hirdetés

Szenzációs felfedezés a kutyák eredetéről: 100 ezer évre visszamenőleg vizsgálták a mumifikálódott farkasok DNS-ét

László Enikő, 2022. július 17 - Képek: Getty Images Hungary

Sokáig úgy gondoltuk, hogy a kutyák két különböző farkaspopulációból alakultak ki. Aztán nemrég amerikai kutatók azt állapították meg, hogy egyetlen törzsre vezethetők vissza. Most mumfikálódott jégkorszaki farkasok miatt kezdtek új vizsgálatokba…

hirdetés

A kutyák háziasítását régóta kutatják a szakértők, és igen sok információt megtudtunk már segítségükkel legjobb barátainkról. Például azt, hogy körülbelül 15-32 ezer évvel ezelőtt történt, és a farkasok feltehetően a meghagyott élelmiszerhulladék miatt férkőztek egyre közelebb az emberhez. Az utódok pedig egyre barátságosabbak és aranyosabb kinézetűek lettek, mivel ezeket az egyedeket szívesebben tűrte meg maga mellett az ember. Nemrégiben kutatók pedig arra jöttek rá, hogy a háziasításban jelentős szerepet játszott a fehérje, mivel a túl sok húst nem tudták elfogyasztani az emberek, a farkasok pedig igen. Ha pedig csak eldobálták volna, a rothadó élelem súlyos gondokat okozott volna. A szakemberek szerint még az is elképzelhető, hogy az emberek puszta kedvességből adtak ételükből az éhező ordasoknak. Most pedig kutatók egy újabb dologra derítettek fényt a domesztikációval kapcsolatban.

Még mindig rejtély a háziasítás története

Ősi farkasok testéből kinyert DNS-minta mutatta meg a kutatóknak az emberiség legjobb barátjának, a kutyának az eredetét. Eredményeikről a Nature folyóiratban számoltak be, és hatalmas elemzésük azt mutatja, hogy minden modern kutya kettős felmenőkkel rendelkezik, amelyek legalább két ősi farkaspopulációra vezethetők vissza.

Annak ellenére, hogy szoros kapcsolatunk van a kutyákkal, a tudósok még mindig nem teljesen biztosak abban, hogyan háziasították őket. A jelenlegi konszenzus szerint a kutyákat először egy mára kihalt szürkefarkas populációból háziasították a neolitikum idején, valahol 32 000 és 15 000 évvel ezelőtt, de a történetből sok fejezet hiányzik.

Hatalmas mintát vizsgáltak

Ennek megvilágítása érdekében a Francis Crick Intézet által vezetett tudóscsoport 72 ősi farkas genomot elemzett az elmúlt 100 000 évre kiterjedően Eurázsia és Észak-Amerika szerte. Ez magában foglalta a világ minden tájáról származó laboratóriumokból származó DNS-mintákat, beleértve az ősi jégkorszaki farkasok fizikai maradványaiból származó genetikai anyagokat is, amelyek szinte tökéletesen megőrződött a permafrosztban. Ezen ősi „mumifikált” farkasok közül a leglenyűgözőbb egy szibériai farkas feje, amely 32 000 évvel ezelőtt élt.

A tanulmány másik lenyűgöző példánya egy 18 000 éves hím farkaskölyök, a „Dogor”, ami a jakut nyelven „Barát”-ot jelent (Szibéria azon területén, ahol felfedezték). A 72 genomot megvizsgálva azt találták, hogy a szibériai, amerikai, kelet-ázsiai és európai korai kutyák őseinek csaknem 100 százaléka közvetlenül egy kelet-eurázsiai rokon farkasfajhoz köthető.

Eközben a Közel-Keleten és Afrikában élő korai kutyák felmenőinek fele a kelet-eurázsiai rokon fajokból származott, a fennmaradó fele pedig egy másik populációból, amely a modern délnyugat-eurázsiai farkasokhoz kapcsolódik. Ez történhetett a Közel-Keleten és Afrikában zajló független háziasítás eredményeként, vagy a kutyák helyi farkasokkal való keveredése miatt.

Keleten hangsúlyosabb volt a háziasítás

Összességében elmondható, hogy a kutyák közelebbi rokonságban állnak kelet-eurázsia ősi farkasaival, mint a nyugat-eurázsiaiakkal. Ez arra utal, hogy a háziasítás keleten hangsúlyosabb volt.

„Ezzel a projekttel nagymértékben megnöveltük a szekvenált ősi farkasgenomok számát, lehetővé téve számunkra, hogy részletes képet alkossunk a farkasok származásáról, beleértve a kutyák eredetét is” – mondta Anders Bergström, a tanulmány társszerzője.

„Azáltal, hogy megpróbáltuk belehelyezni a kutyát ebbe a képbe, azt találtuk, hogy a kutyák legalább két különálló farkaspopulációból származnak. Egy keleti forrásból, amely az összes kutyához járult hozzá, és egy külön nyugati forrásból, amely csak néhányhoz.”

Kelet-Eurázsia elhelyezkedés összefügg egy tavalyi tanulmánnyal, amely szerint körülbelül 23 000 évvel ezelőtt a kutyákat háziasították Szibéria keleti részein. A kettős származás felfedezése azonban azt sugallja, hogy a történet valamivel összetettebb, mint azt sokan képzelték.

A legújabb kutatásból az is világos, hogy az IFT88 néven ismert génváltozat 40 000-30 000 évvel ezelőtt hirtelen rendkívül gyakorivá vált a farkasokban, majd a kutyákban szerte a világon. Az egykor ritka változatnak számító IFT88 ma is megtalálható minden farkasban és kutyában, és továbbra is meghatározza a csontok fejlődését a koponyában és az állkapocsban. A kutatók szerint ennek a változatnak a mindenütt elterjedtsége azt jelzi, hogy a globális farkaspopuláció a történelem előtti időkben nagy távolságokon keresztül szorosan össze volt kötve. Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy előnyhöz jussanak a jégkorszak zord időszakaiban.

„Ez a kapcsolat az oka talán annak, hogy a farkasoknak sikerült túlélniük a jégkorszakot, miközben sok más nagyragadozó eltűnt” – tette hozzá Pontus Skoglund, a Crick-i ókori genomika laboratórium vezető szerzője és csoportvezetője.

A kutyák eredete még mindig homályos, de az állatok 100 000 éven át tartó evolúciójának nyomon követésével ez az új tanulmány nyújtja az egyik legátfogóbb képet meglepően homályos történetükről.

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon