Miért pöttyösek a dalmaták? Itt a tudomány válasza a különleges külsőre
Szénási Szimonetta
2022. december 13 - Képek: Getty Images Hungary
Szénási Szimonetta
2022. december 13 - Képek: Getty Images Hungary
A dalmaták pöttyös bundája sokakat lenyűgöz, de azt csak kevesen tudják, mitől ilyen különleges a szőre ezeknek a kutyáknak. Íme a válasz!
A dalmata bundája több mint szép, a különleges minta roppant elegáns külsőt kölcsönöz ezeknek az ebeknek – gondolj csak A 101 kiskutya című rajzfilmre, micsoda értéke volt a pöttyös szőrmének, ami szerencsére a kutyusokon maradt! Emellett a mintázat egyedi, hiszen egyetlen másik fajta sem büszkélkedhet pöttyökkel. Nézzük, hogyan alakultak ki!
A dalmaták bundája fehér alapon fekete vagy barna foltos lehet. A hivatalos fajtaleírás vagylagosan engedi meg a kettőt, tehát ha egy kutyán egyszerre fordulnak elő mindkét színű pöttyök (ez az úgynevezett trikolor változat), az hibának minősül.
A foltok mérete is szigorúan meg van szabva: 2-3 centiméter átmérőjűek lehetnek. A nagyobb, egybefüggő foltok és szem körüli foltok, azaz a „platnik” nemkívánatos jegyek, és kizárást vonnak maguk után. A fülek azonban ideális esetben pöttyösek.
A szigorú standard mellett a másik érdekesség a fajtával kapcsolatban, hogy teljesen fehéren születnek. A jellegzetes minta csak később, körülbelül kéthetes korukban jelenik meg, és a foltok egészen az állat egyéves koráig változnak.
Már az ókori képeken megjelennek foltos kutyák, ám az nem tisztázott, hogy esetükben mennyire működött az emberi fantázia a valósággal szemben.
Az első ismert írásos adat a Canis Dalmaticusról, azaz feltehetően a dalmatáról 1375-ből származik. Ebben rövid, fehér szőrű, fekete kerek foltos jószágokat jegyeznek fel. A korai képzőművészeti alkotásokon is felismerhetők a pöttyös kutyák, például egy 1600 körül készült Madonna-festményen.
A fajta hivatalosan Dalmáciából, azaz a mai Horvátország területéről származik. Thomas Bewick vésnök és természettudós 1792-ben készített egy rajzzal kiegészített leírást, melyben kocsis, illetve dalmáciai kutyaként emlegeti a dalmatákat – előbbi elnevezés magyarázata, hogy előszeretettel fogták hintók elé, bár dolgozott vadász-, juhász-, cirkuszi és patkányfogó kutyaként is. Az első hivatalos fajtaleírást Vero Shaw jegyezte le 1882-ben, s ezt 1890-ben már standardként hitelesítették.
A dalmaták genetikai szempontból nem illenek bele egyik ismert családba sem. A jelenlegi álláspont szerint legközelebbi kapcsolatban egyes sportkutyákkal állnak, mint a weimari vizsla. Ezen kívül vannak még pöttyös, illetve foltos kutyafajták, amelyeknek azonban sokkal kevésbé hangsúlyos a mintázatuk.
A dalmaták „rejtélye” a genetikusokat is sok éve foglalkoztatja. Évtizedek óta igyekeznek megfejteni a foltok titkát. A jelenlegi álláspont szerint a pöttyök különböző gének kölcsönhatása miatt alakultak ki. Először is a kutyának rendelkeznie kell a fehér szőrzethez szükséges génnel (a szakirodalom ezt S-génnek nevezi). Érdekesség, hogy ezek a jellegzetes pöttyök csak a hófehér bundán képesek megjelenni, más világos árnyalaton nem.
Emellett van egy úgynevezett T-gén, ami foltokat eredményez (T mint ticking, ami angolul annyit tesz, jelöl), de szórtabbakat, és kevésbé dominánsakat, mint a dalmatáké. A kutatók mégis azt feltételezik, hogy a dalmaták rendelkeznek ezzel a génnel, emellett pedig egy úgynevezett F-génnel (a jelölés az angol flecking, azaz pettyez szóból ered) is. Sokáig úgy gondolták, ez az F-gén az, ami kölcsönhatásba lép a T-génnel, és ez a találkozás eredményezi a jellegzetes, a fajtára jellemző nagyobb foltokat.
2021-ben a kutatások új eredményre vezettek. A tudósok a dalmatákat vizsgálva megállapították, hogy valamennyi egyed hordozz egy újabb mutációt, ami a szaknyelvben vadszőrzetként emlegetett enyhén foltos, fehérrel kevert sötét szőrszálakkal megjelenő mintázatért felel. Ezt több olyan kutyafajtánál is kimutatták, ami közeli rokonságban áll a dalmatákkal.
A mai ismeretek tükrében a tudomány azt gondolja, ez a gén, valamint az S- és az F-gén felelősek a dalmata mintázatáért, míg a T-génnek nincs köze hozzá. Az F-gén dominanciájának függvénye pedig a foltok színe.
A különleges külső hátulütőkkel is jár, ugyanis a fehér bunda, pontosabban a fehér színért felelős gén miatt ezeknél a kutyáknál gyakoribb a fél- vagy a teljes süketség, ami öröklődhet is. Mivel a tenyésztés során sem lehet kiküszöbölni ezt a problémát – a legtöbb, amit a tenyésztők tehetnek, hogy csak ép hallású egyedeket pároztatnak –, így minden egyes kiskutyánál érdemes hallásvizsgálatot végeztetni.
A házi módszerek – tapsolásnak vagy egyéb hangos zajoknak kitenni a kölyköt – fals eredményt adhatnak, mivel az állat a mozgás által kiváltott rezgéseket érzékelheti. Emiatt kell szakemberre bízni az ellenőrzést!
A másik tipikus dalmatákat érintő egészségügyi probléma a húgykövesség. Ennek hátterében az áll, hogy a dalmaták szervezete a már ismertetett genetikai profil miatt több húgysavat termel.
Ezt enyhítendő gazdaként annyit tehetsz, hogy gondoskodsz kedvenced megfelelő vízfogyasztásáról, valamint ügyelsz arra, hogy gyakran tudja üríteni a vizeletét. Emellett az alacsony purintartalmú diéta is segíthet. Ez kevés belsőséget és sok fehér húst jelent. Léteznek kifejezetten dalmatáknak összeállított tápok is, amik szintén jó megoldást jelentenek.
Kutyád táplálásáról és egészségügyi panaszai kapcsán mindig egyeztess az állatorvosotokkal, ő fog tudni személyre szabott tanácsot adni!
Azért, hogy minden kétséget kizáróan fel tudják térképezni ezeknek a nem mindennapi kutyáknak a genetikáját, valamint a fentebb ismertetett panaszok megjelenésnek gyakoriságát minimalizálják, a tudósok továbbra is aktívan vizsgálják a dalmatákat.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek