hirdetés

Egészen egyedülálló, hogy bántak kutyáikkal a vikingek: a gazdagság mértékét is ebeik száma határozta meg

Ferenczi Deborah, 2022. augusztus 20 - Képek: Getty Images Hungary

Mindig érdekes tanulmányozni régi kultúrák szokásait az állattartásról, hiszen így számos érdekességet megismerhetünk az adott nép kultúrájáról. Fontos tudni, hogy a házi kedvencek ugyanolyan fontosak voltak a vikingek számára, mint a mai embernek. Ez onnan is kitűnően látható, hogy nem csak a kutyák, de a macskák is számos korai irodalomban és ikonográfiában szerepelnek.

hirdetés

A legújabb tanulmányok arra a megállapításra jutottak, hogy a vikingek nem csupán házi kedvencként tartották az állatokat, sokszor vitték őket magukkal portyáik során is.

A kutyák közvetítők voltak a túlvilág és a föld között

A skandináv mitológiában a legismertebb kutya Garm, aki a túlvilági birodalmának kapuit őrizte, biztonságban tartva a holt lelkeket. Azonban egyes források szerint más dolga is akadt: egyrészt úgy tartják, hogy legyőzte a háború istenét, másrészt a „legjobb vadászkutya” címmel illetik az Odin a Poetic Edda Grimnismal részében. A nagy izlandi mondák szerint pedig a kutyák kísérik el gazdáikat a haláluk után Valhallába, az elesett harcosok csarnokába. Az eb egyfajta kísérő szerepet tölt be, aki elvezeti a lelket az élet birodalmából a halálon túli földre. Anne-Sofie Graslund tudós szerint a négylábúak egyszerre a természet és a kultúra, jó és rossz, e világ és a másik világ között állnak. Vagyis egyfajta közvetítők a két lét között.

Kutyák a vikingek temetkezési rituáléiban

Érdekes módon több kutyamaradványt találtak a skandináv temetkezési helyeken, mint bármely más kultúrában. Ennek több oka is volt, egyrészt a korai időszakban a temetkezési szertartások során gazdájuk mellé temették, és egyfajta áldozatként mutatták be őket. Ennek az volt a célja, hogy a holt lelket kutyája kísérje át a túlvilágra. Azonban egyes sziklafaragványokon egyértelmű, hogy nem csupán ilyen jellegű szerepük volt, hanem kivették a részüket a vadászatban, és egyéb szertartásokon is. Emellett az anyaistennő alakjait, illetve a védelmező női istenségeket is gyakran kutyával ábrázolták, ezzel is jelezve azt, hogy milyen kiemelkedő szerepet tulajdonítanak nekik a mitológiában.

Korabeli szilarajz, melyen jól látható egy kutya.

Társállatként is megállták a helyüket

A kutyákat azonban nemcsak mitológiai és spirituális kapcsolatok révén tisztelték, a mindennapi élet fontos részét is képezték. Az ebek társak és munkaállatok is voltak, és azok a gazdák, akik megengedhették maguknak, vadász- és terelőkutyákat is tartottak. Ezeket az állatokat nagyra becsülték, kiképzésük és tartásuk költséges volt, így státuszszimbólummá váltak. Minél több kutyája volt valakinek, annál nagyobb volt a gazdagsága és a sikere. Sőt még importálták is a jószágokat Izlandra, amint azt a teljes kutyacsontvázakat tartalmazó sírfeltárások bizonyítják. Szintén érdekes, hogy a póráz, illetve a nyakörv már akkor ismert volt: képzeljünk el egy viking családot, ahogy kutyáikat sétáltatják!

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon