A kutyák erősebben kötődnek a nőkhöz? Már a háziasítás során is meghatározó volt a kapcsolat

Általánosságban elmondható, hogy a nők szívesebben gondoskodnak egy élőlényről, és gyakran könnyebb meglágyítani szívüket is. Egy kutatásból kiderült, hogy a nemeknek is meghatározó szerepe volt a kutyák és emberek közötti kapcsolat kiépülésében.

Kultúrák közötti elemzések szerint számos tényező játszhat szerepet az emberek és a kutyák közötti kapcsolat kiépítésében. Egy tanulmány 144 tradicionális, önfenntartó társadalmi csoport néprajzi adatait használta fel a világ minden tájáról. Az eredményekből kiderült, hogy az emberek sokkal inkább fogadták el a kutyákat egyfajta „embertípusnak”, ha azoknak erősen kapcsolódtak nőkhöz. Például nevük volt és családtagként kezelték őket.

Az ember neme is fontos tényező

A Washingtoni Állami Egyetem tanulmányában azt vizsgálták a kutatók, hogy milyen faktorok játszottak jelentős szerepet a kutya és az ember közötti szoros kapcsolat kiépülésében. Ilyen tényező volt például a hőmérséklet, a vadászat és az ember neme is.

„Megállapítottuk, hogy a kutyák és a nők közötti kapcsolatok nagyobb hatással lehetnek a kutya-ember kötelékre, mint a férfiakkal való kapcsolatok” – mondta Jaime Chambers, az egyetem antropológiai doktora. „Az emberek nagyobb valószínűséggel tekintették az ebeket egyfajta „embertípusnak”, ha a kutyáknak különleges kapcsolata volt a nőkkel. Ezáltal valószínűbbé vált, hogy bekerülnek a családi életbe, szeretni fogják őket és általánosságban jobban fognak figyelnek rájuk.”

Antropológiai vizsgálatok

Habár a kutyák a legrégebbi, legjobban elterjedt háziasított állatok, nagyon kevés antropológiai tanulmány foglalkozott közvetlenül az ebek és emberi közötti kapcsolatokkal. Azonban, amikor a Washington Állami Egyetem kutatói megvizsgálták a néprajzi dokumentumok gyűjteményét az Emberi Kapcsolatok Területi Aktái (HRAF) adatbázisában, több ezer említést találtak kutyákról.

Végül több mint 844 etnográfus adatait találták meg, amelyek 144 hagyományos, önfenntartó társadalmat írtak le a világ minden tájáról. „Ezeknek a kultúráknak a vizsgálata betekintést nyújthat a kutya-ember kapcsolat kialakulásába” – mondta Chambers.

Emberként kezelt kutyák

„Modern társadalmunk olyan, mint egy villanás az emberi történelemben. Az igazság az, hogy az ember-kutya kapcsolatok az emberiség történelmének nagy részében nem úgy festettek, mint a nyugati iparosodott társadalmakban, és a hagyományos társadalmakra való tekintés szélesebb látószöget nyújthat.”

A kutatók megemlítettek olyan konkrét eseteket, amelyek megmutatták a kutyák hasznosságát, használhatóságát az emberek számára. Ezt fordított esetben is vizsgálták: mennyire vagyunk mi hasznosak a kutyáknak? Elemezték a négylábúak személyiségét is azokban az esetekben, amikor úgy kezelték őket, mint az embereket. Például nevet adtak nekik, egy ágyban aludtak velük vagy gyászolták őket. Néhány kultúrában a kutyák emberként kezelésére egyértelmű jelek utalnak. Egyfajta embertípusként definiálják őket, akik emberi tulajdonságokkal rendelkeznek.

Például találtak egy beszámolót az indonéziai Torajaról, amely a kutyákat az emberekkel egyenlőnek írja le. A Srí Lankán élő Vedda törzs a kutyákat „négylábú személyeknek” tekinti. A Pápua Új-Guineán élő Kapauku törzs pedig a kutyákat az egyetlen lélekkel rendelkező, nem emberi lényeknek tekintik. Az ausztráliai Mundurukuban és Tiwiben élő nők a kutyáikat saját gyermekeikként gondozzák. Etetik, simogatják és együtt is alszanak velük, ahogyan saját emberi gyerekeikkel is teszik.”– mondja Chambers.

Ha a nők többet foglalkoznak a kutyákkal, változik azok személyisége

Az elemzés során megfigyelhetővé vált egy minta. Ez megmutatta, hogy amikor a nők jobban foglalkoznak az ebekkel, nőtt az emberek hasznossága a kutyák számára. Emellett az állatok személyisége is formálódott. De mást is megfigyeltek a kutatók. Minél melegebbé vált az éghajlat, annál kevésbé voltak hasznosak a kutyák az emberek számára.

„Az emberekhez képest a kutyák valóban nem túl energiatakarékosak” – mondta Robert Quinlan, a tanulmány egyik szerzője. „Testhőmérsékletük magasabb, mint az embereké, és már egy rövid testmozgás hatására túlmelegedhetnek egy forró napon. Ebből adódhat, hogy melegebb környezetben kevésbé voltak hasznosak az emberek számára.” Quinlan megjegyezte, hogy a trópusokon néhány kutyát kedvelő kultúránál adódtak kivételek, de csak elenyésző számban.

A vadászat is segítette az együttműködést

Úgy látszik, hogy a vadászat is erősíti a kutya-ember kapcsolatot. A kutyákkal vadászó kultúrákban az emberek jobban értékelték őket: magasabbak voltak az ebek emberre gyakorolt ​​hasznosságának és személyiségének értékei. Ezek azonban csökkentek, amikor az élelmiszertermelés növekedett, akár növénytermesztésről, akár állatállomány tartásáról volt szó. Úgy tűnt, hogy ez a megállapítás ellentmond az emberekkel együtt dolgozó pásztorkutyák általánosan elfogadott felfogásának. De Quinlan megjegyezte, hogy sok kultúrában a pásztorkutyák gyakran egyedül dolgoznak, míg a vadászat intenzívebb együttműködést igényel.

Ez a tanulmány bizonyítékokkal egészíti ki az evolúciós elméletet, miszerint a kutyák és az emberek egymást választották. Nem pedig az emberek keresték szándékosan a farkaskölyköket, hogy maguk neveljék azokat. Az bizonyos, hogy az együttműködés a kutyák számára is egyértelmű előnyökkel járt.” – mondta Chambers.

„Az ebek mindenütt ott vannak, ahol az emberek. Ha azt gondoljuk, hogy a kutyák fajként azért sikeresek, mert sok van belőlük, akkor képesek lennének nélkülünk boldogulni. De hozzánk kötötték magukat, és követtek minket a világ minden pontjára. Ez egy igazán sikeres kapcsolat.”

Habár úgy tűnik, a nőknek szerepe volt abban, hogy a kutyák szoros kötődést alakítsanak ki az emberrel, ma nincs preferencia az ebeknél. Mindegyikőjük saját gazdáját szereti, méghozzá feltétel nélkül.

(Képek: Getty Images Hungary)