hirdetés

Ez a kutya Marco Polo szerint félig szamár, félig oroszlán: kitalálod, kire gondolhatott?

László Enikő, 2021. december 21 - Képek: Getty Images Hungary

Marco Polo utazásai során számos kultúrával ismerkedett meg, feljegyzéseivel, beszámolóival pedig közelebb hozta ezeket az európai emberekhez. Kalandjai során különleges kutyákkal is találkozott.

hirdetés

A híres 13-14. századi felfedező, Marco Polo segítségével az európaiak megismerkedhettek a Távol-Kelet és Kína kultúrájával. De másoktól hallott történetek alapján beszámolt Szibéria, Madagaszkár, illetve Japán titokzatos világáról is. Több mint húsz éven át Kubiláj mongol nagykán udvarában élt. Nem sokkal hazatérése után fogságba esett, ahol egy évig tartó rabsága alatt Rustichello da Pisa írónak mesélte el kalandjait, aki papírra is vetette azokat. Ezeknek a történeteknek köszönhetően az emberek olyan távoli nemzetekkel ismerkedhettek meg, akikkel korábban soha. Sokan úgy tartják, hogy az idők során Marco Polo történeteit annyira kiszínezték, hogy azok valóságtartalma megkérdőjelezhető.

Az utazások során Marco Polo az állatvilágot is alaposan megfigyelte, így nem véletlen, hogy történeteiben a kutyák is szerepet kaptak. Kalandjai során olyan ebekkel találkozott, akikkel korábban soha, és ezek megjelenése olykor igencsak meglepte a felfedezőt.

Félig oroszlán, félig szamár?

„Magas, mint egy szamár, hangja olyan erős, mint az oroszláné. Elég erős ahhoz, hogy mindenféle vadállatot lehessen vadászni, különösen a vad ökröket (jakok), amelyek rendkívül nagyok és hevesek.”

Mielőtt elárulnánk, melyik fajtáról vélekedett így Marco Polo, érdemes megemlíteni, hogy a kutyáról Arisztotelész is elismerően nyilatkozott korábban. Eképpen jellemezte: „izmos, súlyos, nagyfejű és széles pofájú, valamint kolosszális csontokkal rendelkező”.

A fentiek a tibeti masztiffról írták ezen sorokat, és valóban nem állnak messze az igazságtól. Ez a kutya hatalmas, erős és rettenthetetlen. Arról, hogy mennyire különleges és miért övezi nagy tisztelet, arról ebben a cikkünkben írtunk részletesen.

Kubiláj kán kutyái

A 13. században élt Kubiláj kán a Kínát uraló Yuan-dinasztia egyik leghíresebb uralkodója volt. Udvarában bevett szokás volt oroszlánokra hasonlító kutyákat tartani. Hogy ezek pontosan milyen fajták voltak, arról a források eltérően vélekednek. Egyesek szerint kis oroszlánkutyák, mások szerint tibeti spánielek, megint mások szerint si-cuk. Marco Polo elbeszélései alapján a kínai-mongol kán részben azért tartotta ezeket a kutyákat, hogy egyfajta társállatai legyenek a valódi oroszlánjainak. A kicsi ebek a történet szerint megnyugtatták a hatalmas vadállatokat.

Si-cu.

Az oroszlán egyébként is népszerű szimbólum Kínában. A buddhista hitben az oroszlánok Buddha diadalát szimbolizálják az erőszak és az agresszió felett, ezért az oroszlánszerű megjelenésű kutyák népszerűek körükben. Úgy tartották, ha baj adódik, az ebek a bennük lakozó szellem által valódi oroszlánná változnak, így képesek megvédeni magukat.

5000 kutyával vadászott

Marco Polo szerint Kubiláj nagykán ötezer kutyát tartott. Egy részük kicsi, oroszlánszerű eb volt, míg a többi tibeti masztiff lehetett. A tibeti spánielként azonosított ebeket a felfedező így jellemezte: „kicsi, arany bundájú, fürge kutyák”.

