A kutya háziasításával valami örökre megváltozott: az ősember az életét, mi az emberségünket köszönhetjük nekik

Ma már természetes, hogy kedvenceink elkísérnek minket mindenhová, a hétköznapi programoktól kezdve a nyaralásig. De belegondoltál már abba, milyen lenne ma a világ, ha anno nem háziasítják a kutyát? Tudósok érdekes megállapításra jutottak.

A híres mémet parafrazálva: „Kutyák. Kutyák mindenhol!” És valóban, bárhova megyünk – legyen az egy étterem, a helyi bevásárlóközpont, a közeli park vagy a város sétálóutcája –, mindenhol négylábúakba botlunk. Mára ugyanis természetessé vált, hogy hű barátaink velünk tartanak a mindennapi teendők elintézésekor. Családtagok, sőt egyesek gyermekként tekintenek rájuk. Azonban felmerül a kérdés, hogy a négylábúak ilyen intenzív jelenléte mennyiben változtatott meg minket, embereket, s miként hatottak a civilizációra? Nézzük, mit mondanak erről a szakemberek!

20.000 közösen töltött év

Leírva és kimondva is elképesztő, de a kutyák immár körülbelül húszezer éve vannak velünk jóban-rosszban. Ők voltak az első állatok, akiket a korabeli ember domesztikált. Ugyanakkor az ebek háziasítása volt az első olyan lépés, amikor az emberek magukhoz igazították az őket körülvevő környezetet – ami a tudomány mai álláspontja szerint mindent megváltoztatott.

Segítség a túléléshez

Azt hiszem, van egy dolog, amit a témával kapcsolatban teljes nyugalommal állíthatok, mégpedig az, hogy a kutyák sokkal könnyebbé tették az életünket

– fogalmaz David Grimm, a Science magazin szerkesztője.

Utalva ezzel arra, hogy a kutya nemcsak társa lett az embereknek, de meg is védte őket a rájuk leselkedő vadaktól. Ezzel pedig tulajdonképpen a túlélést segítették.

Homo sapiens vs. neandervölgyi ember

Pat Shipman antropológus, író – aki többek között a kutyák és az emberek kapcsolatáról írt könyvet –, elmélete szerint a kutyák kulcsszerepet játszottak a homo sapiensek és a neandervölgyi emberek „evolúciós csatájában”, mégpedig az előbbiek segítőjeként. Ők voltak azok, akik magukhoz édesgették a farkasokat, ezzel pedig biztosították maguk számára a már említett túlélést.

Közös érdek

Ami bizonyos, hogy a mai ebek ősei a farkasok, akik a legnagyobb valószínűséggel az emberek nyomába szegődtek abban a reményben, hogy elfogyaszthatják az általuk hátrahagyott maradék élelmet. Végül néhány egyed elég közel került a kétlábúakhoz, akik felismerték a farkas/kutyák társaságának előnyeit.

Érzelmi töltet

A kezdetben haszonelvű kapcsolatnak aztán hamarosan érzelmi töltete lett. Egy körülbelül 12.000 éves izraeli falu feltárásakor a régészek egy nő sírjára bukkantak, aki a kutyájával volt eltemetve. Ez is azt bizonyítja, hogy már az akkori emberek is kötődtek háziállataikhoz.

Bolha- és kullancsirtó sampon

Az 1800-as évek végéről is hozhatunk egy érdekes példát a kutyák emberi történelemre gyakorolt hatásáról, mégpedig a bolha, illetve kullancs elleni samponokat. Ezek kifejlesztésével ugyanis a kutyák kintre való, piszkos állatból tiszta házikedvenccé vedlettek át.

Amint egy állat átlépi a küszöböt, megszűnik kizárólag állatnak lenni: onnantól már családtag

– fogalmaz Grimm.

Ez a lépés pedig ismét rengeteget változtatott rajtunk.

A kutyák éppen határvonalon csücsülnek: egyik lábukkal még az állatvilágban, másikkal azonban már az emberek, egyúttal a kultúra világában. Bizonyos szempontból az ebek sokat veszítettek állati mivoltukból, ám nyertek is az emberek közelségén: emberséget, ahogy mi is emberségesebbek lettünk. Gazdagabb az életünk a velük való intim kapcsolatnak hála

– összegzi gondolatait dr. Margo DeMello, a Carroll College zoológusa.