hirdetés

Kutyák átvágott hangszállal: Márton Attila különvélemény

Márton Attila, 2020. október 1

Újabb hónap, újabb felszámolt szaporítótelep, újabb össznépi felháborodás. És az örökös kérdés: mikor lesz ennek vége? Mikor lesz változás?

hirdetés

A szaporítótelepek léte, azok felszámolása az elmúlt években a hazai állatvédelem egyik kiemelt feladatává vált. Lassan a csapból is ez folyik. A kutyás csoportokban sokszor hatalmas indulatokat vált ki azon kijelentés: ne vásárolj szaporítótól. Az üzlet viszont virágzik. Legutóbb a karcagi eset korbácsolta fel az indulatokat a 148, rendkívül rossz körülmények közül kimentett négylábúval, amelyek közül legalább 100 hangszálát átvágták.

Néma nyüszítés

Hangszálat átvágni komoly precíziót igénylő orvosi beavatkozás, amelyet jogszabály szerint csak akkor lehet elvégezni, ha annak egészségmegőrző oka van. Helyi érzéstelenítéssel nem lehetséges, altatás szükséges hozzá.

Több teória létezik arról, hogy már nem egy esetben, tömegesen átvágott hangszálú kutyákon a beavatkozást ki és hogyan végezte el. Egyvalamiben bízzunk: a beavatkozást egy etikátlan szakember végezte el, akit nem érdekel se a törvény, se az állatok jóléte. Ha nem így történt, elképzelni is szörnyű, hogy ezek az ebek– és azok, akik nem élték túl a beavatkozást – min mehettek keresztül…

Maga a hangszál átvágása – ha profi orvosi team végzi – nem okoz a csonkítás mellé további egészségkárosodást. (Vannak esetek, amikor más betegség miatt a beavatkozás szükséges, életmentő.) Viszont a kutyák esetében a vokalizáció, a hanggal történő kommunikáció fontos. Azt nem tudjuk (én legalábbis nem ismerek erre vonatkozó tudományos kutatási eredményt), hogy egy ilyen eb esetében milyen traumát és viselkedéstorzulást okoz az, ha ettől a kommunikációs készségétől megfosztják, a továbbiakban nem képes kifejezni saját magát. Egyébként meg a hangszálvágott kutyák az esetek többségében nem lesznek teljesen némák, nyüszítenek, szűkölnek.

Úgy néz ki, ez a megoldás elterjedt az országban annak érdekében, hogy minél nagyobb csendben üzemeljen egy kutyagyár. Legalábbis korábban ekkora hangszálvágott állományról hallani nem lehetett. Ez pedig baljós jel. Akármennyire is felháborító és megdöbbentő, nem szabad elmenni a történet többi részlete felett sem.

Fogyasztásra termelt kutyák

Lehet, hogy sosem fogjuk megtudni, hogy ezen szaporítótelepen született kutyák sorsa mi lett. Feltették őket a kamionra, aztán mentek tovább rombolni a kelet-európai tenyésztők és az ország hírét? Vagy a kutyák akármekkora része itt maradt az országban és a vásárokban, Facebookon, ilyen-olyan weboldalakon találták meg új otthonukat?

Magyarországon rengetegen élnek szaporításból. Nem mindenki ekkora léptékkel űzi, de rendkívül népszerű pénzkereseti lehetőség az, ha a kutyát ahányszor csak lehet befedeztetjük, és megelletjük.

Olvastam már kifakadásokat a szaporítóellenességgel szembe menve. Volt, amikor szaporító szentségelt, mert elvitték a kutyáit, a megélhetését, az egyetlen egy bevételforrását. A mocskos állatvédők. Ő pedig kénytelen volt elmenni napszámba kapálni. Empatikus nemzet lévén olyan is előfordult, hogy a szaporítókat vették néhányan szárnyaik alá, mondván, az állatmentők nem nézik az emberi tényezőt, azt, hogy ezek a személyek ezután miből fognak megélni.

A szaporítótelepekkel a legnagyobb baj az, hogy csak a pénzre, a minél nagyobb profitszerzésre fókuszálnak. Az ott élő és onnan kikerülő ebek jóléte abszolút nem biztosított. Ahogy a karcagi helyszín felvételeit nézzük, egyértelműen látszik az, hogy ezek nem azok az életkörülmények, ahol egy alomnyi kutyának életet lehet adni, felnevelni.

Sokan nem veszik azt figyelembe, hogy a kölykök jövőbeli egészségét és viselkedést alapjaiban meghatározzák a tartási körülmények. Mit eszik, hogyan látják el, milyen ingerekkel találkozik. Sőt, már az kihat a kölykök jólétére, hogy az anyakutya milyen ellátásban részesül. A karcagi házból kikerülő nagyon cuki, törzskönyv nélküli, fajtatisztának titulált egyedek nagy valószínűséggel elég sok problémával terheltek. Aki ezeket az ebeket megveszi, túl sok jóra nem számíthat. Márpedig ezeket a kutyákat megveszik…

Eggyel kevesebb

Aki azt mondja, hogy az állatvédők nem fognak össze, és a hatóság magasról tesz az ilyen ügyekre, az rosszul hiszi. Egyre több ilyen összehangolt akció van az országban és egy ekkora szaporítótelep felszámolása nem kis munka. Ha csak a szervezést, a papírmunkát, a helyszínelést, a mentett kutyák rehabilitációját, elhelyezését nézzük nagyon sok terhet ró mindez a munkában résztvevőkre.

Egy szaporítóteleppel most kevesebb. De még van belőlük bőven. Egy jó darabig még lesznek is. Nem kizárólag azért, mert sok rossz ember van, aki a kutyák kizsákmányolásából tartja fenn magát. Azért is, mert a tevékenység életben tartásához megvan a szükséges kereslet is. Fajtatiszta – vagy legalábbis annak látszó – divatkutyát akarnak tartani, de pénz erre már nincsen. Vagy nem erre szánják. Ha nem lenne kereslet az olcsó, ismeretlen származású és hátterű ebek iránt, az érintetteknek más bevételszerzés után kellene nézniük.

Kíváncsi vagyok, hogy az átvágott hangszálon háborgók közül hánynak van szaporítótól származó kutyája, amit egy bevásárlóközpont parkolójában vett át vagy valamelyik vásárban. Nem egy online vitának voltam már szemtanúja, ahol emberek csoportja verte az asztalt, hogy nekik aztán senki se mondja meg, hogy honnan vegyen kedvencet. Ha ő szaporítótól akar, akkor onnan fog. Az ő kutyája, az ő dolga.

A karcagi ügyön a fél ország felháborodott úgy, hogy Magyarország nagy részének szaporítóktól származik kutyája. Joggal lehet háborogni a hangszálvágáson, viszont akik a karcagi háztól vagy hasonló helyekről vettek kedvencet, ők maguk dobták össze rá a pénzt. Mindez nem jöhetett volna létre a hazai “kutyaszerető” emberek támogatása nélkül.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon