Így alakulhat át a klímaváltozás hatására a kisállattartás a jövőben

Amikor 1939 szeptemberében bejelentették a II. világháborút, a légitámadások és az erőforrások hiánya miatt a tömeghisztéria sem váratott sokat magára. Ahogy a brit kedvencek holokausztjának sötét órái is hamar elérkeztek. Az első héten a becslések szerint 400-750 ezer háziállatot küldtek gazdáik az örök vadászmezőkre attól rettegve, hogy nem tudnak majd róluk gondoskodni, vagy súlyos sérülést szenvednek a háború alatt. De hasonló eset történt 1870-ben, Párizs ostromakor is, a porosz–francia háború idején. Németország néhány hét alatt elfoglalta III. Napóleon császár országát, majd teljesen elzárta Párizst minden utánpótlási vonalától. Az élelem rohamosan fogyott, ami arra kényszerítette a polgárokat, hogy a patkányoktól kezdve az állatkerti egzotikus lényeken át a házi kedvenceket is elfogyasszák. Voltak olyanok is, akik azért pusztították el saját kedvencüket, nehogy mások lemészárolhassák élelem reményében. Komor idők, igaz? Miért hozakodtunk most elő ezekkel, ha a cím arra utal, hogy a klímaváltozás kerül terítékre a következő sorokban? Érteni fogod az összefüggést!

Nos, ha jobban belegondolsz, nagyon hasonló erők zsákmányolják ki jelenleg is a bolygót, amelynek következtében szembe kell néznünk a globális felmelegedéssel. Ennek a folyamatnak az eredményeképpen szisztematikusan rontjuk le táplálékunk minőségét, később pedig feltehetően a mennyiséggel is komoly problémái lesznek nemcsak a fejlődő, de a fejlett országoknak is. Talán mi már nem fogjuk megtapasztalni a saját bőrünkön az átalakulás utolsó fázisait, de előbb vagy utóbb területek sivatagosodnak majd el, így többen kénytelenek lesznek elhagyni lakóhelyeiket, vagy ha erre nincs lehetőségük, meg kell küzdeniük az extrém hőséggel. Ez pedig tagadhatatlanul nyomorúságos körülményeket jelent majd a legtöbb földlakó számára. A kérdés tehát nagyon is jogos: mi lesz vajon ekkor szeretett kisállatainkkal? A következőkben egy lehetséges disztópiát vázolunk fel, amely a klímaváltozás hatásait mutatja be a kisállattartás szemszögéből.

A családi totemoszlop legalján

A becslések szerint több mint 1,4 milliárd kutya és macska él a Földön, többségüknek pedig nincs gazdája. „Az emberek szeretik azt mondani, hogy házi kedvenceik családtagok, de az igazság az, hogy a kutya vagy a macska a családi totemoszlop legalacsonyabb fokán áll. Amikor az idő nehézzé válik, az emberek jóval azelőtt elhagyják kedvenceiket, mint hogy feladnák gyermekeiket. Következésképpen ha az emberek élete nehezebb lesz, az még nehezebb lesz kedvenceik számára” – magyarázza dr. Clive D. L. Wynne, az Arizonai Állami Egyetem pszichológiaprofesszora, és a Canine Science Colaboratory igazgatója a salon.com-nak.

És ez vélhetően akkor is így lesz, ha nem kényszerülnek majd az emberek a kedvencek életére törni, vagy sorsukra hagyni őket. Például gondoljunk csak bele abba, hogy gyakran tenyésztünk és vásárolunk olyan kedvenceket, amelyek az adott környezethez, régióhoz külső kvalitásaik alapján kevéssé illeszkednek. Értjük ezalatt a meleg klímában élő nyomott orrú vagy hosszú szőrű ebeket, vagy a hűvösebb éghajlatú országok kopasz vagy nagyon rövid szőrű négylábúit. Ez a helyzet pedig csak súlyosbodik majd, ha az időjárás egyre bizonytalanabbá válik.

