hirdetés

Ugyanarra vadásztak, mégis társak lettek: új elmélet az ember és kutya barátságról

László Enikő, 2021. február 7

A természetben a ragadozók nem szoktak más vadászokkal összefogni, hiszen ugyanarra a prédára fáj a foguk. A domesztikáció során azonban mégis szövetségre lépett az ember a farkassal.

hirdetés

A kutya közvetlen ősei ugyanarra vadásztak, mint az emberek. Mindkettőjük tápláléka a nehezen hozzáférhető hús volt. Több elmélet is született arról, hogy miért pont azt a fajt szelídítettük meg, ami azt fogyasztja, amire nekünk  szükségünk van: a fehérjét. Egyesek szerint a farkasok segédkeztek a vadászatban, mások szerint viszont a hulladék eltakarítása állhat a háttérben. Egy finn kutatócsoport mindkét elméletet megvizsgálta. Mi az igazság?

A szemétevés-elmélet

Talán a legnépszerűbb teória az ember-farkas barátságról az, hogy a megmaradt, fogyasztható szemetet – csontok, húsdarabok, ehető maradékok –  az állatok eltakarították a hordák körül. A kutatók szerint a vándorló emberek körül nem termelődött annyi hulladék, ami miatt megérte volna a farkasoknak az, hogy folyamatosan kövessék őket.

Társak a vadászatban

A kutatók szerint még a szelíd farkasok sem működtek együtt az emberrel a vadászatok során. Feltételezhetően a kutyák ősei nem is növelték a zsákmányszerzés sikerességét, csak ott, ahol új ragadozóként jelentek meg. Az ember-kutya kommunikáció mondani sem kell, igen kezdetleges volt akkoriban, ami viszont elengedhetetlen lett volna a sikeres, kooperatív vadászathoz.

A fehérje a kulcs

Fontos szempont, hogy az ember nem csak hússal táplálkozik, mivel mindenevő. A növények mellett rovarokat is fogyasztottak akkoriban (is), hiszen energiabevitelünk 20%-a fedezhető csupán fehérjéből. A túlzott húsfogyasztás pedig káros is lehet, egészségügyi problémákat okozhat. A farkas azonban nem ilyen, mivel ragadozó. A hordák a hideg teleken rá voltak kényszerülve a zsákmány felhalmozására, de mindet nem tudták elfogyasztani. Elképzelhető tehát, hogy az emberek puszta szórakozásból vagy kedvességből megosztották a hideg, ínséges időkben lesoványodott állatokkal a felesleges forrásaikat.

Mi erre a bizonyíték?

Kubinyi Enikő, az ELTE etológusa említi, hogy egy génmódosulás révén a mai ebek alkalmazkodtak a szénhidrátfogyasztáshoz. A farkasok és néhány ősi kutyafajta azonban nem, ez pedig azt bizonyítja, hogy nem hulladékot, hanem színtiszta húst fogyasztottak. Ha az emberek nem szándékosan adták volna ezeket nekik, akkor igen valószínűtlen, hogy ilyen szoros barátság alakult volna ki a két faj között.

Több ezer éves barátság

A kutya háziasítása 16-32 ezer évvel ezelőttre tehető. A hosszú barátság során az emberek egyre szorosabb kapcsolatot ápoltak a domesztikált ebekkel. Ők megosztották az állatokkal élelmüket, cserébe azok védelmezték a hordát, melegítették, tisztogatták őket. Így váltak fokozatosan legjobb barátunkká. Mára már egyre több területen segédkeznek, gondoljunk csak a segítőkutyákra, terápiás, romkutató vagy szolgálati ebekre.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon