hirdetés

Kutya mint bútordarab: Márton Attila különvélemény

Márton Attila

2020. október 22

Kutyát mindenki más okból tart. Mások a szempontok is, ami alapján kiválasztjuk négylábú társunkat.

hirdetés

A kutyák funkciója megváltozott. Kevesen tartják őket csak azért, hogy tereljék a nyájat vagy megvédjenek a ragadozóktól. A munkavégzés esetében egyértelmű, hogy mik azok a szempontok, amelyeket figyelembe veszünk, amikor egy új társat szeretnénk. De mi a helyzet, ha kizárólag csak házi kedvencként kívánjuk tartani? Mi fog számítani a kiválasztáskor?

Megmutatom, hogy ki vagyok

A szépség belülről fakad – szoktuk hangoztatni. Aztán szaladunk is a fodrászhoz, kozmetikushoz és nem kevés pénzt költünk ruhákra. Mindezt azért, hogy a külső megjelenésünkkel kifejezzünk valamit, valamelyest megpróbáljuk befolyásolni azt, hogy milyennek lásson minket a környezetünk. A külső fontos, az alapján ítélkezünk és ítélnek meg minket mások. Még akkor is, ha mindezt nem teljes tudatossággal tesszük. A szövevényes emberi társadalomban azt is meg akarjuk mutatni, hol a helyünk, mit értünk már el az életben. Ez sok esetben szül egészségtelen versenyhelyzetet, amikor megpróbáljuk magunkat különbnek beállítani másoknál.

Számos kiegészítő áll a rendelkezésünkre, hogy megmutassuk azt a külvilágnak, mit higgyen rólunk, milyen emberek vagyunk és mit értünk el az életben. Beszélhetünk a divatmárkákról, arról, hol van lakásunk és azt milyen stílusban rendeztük be. Milyen autónk van, hova járunk nyaralni, mennyire új verziószámú okostelefon lapul a zsebünkben. Mindegyik hozzájárul a másokban rólunk kialakuló képhez. Amit fontos kifejezőeszköznek tartunk mi magunk, azokkal próbáljuk meg mások felé megmutatni azt, mit vélekedjenek rólunk. Ez a funkciója a státuszszimbólumoknak, amelynek listájára sokszor felkerül a kutya is.

Ez az én kutyám, ergo ez vagyok én

Önmagában érdekes kérdés, hogy valaki egyáltalán miért tart kutyát. Miért pont azt, amelyiket? Milyen döntési folyamaton megy át valaki a négylábú társ kiválasztásáig? Hiszen a rossz, át nem gondolt döntések nagy része állatjóléti problémákhoz vezet. Így fontos érteni, hol csúszik félre egy vidámnak induló történet. Egyszerűsíteni, általánosítani nem lehet. Van, aki egy kép alapján dönti el, hogy az ő életében milyen kutya foglaljon helyet. Más pedig ennek pont az ellenkezője. Hónapokat tölt kutatással, hogy a legmegfelelőbb fajtát a legjobb helyről elhozza.

A személyes preferenciákon belül (saját megfigyelésem alapján) felerősödött egy trend: nagyon sokan fajtatiszta kutyát szeretnének.

A fajtatisztaság megléte jelent valamit. Pénzbe kerül, és mindamellett, hogy jól mutat mellettem, még azt is jelzi, hogy nekem van ilyen, telik rá. A bökkenő az, hogy egy tenyésztőtől származó kutyáért ki kell nyitni a pénztárcánkat. Ha pedig nincs benne túl sok erre fordítható összeg, akkor jönnek az utánzatok: a fajtatisztának látszó ebek. Ez a jelenség az egyik katalizátora az egyébként sem kis mértékben zajló szaporításnak. Ahol van kereslet, ott van a kínálat is. Mivel nagyon sokan szeretnének minél kedvezőbb áron pont az olyan fajtára hasonlító kiskutyát, a rendszer zökkenőmentesen működik tovább.

Egy fajtatiszta kutyával – és most tekintsünk el attól milyen forrásból származik – nem csak a „telik rá” életérzést élhetjük meg és hívhatjuk fel rá a környezetünk figyelmét. Ha valaki a saját preferenciái alapján csak a külső és az az által megalkotott érzetvilágot közvetíti, a kutyája kitűnő kiegészítőként is szolgál. (Hiszen a státuszszimbólumoknak ez is a szerepe.) Az eb megjelenése hozzáad ahhoz, amilyen kép alakul ki az adott személyről másokban.

A cukiságon túl

Attól, hogy egy kutya cuki vagy mert általa valamit ki tudok fejezni magamról, nem jelenti azt, hogy a habitusa, karaktere az enyémmel kompatibilis lenne. Ez olyan, mintha egy fotó alapján választanék magamnak feleséget, és ez alapján egy életre elkötelezném magam. Megfelel a külsőre vonatkozó preferenciáimnak és az azokhoz társított előzetes elvárásoknak, innentől kezdve pedig egészen biztosan minden rendben lesz az előttünk álló évtizedekben.

Nem csak az ölebeket tekintik sokan státuszszimbólumnak.

A kutya ugyan nem ember, de rendkívül összetett élőlény, amely az ember életterében rendkívül bonyolult szerepkört tölt be. Számos feladatot lát el, különféle élethelyzetekben kell megfelelő módon viselkednie. Akkor is, ha ő „csak” családtag. Illetve, ilyenkor talán még nagyobb kihívás elé néz kedvencünk.

Kutyaválasztáskor sok mindent számításba kell venni. Nem csak azt, hogy nekünk mennyire tetszik és mit gondolnak majd a szomszédok és az Instagram követők, amikor elkezdjük világgá kürtölni legújabb négylábú kedvencünk érkezésének hírét. Azt is alaposan meg kell nézni, hogy a külcsín mögött mi lakozik. Egyáltalán, képesek vagyunk-e harmóniában élni azzal az ebbel, ez pedig nagyon sok mindentől függ. Nem elégséges csak az, hogy a kutyánk cuki, mi pedig büszkén tudunk villogni vele. Egy négylábú kiválasztásakor nem csak annak kell számítania, hogy mennyire jól néz ki a nappaliban.

A témával részletesen foglalkozik a Kutyabajok legutóbbi adása:

(Képek: Getty Images Hungary)

divatkutyák fajtatiszta kutya Márton Attila státuszszimbólum tenyésztő tenyésztő vs. szaporító

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink