Amikor a kutyánk szellemet lát: Márton Attila különvélemény

A kutyatartás megannyi nem várt élethelyzettel jár. Sok az öröm, de nagyon sokszor szembesülünk olyan előre nem várt történésekkel is, amelyekre ésszerű magyarázatot nem tudunk adni.

A nappaliban ülsz, a szobád magányát a kutyáddal osztod meg. Már este van, odakinn rég besötétedett. Megpróbálsz kisebb fordulatszámra kapcsolni, magad mögött hagyni a nap örömeit és nehézségeit. Csend és nyugalom honol otthonodban, amely a világ biztos pontját jelenti számodra.

X-akták

Aztán a kutyád hirtelen felpattan. Eddig ott feküdt megszokott helyén. Békésen szunyókált, de valami megzavarta. Körbenézel. Nem történt semmi, nem látsz semmi oda nem illőt. Te nem. A kutyád viszont valamit érzékelt.

Látod rajta, hogy feszült. Bámul valamit. Rezzenéstelenül maga elé mered. Egy bizonyos pontot bámul. Alig hallhatóan, de kicsit nyöszörög. Ott van valami, amit te nem látsz. Az idegszálaidon pedig végigfut a jeges borzongás…

Helyén kezelni a dolgokat

Nem egy, ehhez hasonló helyzetleírást olvastam mostanában. A segélykérésre adott válaszok jó része szerint a diagnózis rendkívül egyszerű: a kutya szellemet lát. Mi másra lehetne visszavezetni és ésszerűen megmagyarázni egy ilyen élményt?

Mi, emberek úgy működünk, hogy a tapasztalásainkat összefüggő rendszerben tudjuk csak értelmezni. Egy jelenség mögött ismernünk kell a mögöttes mechanizmusokat, amelyek okozzák. Fel kell dolgozzuk az észlelt valóságot.

Miért esik az eső? Miért villámlik és dörren aztán egy nagyot? Függően az adott kor és földrajzi rész tudásanyagától, szellemiségétől és vallási dogmáitól, az emberiség eltérő válaszokat kreált ezekre a kérdésekre. Megszülettek a tévhitek, amelyekkel indokot, magyarázatot, értelmet próbáltunk adni olyan dolgoknak, amelyeket a pillanatnyi tudásunk alapján nem tudtunk logikusan végiggondolni.

Megmagyarázzuk a felfoghatatlant. Amire nem tudunk evilági magyarázatot adni tudásunk alapján, egészen biztosan olyan dologhoz van köze, ami a racionális világunkon kívülről jön. Nem újkeletű dolog, hogy az emberiség természetfeletti dolgokkal magyarázza meg a körülötte zajló jelenségeket.

Viszont attól, hogy az egyén nem rendelkezik egy bizonyos tudással, még nem jelenti azt, hogy az a tudás nem is létezik. Így hát, mielőtt kutyánkhoz ördögűzőt vagy szellemirtókat hívunk, vegyünk számításba még egy racionális opciót.

Megelőzni a bajt

Nem akarom megkérdőjelezni vagy megingatni senki hitét. Értem én, hogy könnyebb megvonni a vállunkat és beletörődünk a roppant dühítő és adott esetben hátborzongató élethelyzetbe. De mielőtt átadjuk magunkat az ötletnek, hogy kutyánk visszatérő jelleggel a túlvilágról érkező látogatót észlel, ne zárjuk ki a sokkal racionálisabb lehetőséget sem. Vegyük számításba azt is, hogy kezdődő idegrendszeri rendellenességgel nézünk szembe.

Nem baj az, ha valaki hisz a természetfeletti erők működésében és abban, hogy halálunk után nem szűnünk meg teljesen létezni. Sőt, az erről a világról eltávozott entitás még vissza is jár. Viszont, ha tényleg idegrendszeri rendellenesség első nyomairól van szó, akkor hatalmas hibát követünk el azzal, ha figyelmen kívül hagyjuk ezt az opciót.

Akármilyen szervi rendellenességről beszélünk – beleértve az agyat is – fontos az, hogy mennyire korai stádiumban sikerül „megfogni” a problémát és elkezdeni a megfelelő kezelést. Minél tovább várunk, annál nehezebb dolga és kevesebb lehetősége lesz az orvostudománynak, hogy kutyánkon segítsen.

Lehet, hogy tényleg valami fenyegető dolog lapul szobánk sarkában. De az is lehet, hogy kutyánk egészségére saját magunk hiedelmei jelentik az igazi veszélyt.

(Képek: Getty Images Hungary)