Nem volt elég a kutya háziasítása? Ezen kritériumok alapján választhatunk új fajokat

A háziasított állatok olyan élőlények, amelyeket szelektíven tenyésztettek és genetikailag adaptáltak a generációk során, hogy az emberek mellett élhessenek. Genetikájukban jelentősen eltérnek vad őseiktől. Ez néhány mondatban összefoglalva nagyon egyszerűnek tűnik, így talán már benned is felmerült a kérdés, hogy miért nem háziasítunk más állatokat is.

A kérdésre a következőkben adjuk meg a választ!

Mitől lesz egy faj esélyes jelölt?

A háziasított élőlények 3 fő csoportra oszthatók: társállatok (kutyák és macskák), haszonállatok (juhok, tehenek, sertések, pulykák, stb.) és igásállatok (lovak, szamarak, tevék).

Azok az állatok, amelyek jó jelölteket lehetnek a háziasításra, általában a következő tulajdonságok között osztoznak:

• Gyorsan növekszenek.
• Könnyen tenyészthetők fogságban is.
• Főként növényi alapú étrenden élnek, ami olcsóbbá teszi a táplálásukat.
• Könnyen alkalmazkodnak a változó feltételekhez.
• Csoportokban élnek, vagy olyan őseik voltak, akik csoportokban éltek, így az emberek számára könnyebb irányítani őket.

Így zajlik a háziasítás folyamata

A háziasítás szelektív tenyésztéssel történik. Kiválasztják azokat az egyedeket, akik kívánatos tulajdonságokat mutatnak, amelyeket majd továbbíthatnak a jövő generációinak. A farkasok voltak az első állatok, akiket háziasítottak, körülbelül 33 000 és 11 000 évvel ezelőtt. A háziasított kutyák után jöttek a lábasjószágok, ami egybe esett számos kultúrában a gazdálkodásra való elmozdulással.

Sajnos mivel a háziasítás legfőbb eseményei a rögzített történelem előtt kezdődtek vagy menetek végbe, nem sokat tudunk a generációk mögött meghúzódó, a vadállatoktól a háziállatokig vagy a társállatokig tartó folyamatokról. Az azonban biztos, hogy a háziasított állatok őseinek is már olyan tulajdonságokkal kellett rendelkezniük, amelyek valamilyen módon hasznosak voltak az emberek számára.

Egy 2017-es tanulmány például bizonyítékot talált arra, hogy a korai kutyaszerű farkasok valóban genetikailag hajlamosabbak voltak a barátságos viselkedésre. Ez a barátságosság válthatta ki az első kölcsönösen előnyös kapcsolatot az emberek és a kutyák között.

Megfigyelhető, hogy a háziállatok a vad társaikkal ellentétben olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyek cukibbá teszik őket. Vagyis a felnőtt egyedek is rendelkeznek olyan jellemzőkkel, mint a fiatal állatok: ilyen a lágy szőrzet, a hajlékony fülek és a testhez képest nagyobb fej. A jelenséget szakkifejezéssel neoténiának hívják. 1959-ben a Szovjetunióban egy nagyon emlékezetes tanulmányba kezdtek. Rókát szerettek volna háziasítani, melynek eredményeképpen a kísérletben résztvevő állatok néhány generáció elteltével már elkezdték „alkalmazni” a neoténiát.

Mi az eltérés a háziasítás és a szelídítés között?

A kettő között jelentős különbség van. A háziállat genetikailag úgy fejlődött, hogy toleráns az emberekkel szemben. A fogságban született, eredetileg vadon élő egyedek viselkedése sok esetben kondicionálható, így megszokják az emberekkel való együttélést, de attól genetikailag ők még vadak maradnak és lehet, hogy ez így is van jól.

Például a fogságban élő ázsiai elefántokról egyesek azt hiszik, háziasították őket, hiszen már évezredek óta tartják őket. A többségüket azonban a vadonban fogják el, és különböző eszközökkel szelídítik meg, így képesek alkalmazkodni hozzánk. Noha fogságban szaporodhatnak, akár a macskák, kutyák vagy kecskék, nem szelektíven tenyésztjük őket. Ez főleg hosszú szaporodási ciklusuk miatt van így.

Számos más állat, amelyeknek vannak vadon élő társaik, az ellenkező problémával állnak szemben. A házi nyulak genetikailag különböznek a vadnyulaktól, de mivel a populációk egy időben léteznek, azt a feltételezést eredményezhetik, hogy a házi nyulak túlélhetnének a vadonban. Más elvadult állatokkal (vadon élő háziállat) ellentétben a házi nyulaknak nincsenek ragadozó ösztöneik, amelyek elősegíthetnék túlélésüket az emberi gondoskodás nélkül. A menhelyeket elárasztó, a szabadban befogott házi nyuszik is ennek a bizonyítékai.

A fentiek ismeretében szerinted melyik fajt lenne érdemes még háziasítanunk, és miért?