Tibeti spániel.

A masztiffokat háborúra és vadászatra használták, és két testvér gondozta őket. „A Császárnak két bárója van, akik saját testvérei, az egyiket Baiannak, a másikat Mingannak hívják; és e kettőt Chimtchinek (vagy Cunichinak) hívják, ami annyit jelent, mintha azt mondanák: >A masztiff kutyák őrzői<. Marco Polo folytatja a vadászat leírását. „És amikor a Herceg vadászni megy, az egyik báró a maga 10 000 emberével és körülbelül 5000 kutyával jobbra megy, míg a másik balra megy a csapatával hasonló módon. Mennek egymás mellett. Egymástól úgy, hogy az egész sor egy egész napos útra nyúlik, és egyetlen állat sem menekülhet el előlük. Valóban csodálatos látvány ilyenkor látni a kutyák és a vadászok munkáját! És ahogy az Úr lovagol, a síkságon át szárnyalva, látni fogod, ahogy ezek a nagy vadászkutyák ketté szakadnak, egyik falka a medve után, a másik falka egy szarvas után, vagy esetleg más vadállat után. (…) Ez valóban a legcsodálatosabb sport és látványosság.”

Hol fér el ennyi kutya?

Hogy tényleg ennyi kutyája lett volna a kánnak, kissé megkérdőjelezhető, főleg, hogy a leírás szerint két ember látta el ezt a rengeteg ebet. Azonban egyes szakértők szerint bennszülött források hatalmas vadászatokról írtak Ázsia-szerte. Marco Polo szerint ezeken a területeken bárki vadászhatott novembertől februárig, amikor a nagykán nem ezzel volt elfoglalva.

Oroszlánokra vadásztak kutyákkal

Marco Polo szerint Kujcsou tartományban oroszlánokat is zsákmányoltak a rettenthetetlen kutyákkal:

„De látod, ebben a tartományban nagy kutyafajták vannak, olyan hevesek és merészek, hogy ketten együtt megtámadnak egy oroszlánt. Így hát minden ember, aki útra kel, magával visz pár kutyát, és amikor megjelenik egy oroszlán, a legnagyobb merészséggel bánnak vele, és az oroszlán rájuk fordul, de nem tudja megérinteni őket, mert nagyon ügyesen elkerülik a csapásait. Így hát követik őt (…), és figyelik, hogyan lehet beleharapni a farba vagy a combba, vagy ahová csak gondolják. Az oroszlán nem tesz megtorlást, kivéve, hogy időnként hevesen megfordul ellenük, és akkor valóban, ha elkapná a kutyákat, mindennek vége lenne, de nagyon vigyáznak rá, hogy ne tegye. Így hát, hogy elkerülje a kutyák lármáját, az oroszlán elindul az erdőbe, ahol egy fának dől, hogy megvédje a hátsó felét. És amikor az utazók meglátják az oroszlánt ebben a helyzetben, előveszik nyilaikat, mert ők nagy íjászok, és addig lövöldöznek rá, amíg meg nem hal.”

Kubiláj kán vadászatait gyakran agarakkal is ábrázolták.

A kutyafejű emberek szigete

Sok középkori utazó számolt be kutyafejű emberekről, akik távoli, ismeretlen vidékeken éltek. Ők ezekről általában csak hallottak, mintsem saját szemükkel látták volna. Marco Polo is írt hasonlóról:

„Angamanain egy nagyon nagy sziget. A népnek nincs királya, bálványimádók, és nem jobbak a vadállatoknál. Biztosíthatlak benneteket, hogy Angamanain szigetének minden emberének olyan a feje, mint a kutyának, és hasonlóképpen a foga és a szeme; valójában mind olyanok, mint a nagy masztiff kutyák! Sok fűszerük van, de ők a legkegyetlenebb nemzedék, és mindenkit megesznek, akit elkapnak, ha nem a saját fajtájukból való. Húson, rizsen és tejen élnek, és más gyümölcseik vannak, mint nekünk.”