A kisállattartás megfizethetetlenné válhat

Az embereknek a megváltozott körülmények hatására azzal is meg kell küzdeniük a jövőben, hogy megfelelő élelmet és orvosi ellátást biztosítsanak állataik számára. Kérdéses az is, hogy akik ezt nem tudják megtenni, milyen eséllyel helyezhetik majd el az állatukat egy menhelyen. Az így is túltelített, túlterhelt menhelyek leterheltsége csak növekedni látszik. Ezek összeadódva eredményezhetik azt, hogy többen felismerik, a társállattartás megfizethetetlen számukra.

Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a mai formájukban ismert kutyák és a macskák valaha is eltűnnek. Az azonban szinte biztos, hogy a túléléshez sokuknak drasztikus változáson kell keresztülmenniük. Ebben a cikkünkben azt tárgyaltuk ki, mi lenne a kutyákkal, ha az emberek eltűnnének a Földről. Ott kiemeltük, hogy az olyasféle külső tulajdonsággal rendelkező fajták, melyek akadályoztatják a túlélésüket, eltűnhetnek, míg a túlélés szempontjából haszontalan külső jegyeknek szintén leáldozik majd. Ez igaz lehet a klímaváltozás idején is. Az is feltételezhető, hogy ezek az állatok sokkal nagyobb mértékben támaszkodnak majd ránk a megélhetésük végett. Gondolunk itt elsősorban az élelmiszer-hulladékokra és az árnyékot adó építményekre.

És akkor ott vannak a betegségek. „Mivel az állatok, például a kutyák számos zoonózis-kórokozó gazdái, így bármilyen változás a területhasználatukban a változó klímának köszönhetően egészségügyi következményekkel járhat. Nemcsak az állatokra, hanem talán az emberekre nézve is. Például a veszettségfertőzés és a kutyaharapás is kapcsolatba hozható a melegebb időjárással. Azonban még empirikusan be kell bizonyítani, hogy ezek a várt következmények valóban bekövetkeznek-e. Jelenleg csak spekulálhatunk” – emelte ki a salon.com-nak dr. Alexandra Protopopova, a British Columbia Egyetem adjunktusa, aki állatjóléttel foglalkozik.

A kóborok utalhatnak arra, hogyan alakulnak majd át a kutyák

A szakértők kiemelik, hogy azok a kutyák és macskák, melyek önállóan tartják fent magukat, tehát nincs gazdájuk, a régiójuk éghajlata alapján képesek változni és fejlődni. Mint minden állat, természetes lények, amelyek a természetes szelekció következtében változnak. Ez talán betekintést nyújt abba, hogy mit várhatunk a kutyáktól és a macskáktól az éghajlatváltozás súlyosbodásával. „Láttam utcai kutyákat Oroszországban és a Bahamákon is. Ezek mind nagyon különböző példányok voltak. A moszkvai utcakutyák nagy, gyapjas állatok. A Bahamákon őshonos ebek sokkal kisebbek, bundájuk vékonyabb. Az arizonai Phoenixben néhányszor láttam olyan ismeretlen kutyákat is, akik aprók voltak, szinte szőrtelenek, hasonlóak a csivavákhoz. A kutyafajták mindegyike alkalmazkodott ahhoz az éghajlathoz, amelyben él, mivel képesnek kell lennie túlélni a szabadban” – fejtegette dr. Clive D. L. Wynne.

Ezzel szemben a macskák valószínűleg másképp reagálnak majd. Egyrészt nagyon fontos adalék, hogy őseik a sivatagból származnak, így számukra az egyre melegedő környezet kevésbé ismeretlen. Valamint az is nagyon lényeges adat, hogy esetükben nem beszélhetünk megszelídítésről, ők döntöttek úgy, hogy mellénk csapódnak. Az évek során pedig szépen fokozatosan megtanítottak minket arra, hogyan gondoskodjunk róluk. Például a nyávogást is annak érdekében fejlesztették ki, hogy könnyebben tudjanak velünk kommunikálni. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a legkorábbi ismert civilizációk óta a házi macskák alapvetően ugyanolyanok maradtak, valószínűleg nem kell tovább győzködni azzal kapcsolatban, hogy egészen máshogy hat majd rájuk az éghajlat változása.