hirdetés

Egyszer egy kutya: így nyer új értelmet egy kiábrándult fiatal élete egy négylábú társ segítségével

László Enikő, 2021. augusztus 19 - Forrás: Beregi Tamás

Amíg Bertram a halhatatlanságról és az örök körforgásról elmélkedik, elfelejti, hogy kutyája, Lulu élete azonban véges.

hirdetés

Bertram egy nem túl felelősségteljes, az életből kiábrándult fiatal, aki szülei elvárása ellenére még semmi érdemlegeset nem tett le az asztalra. Sikeres író válhatna belőle, de nagy művéhez régóta nem kapott ihletet. Egy nap azonban eldönti, hogy egy rá igazán nem jellemző dolgot tesz: örökbe fogad egy kutyát. Luluval szinte kivirágoznak mindennapjai, ám nem a sablonos, hétköznapi módon. Bertramnak Lulu mellett is lesznek nehézségei, élete azonban teljes mértékben megváltozik. Újra írni kezd, egy ösztöndíjjal pedig ellátogat egy távoli országba is, ahol még több anyagot gyűjthet a művéhez. Ezalatt Lulu szomorúan várja otthon. Miközben Bertram a halhatatlanságról és az örök körforgásról ír, és könyve sikeres lesz, egy dologról elfeledkezik. Lulu élete véges.

Az alábbi videó egy kis ízelítőt ad a könyvből:

„Némi tanakodás után végül eldöntötték Soyával, hogy másnap reggel hazamennek. Ha el kell altatni Lulut, történjék Bertram lakásában: ott, ahol együtt, boldogan leélték közös életüket.

Este Bertramnak lett egy nagy gondolata. Kölcsönkérte a szomszéd talicskáját. Belehelyeztek egy pokrócot, majd óvatosan ráfektették Lulut, és elindultak a pitypangos fennsík felé. Mentek a szelíd narancssárga fényekben, a hepehupás földutakon, miközben Bertram folyton a kutyushoz beszélt,
hej Lulu, de jó dolga van itt valakinek, elkényeztetnek, mint egy hercegnőt! Fussunk, fussunk, had lobogjon a szőrünk!, ilyeneket mondott, szinte énekelt már,
így mentek, így szaladtak hárman a hepehupás földutakon, Lulu, Soya és Bertram, lent, a patakvölgyben már szárnyra keltek az első szentjánosbogarak,
mint egy hete ilyenkor, amikor még hármasban bandukoltak a kisvasút nyomvonalán, pacsirták szitáltak az égen énekelve, a messzeségben egy vércse vijjogott,
kiértek a mezőre: a szél frissen kaszált fű illatát és lónyerítés hangját hozta, minden olyan nyugodt volt, olyan boldog, olyan életigenlő.

Megállították a talicskát a fennsík közepén. Felültek egy szénabálára, és nem értették, hogyan lehetséges, hogy Lulujuk már nem lehet a részese ennek a szépségnek.

És akkor, ott, a fennsíkon megtörtént a csoda. Lulu hirtelen felemelte a fejét a talicskában. Beleszimatolt a szélbe. Körbenézett.
Felült. Bertram és Soya óvatosan kiemelték a talicskából, kiemelték és a földre engedték, és igen: Lulu lábra állt! Bizonytalanul állt, a messzeséget fürkészte tekintetével, miközben a szél a fülét lobogtatta. Vajon merre járhatott gondolatban? Bertram és Soya majd táncra perdültek örömükben, a lány még egy cigánykereket is vetett. Ez az, Lulu! Ez az! Lulu megindult egy pocoklyuk felé, szaglászni kezdte, kicsit megkaparta. Aztán átfutott egy másikhoz. Egyre vadabbul kaparta. Csak így tovább! Prüszkölt egyet. Újból megemelte a fejét.

Az alkonyi szél illata. A lovak a napfényben. Beragyogja testét a nap, arany sziluettet von köré. Igen, ez az, amire várt. Most nem érzi torzultnak a testét. Most újból szép, újból fénylik a bundája, a lába is karcsú, mint amikor fiatal volt és erős és egészséges. A napsugarak. Behunyja a szemét. Érzi, ahogy végigfutnak rajta. Ahogy végigsimítják. Egyenként érzi a sugarakat. Összes szőrszálán érzi a melegüket.

A madarak az égben. A zsongó kis bogarak idelenn. A fák susogása a patakvölgyben.
Búcsúzik a világtól. Hálás, hogy ezt még egyszer megélhette.
Lebukik lassan a nap.
Egész sötétedésig kint maradtak a mezőn. Bertram és Soya megrészegedtek a váratlanul jött boldogságtól. Lulu meg fog gyógyulni! – kiáltották bele a tájba, az égbe, az első felgyúlt csillagokba.
Elindultak. Most még viszi a lába. Ő sem érti, hogyan tért vissza testébe az erő.
Lulu ott jött mellettük! Mellettük döcög!
Az út hátralevő részét Lulu már gyalog tette meg a talicska mellett. Bertram és Soya akkor elmondhatatlanul boldogok voltak: hiszen bekövetkezett az, amire annyit vártak. Lulu végre a gyógyulás útjára lépett!
De nem sejtették: ő már elbúcsúzott a világtól. Egészen mást figyelt a horizonton, mint ők, és egészen másutt járt. Egy olyan úton, ahová nem követhetik, ahonnan már nem térhet vissza, akárhogy hívják, akárhogy szólongatják.

Ahogy leszállt az éj, a varázs is elmúlt, és Lulu ismét sokkal rosszabbul lett. Betették a talicskába, így tolták haza.”

Ha kíváncsi vagy Bertram és Lulu közös életére, ez az ajánló neked szól:

Beregi Tamás: Egyszer egy kutya

Bertram, a kallódó, kiábrándult fiatalember élete új értelmet nyer, amikor befogadja Lulut, a felemás szemű, bájos menhelyi kutyát. Lulunak köszönhetően Bertram újból meglátja a világban a szépet, és ihletet is nyer – régi tervét megvalósítva megírja végre nagy művét. Miközben az örök körforgásról, a halhatatlanságról szóló könyv óriási siker lesz, szembesül azzal, hogy kutyája élete nagyon is véges. De Lulu sosem halhat meg, és Bertram ezért hajlandó mindent megtenni…

Az egyszerre humoros és elégikus kutyatörténet, miközben a kutya-gazdi kapcsolatának apró örömeiről és nagy létkérdéseiről szól, ironikus körképet fest egy jól ismert városról és országról is. Az örök kereső Bertram kalandos távol-keleti útján, messzi északra vezető zarándoklatán, különös gyerekkori emlékein és a Luluval átélt sorsfordító élményén keresztül pedig a történet a felnőtté (nem) válás keserédes, szívszorító meséje lesz.

A könyvet Kumi Obata japán grafikusművész illusztrációi díszítik.

 

Kiadó: Helikon
Ár: 3 999,- forint

A könyvet itt rendelheted meg.

(Képek: Getty Images Hungary, Helikon)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon