek, és amit a magukénak érezhetnek és védhetnek. Futtatásra az ő esetükben nem igazán van szükség, a közép-ázsiai nem sportkutya, habár kiváló testi adottságokkal rendelkezik. Ettől a fajtától távol áll az akadályok fölötti ugrándozás és a „modern” kutyás sportok, élete a munka, amit teljes erőbedobással végez még egészen idős korában is.

Egészség, élettartam

Annak ellenére, hogy egy óriás termetű kutyáról beszélünk, ez a fajta meglepően hosszú élettartamú, jellemzően 13-15 évig is élhet. Múltja örökségeként egy kifejezetten makkegészséges fajtáról van szó, nincs hajlama a jellemző kutyás betegségekre. Az utóbbi évtizedekben bekövetkező testsúly-növekedés miatt náluk is, de főként a nagyon nagy termetű egyedeknél megjelentek a mozgásszervi rendellenességek, és esetenként a diszplázia, de ez még napjainkban is igen ritka jelenség körükben.

Kinek való, javasolt-e kezdő kutyásoknak?

Erre a kérdésre a válasz nagyon határozottan és nagy betűvel, 3 felkiáltójellel: NEM!!! E fajta tartásához, kontrollálásához és megfelelő szocializációjához tapasztalatra és komoly kutyás ismeretekre van szükség. A KÁJ városi környezetbe, kis udvarokra és szűk terekre nem való, igazán jól hatalmas tereken, területeken érzi magát, ahol dolgozhat, őrizhet és védhet mindent, ami a gazdájához tartozik. Tartásához kemény kézre van szükség, ha ez megvan és emellett megkapja a neki kijáró tiszteletet, akkor elfogadja a gazda elsőségét és az egyik leglojálisabb őrkutyaként viselkedik. Ha azonban ezek a feltételek nem biztosítottak, ez a hatalmas, bivalyerős kutya állandó veszélyt jelenthet a környezetére, amit mindenképpen el kell kerülni.