Mennyit ér egy kutya élete? Márton Attila különvélemény

Néha nehéz megítélni, hogy melyik korbácsolja fel jobban a közhangulatot: egy elkövetett állatkínzás, vagy az azért kiszabott bírósági ítélet?

Kevés olyan felderített állatkínzási ügy van, ahol maga a tettért kiszabott büntetés ne okozna ugyanakkora, vagy talán még nagyobb felháborodást.
Legutóbb a balotaszállási, autó után kötött és halálába vonszolt kutya ügyében hozott (nem jogerős) bírósági ítélet lobbantotta be az indulatokat.

Szigorúbb szabályokat?

Elterjedt nézet, hogy az országban túl sok az állatkínzás és ahhoz, hogy változás legyen, szigorúbb jogszabályok kellenének. Nagyon hiszünk abban, hogy a létező problémákat majd a felsőbb hatalom megoldja. Hoz egy új jogszabályt és másnap már egy szebb világra ébredünk. Jó lenne, ha ez ilyen egyszerű lenne. De a világ és az emberiség nem így működik. Abban hinni, hogy a jogszabályok visszatartó ereje mindent megold, nem szabad.
Az állatvédelmi törvény önmagában jó. Az állatkínzás esetében a büntetőtörvénykönyv maximum három év letöltendő börtönbüntetés kiszabását teszi lehetővé. Lehetne növelni a büntetés mértékét. De a jelenleg kiszabható legmagasabb mértékkel sem élt még a bíróság.

Bűnhődjön a bűnös!

Amellett, hogy a büntetéstől való félelem nem fogja visszatartani az elkövetőt, van egy másik fontos vetülete a meghozott ítéleteknek.
A baltával agyonvert, a kocsi után kikötött és a fára felakasztott állatnak nem oszt, nem szoroz az, hogy a bántalmazóját mennyi időre zárják el a társadalomtól.
Ez nekünk fontos. Kell az igazságérzetünknek. Hinni akarunk abban, hogy nem csak a jó nyeri el jutalmát, de a vétkes is megfizet bűneiért.
Egyszer volt szerencsém egy büntetőbíróval beszélgetni. Megkérdeztem, hogy mi kéne ahhoz, hogy állatkínzók többsége ne felfüggesztett börtönbüntetéssel ússza meg? Nem igazán értette. Hiszen az illetőt elítélték. Kimondták, hogy bűnös. Nem úszott meg semmit. Így gondolkodik a „jog”. És máshogy gondolkodik a társadalom.
A társadalom számára nem az az elégtétel, amikor valakire kimondják az ítéletet: bűnös vagy. Hanem az, ha ő is szenved. Vagy ha nem is szenved, de valamilyen módon fizikailag szembesül tetteinek következményeivel, valamitől neki is kézzelfogható módon rossz lesz.

Egy társadalom normái

A jogrendnek több feladata van. Ezek közül az egyik az, hogy megmutassa, hogy az adott társadalomban mint életközösségben mi az elvárt, elfogadott, megtűrt viselkedés. És, ami ebből kilóg, azért a társadalom nevében büntet.
Az állatokkal szembeni bánásmód megítélése az elmúlt évtizedekben sokat változott. A kutyák esetében még inkább. A szociális érzékenységünk feléjük sokkal erősebb, mint valaha. Nem csoda tehát, ha egy kutyával szemben elkövetett kegyetlenkedés kicsapja a biztosítékot.
Olybá tűnik, hogy a jogot érvényesítő bírói ítélkezés és a köznép felfogása még nincs összhangban. Az előbbi még nem érte utol a másikat.

Az említett, balotaszállási ügy bírói ítéletét nem láttam. Nem ismerem az enyhítő és súlyosbító körülményeket, amelyeket a bíró figyelembe vett. Számomra egy dolog érdekes és mérvadó: ha a jelen ügyben elkövetett kegyetlenkedés nem elegendő ahhoz, hogy az elkövető súlyos büntetést kapjon, ezek után mit kell elkövetni ahhoz, hogy egy bíró, ha nem is legmagasabb, de ahhoz közelítő büntetést kiszabjon? Ha egy ilyen kegyetlen cselekmény nem elegendő egy szigorú ítélethez, akkor mi lenne az, ami igen?
És vajon mi kell ahhoz, hogy a társadalom által elfogadott és elvárt norma a bírói ítélkezésben megjelenjen, és onnan kezdve következetesen, tartósan jelen legyen?

(Képek: Getty Images Hungary)