hirdetés

Miért kaptak ennyire furcsa neveket a középkorban a kutyák? 3 történelmi érdekesség kedvenceinkről

Ferenczi Deborah, 2022. április 15

Valójában a névadás egyáltalán nem egyszerű folyamat. Ugyanis tükröznie érdemes a kutya személyiségének esszenciáját, és valahol determinálja is egy sorsra. Hiszen a név kötelez, legyen szó emberről vagy állatról egyaránt.

hirdetés

A kutya már évszázadok óta hű társa az embernek. Akárcsak napjainkban, úgy a középkorban is hasonlóképpen szorosan kötődött az emberhez a mindennapi cselekedetei során. Az adott állatok segítséget nyújtottak a vadászatok során, így kellő részt vállaltak abban a feladatban, hogy mindennap legyen étel az asztalon. De nem csupán ebben vették hasznukat, hanem a ház körüli kártevők kiirtásában is jelentős szerepük volt. Rendszeres segítségükért és folyamatos védelmükért cserébe olyan kedves becenevekkel illették őket, mint a Bátor, Kedves vagy épp Hencegő.

A kutyák szerepe a középkorban

Az ebek már évszázadokkal ezelőtt is rendkívül hasonló szerepet töltöttek be a társadalomban, mint napjainkban. Hasonlóképpen becsatlakoztak a gazdájuk mindennapi tevékenységeibe, segítették a vadászatot és a ház körüli rend megtartását. Védelmezték a családjukat és mindent megtettek annak érdekében, hogy ne essen bántódásuk. Ennek bizonyítéka az is, hogy középkori szövegekben találhatóak források kutyákra vonatkozóan. Ezekben a feladataikról tesznek említést, vagy a különlegesebb neveket örökítik meg az utókornak.

Mi alapján adtak nevet a középkorban?

A tulajdonságok alapján próbálták megragadni a kutya lényének lényegét. Így születtek olyan nevek, mint a Kedves, Hencegő, Bátor. Ugyanakkor olyan is akadt, akit valami egészen érthetetlen módon Névtelennek, Küllőcskének, Kis Kalapácsnak vagy Kampónak neveztek el.

Híres kutyák a középkorban

A feljegyzésekben találhatóak olyan híres kutyák is, mint VIII. Henrik feleségének, Boleyn Annának a kutyája, Purkoy. Ez a francia pourquoi névből ered, melynek jelentése miért. A feljegyzések szerint azért kapta a kutyus ezt a nevet, mert nagyon kíváncsi természet volt. Szintén híres forrás volt Edward, York hercegének a The Master of Game című írása, amelyben 1100 korabeli kutyanév listája található, illetve komplett leírást ad arra tekinthetően, hogy hogyan kell bánni egy állattal. Egy 1504-es svájci feljegyzés szerint a legnépszerűbb név akkoriban a Herceg volt, de hasonló népszerűségnek örvendett a Vénusz és a Szerencse is.

Mire volt jó egy kutya sírja?

Ami még a neveknél is érdekesebb, hogy a középkorban élők gyakran legendákat gyártottak egy-egy kutya köré. Így történt, hogy Franciaországban, Lyon környékén volt egy zarándokhely, amely tulajdonképpen egy elhunyt kutyának a sírja volt. A történet szerint csecsemőket gyógyított az adott sírhely, így a környékbeli parasztok rendszeresen ellátogattak hozzá.

A források alapján teljesen egyértelmű, hogy már a korabeli kultúra is igencsak nagy becsben tartotta az ebeket. Ugyanis számukra a kutya nemcsak barát és hűséges társ volt, hanem egy olyan lény, aki komoly segítséget nyújtott az élet legtöbb területén gazdájának.

(Képek: Getty Images Hungary)

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon