A nagytestű kutyák gazdáinak rémálma: mitől alakul ki a csípőízületi diszplázia és van-e rá gyógymód?

A diszplázia a nagytestű kutyák esetében fordul elő a leggyakrabban, de kisebb társaiknál is megjelenhet. Mit kell tudni erről a betegségről és hogyan ismerhető fel?

Ez a manapság egyre gyakoribb betegség jelentős kihatással van egy kutya életminőségére. Éppen ezért fontos, hogy a diszplázia tüneteit időben felismerjék a gazdák. A kór általában örökletes, de az arra hajlamos ebeknél kialakulhat, elfajulhat a nem megfelelő táplálás vagy a kölyökkorban történő túlzott aktivitás következtében is.

Mi a diszplázia?

A diszplázia egy görög eredetű szó, melynek jelentése rendellenes fejlődés. A szelektív tenyésztés következtében egyre több fajtatiszta kutyánál fordul elő. Éppen ezért a felelős tenyésztők genetikai tesztekkel szűrik kedvenceiket, hogy a hibás génállomány ne szálljon tovább a következő generációra. Érintheti a csípőt, a könyököt, illetve a vállízületeket is. Az ebben a betegségben szenvedő ebek csontvégei és a porcok nem megfelelően illeszkednek egymáshoz, ennek következtében pedig mozgászavar alakul ki. Előfordulhat, hogy a kutya teljesen tünetmentes, de az is megeshet, hogy a probléma annyira súlyos, hogy az érintett végtagok sorvadásnak indulnak, így az állat mozgása meglehetősen nehézkes és fájdalmas lesz.

Mik a jellemző tünetek?

A szimptómák nem mindig egyértelműek, így ha bármilyen rendellenességet figyelsz meg kedvenced mozgásával kapcsolatban, mindenképp keresd fel vele állatorvosodat! A betegség súlyosságának több fokozata is van, így egyes kutyáknál csak látszólag pillanatnyi probléma mutatkozhat meg, míg mások akár járásra is képtelenné válhatnak komolyabb esetben.

• csökkenő aktivitás,
• nehézkes, fájdalommal járó mozgás,
• izomsorvadás, izomveszteség,
• furcsa járás,
• kattogó hangot hallató végtagok mozgás közben,
• lábak gyengesége,
• bicegés, összeesés,
• sántítás

Mitől alakulhat ki?

A diszplázia örökletes betegség, általában 6 hónapos korban mutatkoznak meg az első tünetek. De az is előfordulhat, hogy az állat teljesen tünetmentesen viseli a betegséget. A nagytestű kutyafajtáknál nagyobb valószínűséggel fordul elő, mint kisebb társaiknál. Ilyen például a német juhászkutya, a német dog, a labrador retriever vagy a bernáthegyi. A nagyobb méretű ebeknél rendkívül fontos kölyökkorban a megfelelő táplálás. A jó minőségű eledelek megakadályozzák a hirtelen növekedést (éppen ezért nem szabad például plusz kalciumot adni a növendékkorban lévő kutyáknak). Ha az eb lassabb tempóban növekedik, ízületeinek lehetősége van megfelelően kifejlődni. A túlzott fizikai aktivitás szintén okozhat problémát, ezért fontos, hogy a nagytestű egyedek ne mozogjanak túl sokat, ne erőltessék meg magukat extrém mértékben. Emellett a lépcsőzést is kerüljék jó ideig.

De a túl kevés aktivitás is okozhatja a problémát. Az elhízott ebek hajlamosabbak diszpláziára, mivel a túlsúly nagy terhet ró végtagjaikra.

Hogyan lehet kezelni?

A betegség súlyosságától függ, milyen kezelést ajánl az állatorvos. Míg egyes ebeknél elegendő néhány életmódbeli változtatás, másoknak műtéti beavatkozásra lehet szüksége. Az elhízott kedvenceknél mindenképp az első lépés a kutya lefogyasztása, hogy minél kisebb terhelés érje a végtagokat. A fájdalom fizioterápiával is csillapítható, sokan pedig az akupunktúrához fordulnak segítségért. A porc- és ízületerősítő vitaminok, táplálékkiegészítők is javíthatnak a kutya állapotán, de súlyosabb esetben már csak a műtét segíthet kedvencednek felépülni.

(Képek: Getty Images Hungary)