hirdetés

Már az ősember is erősen kötődött kutyájához: mit árulnak el a leletek?

László Enikő, 2021. április 2

Számos kutatás arra enged következtetni, hogy már az ősember is kutyáját tekintette a legjobb barátjának. Miből gondolják ezt a régészek?

hirdetés

A kutyák 16-32 ezer éve a legjobb barátaink. A történetet mindenki ismeri. A farkasok, őskutyák egyre közelebb kerültek az emberekhez, akik a megmaradt csontokat és húst adták nekik, megengedték, hogy azok a tűznél melegedjenek. Cserébe a négylábúak védelmet nyújtottak és később a vadászatban is segédkeztek. Mindez odáig vezetett, hogy mára már a kutyák rengeteg területen segítenek nekünk (segítő-, terápiás kutyák, rendőr– és mentőkutyák, stb.). Mit árulnak el a leletek? Milyen bizonyítékok támasztják alá az ember és a kutyák szoros, évezredek óta fennálló kapcsolatát?

Fotó: Viasat Nature

Temetkezési leletek

Az ősi temetkezési helyek rengeteg dolgot elárulnak a kutya és az ember kapcsolatáról. Csehországban egy körülbelül 32 ezer éves sírhelyet tártak fel, melyben a kutya egy őse feküdt. Az állat szájába gondosan egy csontot (feltehetően mamutét) helyeztek, egyfajta kedves gesztusként.

Egy németországi 14 ezer éves temetkezési helyen egy kutyát gazdái mellett helyeztek el a sírban. Ez a legkorábbi (eddig ismert) temetkezési hely, ahol kutya és ember együtt nyugszik. Azonban nem csak a domesztikáció első jeleire bukkantak itt a kutatók. A csoport egyik régésze állatorvos is, így olyan jeleket vett észre, amit a többiek figyelmen kívül hagytak.

A sírhelyen talált eb vélhetőleg 28 hetesen hunyt el. Fogaiból megállapították, hogy 19 hetes korában súlyos vírusfertőzést kapott el. Ennek következtében fogazata és valószínűleg emésztőrendszere is károsodott. Tünetei étvágytalanság, láz, hányás és kiszáradás lehettek, súlyos izomgörcsökkel. Az állatorvos szerint több mint valószínű, hogy a kutyát valaki gondozta, ápolta. Egy ilyen betegség ugyanis rövid idő alatt végez egy négylábúval, a talált eb viszont hetekig élt még.

4500 éves lelet kutyafogakból készített ékszerekkel.

Egy izraeli csoportos temetkezési helyen egy ember keze a mellette lévő kiskutyáján pihent. A lelet körülbelül 12000 éves. A mai Oroszország területén is találtak egy mumifikált fekete ebet, feltehetően 12400 éve nyugszik ott.

A kötődés bizonyítéka

Ezek mind arra engednek következtetni, hogy a kutyákat nem csak praktikum miatt tartották, hanem az emberek kötődtek is hozzájuk. Rengeteg, a fentiekhez hasonló leletre bukkantak a régészek szerte a világon. A mai napig kerülnek elő hasonló leletek. Szeptemberben például Svédországban bukkantak rá egy körülbelül 8400 éves kutya, illetve ember közös sírjára. Emellett azt se felejtsük el, hogy a maják, az egyiptomiak és a görögök mekkora szerepet tulajdonítottak a kutyák számára (Anubisz, Solotl, Kerberosz).

Anubisz szobor.

Közös vadászatok és a póráz

2017-ben régészek egy csoportja Szaúd-Arábiában olyan sziklába vésett alakzatokat talált, mely azt bizonyítja, hogy már akkoriban együtt vadásztak a kutyák az emberekkel. A kilencezer éves felfedezésen nem csak ez látható. Az is, hogy már akkoriban használtak az emberek pórázszerű eszközt, amivel irányították az ebeket. A sziklákon található figurák leginkább a mai kánaán kutyára hasonlítanak. Több rajzon is látható, hogy az állatok nyaka összeköttetésben van az emberek csípőjével. Ez az első ismert ábrázolás a pórázról. Mivel több képen is szerepel és anatómiailag megállja a helyét, nem valószínű, hogy a vonalak csak szimbolikusak lennének.

4000 éves barlangfestmény a thaiföldi Nakhon Ratcsaszima városában.