Marco Polo szibériai beszámolója

Dr. Papp Károly, Cholnoky Jenő, Littke Aurél és Treitz Péter: A Föld- A Föld múltja, jelene és felfedezésének története című könyvében ez olvasható Marco Polóról: „… ő volt az első, aki az ellenkező világtájon fekvő Szibériáról és a Jeges-tengerről, a kutyák vonta szánakról, a jegesmedvéről és a rénszarvasokon utazó tunguzokról hírt hozott.” (Forrás: Arcanum) Ennek ellenére Marco Polo sokak szerint sosem járt ezen a területen, csak másoktól hallott információk alapján számolt be róluk. A lenti részletben a postaházakról írt. Ezek olyan házak vagy fogadók voltak, ahol lovakat tartottak, bérelhettek vagy cserélhettek. Olyan személyek szolgálatai is igénybe vehetőek voltak, akik kocsival (vagy szánnal) szállították az utazókat, és postai küldeményeket, csomagokat kézbesítettek egy útvonalon, valamint menetrend szerint találkoztak különböző helyeken.

Szibériai postaház.

A postaházak szánhúzói

„E postaházak mindegyikénél körülbelül 40 nagy méretű kutyát tartanak, valójában nem sokkal kisebbek a szamaraknál, és ezek a kutyák húzzák a futárokat postától postáig, elmesélem, hogyan. A jég és a sár annyira gyakori, hogy ezen a pályán (…) a lovak és a szekerek nem tudnak haladni. Ezért szánokat készítenek, amelyek kerekek nélküli kocsik, és úgy készültek, hogy átfussanak a jégen, de akár sáron is, anélkül, hogy túl mélyre süllyednének benne. Ezekből valóban sok van hazánkban is, éppen olyanok, amelyeket télen széna és szalma szállítására használnak, amikor heves esőzések voltak (…). Egy ilyen szánra aztán egy medvebőrt fektettek, amelyen a futár ül, és a szánt hat nagy kutya húzza. A kutyákat nem vezeti senki, de mégis egyenesen a következő postaházhoz mennek (…). A postaőr azonban kutyák által vontatott szánra is felszáll, és a legjobb és legrövidebb úton vezeti a társaságot. És amikor megérkeznek a következő állomásra, egy új, kutyákból és szánokból álló váltót találnak, amely készen áll, hogy felvegye őket, miközben a régi csapat visszafordul; és így teljesítik az egész utat azon a régión keresztül…”

Sir Henry Yule, 19. századi skót geográfus, felfedező (Marco Polo írásait is fordította) szerint nem használtak szánhúzó kutyákat annyira délen, ahogy Polo leírja, de Ibn Batuta, egy 14. századi utazó megerősíti Polo beszámolóját. A kínaiak ismerték a kutyaszánokat, mivel egy kínai költeményben ez a sor szerepel: „A vastag hó felett kutyakocsin”. Yule kutyaszán-szakértőkre hivatkozik, akik szerint Polo, Ibn Batuta és más korai utazók túlbecsülték a kutyák méretét, és alábecsülték a szánhúzó kutyák számát.

Mi az igazság Marco Polo történeteiről?

John Masefield író szerint: „Marco Polo csodája az, hogy Ázsiát az európai elme számára teremtette meg.” A nagy dicséret ellenére érvek is hangzottak el amellett, hogy Polo nem ment Kínába, csak valahogy elég közel került ahhoz, hogy összeszedje a nála messzebbre utazók beszámolóit, majd ezeket történetté forgatta. Ezeket mesélte el aztán rabtársának később. A Polo beszámolójának fordításában szereplő kutyákra vonatkozó hivatkozások elemzése nem vezet vitadöntő megoldáshoz. Mindazonáltal, az ebekről szóló igen részletes beszámolói értékes adatokkal szolgálnak, amelyeket az egy évszázaddal utána érkező utazók is megerősítettek.”

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon