Ezért dolgoztak a dalmaták a kocsisok mellett régen

Ha azt mondjuk, hogy dalmata, mindenkinek egy elegáns felépítésű, fekete pöttyös kutya jut az eszébe. Azt kevesebben tudják róluk, hogy kecsességük és elképesztő kitartásuk valamint állóképességük miatt ezek az ebek a kocsisok leghűségesebb segítői is voltak.

Lássuk hát, hogyan vált a dalmata gazdag kereskedők és utazók segítőtársává, és pontosan milyen feladatokban kellett helyt állnia.

A dalmata, mint a kocsisok segítője

Alapvetően az első időkben a kocsisok mellett nem egy specifikus fajta segédkezett, hanem különböző fajták alkalmas példányait képezték ki a nehéz feladatra. A 17. században azonban Angliában is megjelentek a dalmaták, amelyek azonnal a kocsisok kedvenceivé váltak. Gyönyörű és különleges megjelenésük valamint erejük és állóképességük ideálissá tette őket a munka elvégzésére. Ráadásul volt egy különleges jellemzőjük is, amit nagyon jól ki tudtak használni, de erről majd egy kicsit később.

A kutyák feladata tulajdonképpen az volt, hogy megvédjék az utasokat a rájuk támadó rablóktól és útonállóktól, valamint ha éjszaka megszálltak valahol, akkor őrizzék a lovakat, a kocsit és a felszerelést. Minél több dalmata futott a kocsi mellett, az utas annál tehetősebb volt. Előfordultak olyan fogatok is, ahol 6-8 kutya vonult elegánsan a kíséretben. Az ebeket kölyökkorukban úgy képezték ki, hogy lovakhoz kötötték őket és velük kellett együtt mozogniuk és az istállóban kellett aludniuk a kenneljeikben.

Később polgáriasabb feladatkört is elláttak. Tűzoltókocsikat és őriztek; a zsúfolt utcákon segítették a tűzoltók útját és védték az épségét a drága felszerelésnek és a még drágább lovaknak.

Ezért voltak tökéletesek a feladatra

Amellett, hogy kivételes szépségük miatt remekül demonstrálták a gazdagok anyagi helyzetét, a dalmaták praktikus okokból is hibátlanul illettek a szerepbe. Bár ma már szinte kizárólag családi kutyaként tartják őket, egy rendkívül jól terhelhető, erős kutyáról van szó, akinek nem okoz gondot, ha hosszú utat kell futva megtennie. Hatalmas mancsai még a göröngyös földutakon is állták a sarat – igen gyakran szó szerint is. Természetesen erős őrző-védő ösztönüknek köszönhetően pedig védelmezték a rájuk bízott értékeket.

Nevelésüknek és jellemüknek köszönhetően pedig a lovakkal is igen mély kapcsolat kialakítására voltak képesek. Fontos volt, hogy az úton, a feszített tempóban az állatok értsék és érezzék egymást, a pihenő időszakban pedig szintén kardinális kérdés volt, hogy jól kijöjjenek egymással és nyugalomban, biztonságban teljenek ezek az időszakok is.

Így áll ma a helyzet

A lóvontatású közlekedés megszűnésével a dalmaták munkája is véget ért. A hagyomány miatt még ezt követően is tartották őket istálló- vagy házőrzőként vagy csupán azért, hogy valamilyen formában a jómódú réteg kalapot emeljen a régi hagyományok előtt.

2006-ban megalakult a British Carriage Society, ami célul tűzte ki, hogy megőrizze a dalmaták munkaörökségét. Ennek támogatására rendszeresen szerveznek próbákat is. Ezeken a próbákon tesztelik a kutya munkakészségét, engedelmességét és azt, hogy mennyire képes lépést tartani a sebességgel. A fizikai állapotot egy állatorvos értékeli. A minősített ebek a megtett távolságtól függően (10 km-től 40 km-ig) bronz, ezüst vagy arany címet kaphatnak.