A kutatók szerint kijelenthető, hogy a 9000 évvel ezelőtti emberek már kutyák segítségével vadásztak és pórázzal irányították őket. Az együttes zsákmányszerzés pedig jóval sikeresebbé tette ezeket az embereket, mint azokat, akiknek nem voltak kutyáik. Maria Guagnin, a tanulmány egyik szerzője szerint az Arab-félszigeten akár 21 négylábúból álló vadászcsapatok létezhettek, ami igen nagy és sikeres tenyészállományra utal. A sziklafalon lévő ábrázolásokból az is kiderült, hogy a kutyák általában lovakra, szamarakra, de akár leopárdokra és oroszlánokra is vadásztak.

Szerepük az emberi evolúcióban

Pat Shipman antropológus szerint a kutya és az ember szövetsége pecsételte meg a neandervölgyi sorsát. A négylábúaknak köszönhetően a modern ember sikeresebbé vált, ezzel kiszorítva a neandervölgyit. A tudósok szerint a vadászó-gyűjtögető közösségek a kutyák segítségét vették igénybe a teherszállítás során. Az embereknek több energiája volt vadászni, hiszen nem ők cipelték a tárgyakat, illetve a négylábúak cserkészték be az elejtendő vadakat.  Shipman szerint a kutyákkal való barátság olyan előnybe helyezte a modern embert, amivel a neandervölgyi már nem tudott versenyezni.

A kutyák evolúciója

Miklósi Ádám: A kutya című könyvében így vezeti le időrendben a kutya kapcsolatát az emberrel:

300 ezer – 400 ezer éve: a Homo nemzetség három, Afrikát elhagyó faja útja során valószínűleg találkozott farkasokkal. A farkaspopulációk ekkor még változatlanok maradtak.

45 ezer – 120 ezer éve: a Homo sapiens több hullámban betelepült Európába és Kelet-Ázsiába. A mai kutyák a modern ember és a farkasszerű kutyafélék találkozásából születhettek.

12 ezer – 15 ezer éve: az emberek kiterjedt, állandó településeket hoztak létre. Így akadályozták meg a vad és az emberrel együtt élő kutyafélék találkozását. A kereskedelem és a népvándorlás révén a kutyafélék gyorsan elterjedtek.

10 ezer – 12 ezer éve: a maradványok alapján a kutya mérete ekkor jelentősen csökkent és már részt vettek a vadászatban. Egy izraeli temetkezési helyen egy ember keze egy kölyökkutyán nyugodott. Ez szoros kapcsolatra utal, ekkor világszerte elterjedt az ebek rituális temetése.

8 ezer – 10 ezer éve: egy törökországi barlangrajzon kutyával való vadászatot ábrázoltak. Kistestű ebek csontjai kerültek elő a világ számos pontjáról. Egy szerb Duna-parti lelőhelyen a nyomok arra utaltak, hogy a halászok és vadászok kutyákat is ettek. Körülbelül ekkoriban jelentek meg ebek Észak-Amerikában.

6 ezer – 8 ezer éve: a kutyák benépesítették Észak-Afrikát. Észak-Amerikában az ebeket gazdáikkal együtt helyezték végső nyugalomra, ami bensőséges kapcsolatra utal. Ekkoriban a körülbelül 40 cm-es marmagasságú mezoamerikai kutya volt a legelterjedtebb.

A mexikói meztelen kutya, azaz a xoloitzcuintli neve az ősi azték nyelvből származik.

4 ezer – 6 ezer éve: sok rajz és szobor ábrázolt kutyákat. Különböző feladatokra kezdték szelektálni őket. Ekkoriban a mai agarakhoz hasonló ebek voltak a leginkább elterjedtek.

3 ezer – 4 ezer éve: a sziklarajzok és az állatfigurák alapján ekkor már a terelésre és nyájőrzésre használták a kutyákat. Sokféle méretben fordultak elő, fülük lelógott, farkuk kunkorodott. Az első kutyák megérkeztek Ausztráliába, belőlük alakultak ki a dingók.

1500-3000 éve: a Római Birodalomban megjelentek az óriás termetű kutyák és az ölebek is.

150-200 éve: a legtöbb kutyafajta ekkor alakult ki.

Barátok évezredek óta

Látható tehát, hogy ez a szoros barátság egy évezredek óta tartó kapcsolat, együttműködés eredménye. Kölcsönösen segítettük egymást a történelem során, noha az ember sokszor kihasználta hűséges barátját. Ők ennek ellenére is mindig mellettünk álltak. Nem hiába mondják, kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes.

(Képek: Getty Images Hungary, Viasat Nature)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon