hirdetés

Kutyahátsót kellett csókolnia a tolvajoknak: érdekességek az ókori és középkori ebekről

László Enikő, 2020. november 13

Az ember és a kutya régóta jó barátok. Ez a barátság pedig kiállta az idő próbáját, sőt, egyre szorosabbra fűződött. Néhol akkora tisztelet övezte az ebeket, hogy törvényeket is alkottak az érdekükben. Máshol azonban egy ideig nem látták szívesen őket.

hirdetés

Az állatvédelem még napjainkban is gyerekcipőben jár, azonban voltak nemzetek, akik már több száz évvel ezelőtt megelőzték a mai kort. A következőekben olyan kutyákkal kapcsolatos törvényekről, érdekességekről írunk, melyek már a feledés homályába merültek. Melyek is ezek?

A középkori kódexek arra is kitértek, hogyan kell ellátni egy sebesült vadászkutyát.

Ókori hiedelmek

Nem mindig volt a kutyák hírneve makulátlan. Az ókorban számos hiedelem kötődött hozzájuk, ami rossz fényt vetett a négylábú kedvencekre. A héberek tisztátalan állatoknak tartották őket. A mohamedánok azzal vádolták őket, hogy ellopták Mohamed próféta koporsóját, bosszúból pedig felakasztották az ebeket a város utcáin. Hippokratész, az ókori görögök híres orvosa azt állította, hogy augusztusban, amikor a Nap és a Nagy Kutya csillagkép együtt kel fel (innen ered a kánikula szavunk) nem gyógyulnak a betegségben szenvedő emberek.

A Római Birodalom bukása után a hátrahagyott kutyák elvadultak, és ennivaló híján a többi háziállatot fogyasztották el. Ennek persze nem örültek az emberek. Olyannyira, hogy a maconi városi tanács megtiltotta a papoknak, hogy kutyákat, azaz „buja erkölcsű állatokat” tartsanak. Descartes az ebeket az „érzéketlen gépezet” jelzővel illette.

Kinek mi?

Az egyiptomiak mindig rajongtak a kutyákért. Különösen az agarakat, vadászkutyákat kedvelték nagyon. Rengeteg leleten találhatók ebek. Sőt, kutyamúmiákra is bukkantak már a kutatók.

Kutya- és macskamúmia.

A perzsák számára az ebek a leleményességet, bátorságot szimbolizálták, emellett a jóság megtestesítőjének tekintették őket. Az asszírok az ősi tibeti, hatalmas kutyákat részesítették előnyben. A kínaiak enni is szerették őket, amelynek népszerűsége mára már szerencsére lecsengőben van.

Hazánkban a vadász-, és pásztorkutyák voltak kiemelkedően jó helyzetben, hiszen nagyon fontosnak számítottak gazdáik számára, ezért jól bántak velük. Akkoriban még nem voltak elkülönülő fajták. Inkább temperamentum, mintsem megjelenés alapján tettek köztük különbséget. Megfigyelhető az is, hogy a városok kialakulásával a kutyák marmagassága folyamatosan csökkent, hiszen a polgárok olyan ebeket szerettek volna, akik viszonylag kisebb helyen is elférnek. A középkorból több ölebnek tartott kutya maradványa is előkerült.

Az erdélyi kopó a legősibb vadászkutyánk.

Kutyás törvények

Amikor az ember a háborúk, vadászatok során rájött, mennyire hasznos is egy kutya, egyre jobban megkedvelte. Emiatt érdekes törvények is születtek.

Az ókori Görögország igencsak megelőzte korát. Már akkor léteztek állatvédelmi törvényeik. Ezek kimondták, hogy bizonyos állatokat bántani, megölni tilos, illetve az ilyen tetteket szankcionálták is. Előfordult olyan is, hogy halálos büntetést szabtak ki valakire állatkínzásért.

Ókori görög kutyaszobor.

A középkorban a burgundiak igen kreatív módon büntették azokat, akik madarász- vagy hajtókutyát loptak. A tolvajnak a nyílt piactéren meg kellett csókolnia az eb hátsó felét. Ha nem tette, komoly pénzbírsággal büntették. Ebből is látszik, mekkora becsben tartották akkoriban a vadászkutyákat. Jelentősen megkönnyítették az emberek dolgát azzal, hogy felkutatták, űzték, majd elejtették a zsákmányt.

Azonban furcsa módon néhány törvény nem éppen a kutyák javát szolgálta. Például a halálbüntetés súlyosbításának számított az, ha valakit két kutya között akasztanak fel nyilvánosan. Aki megölte egyik hozzátartozóját, arra az a büntetés várt, hogy egy ebbel együtt zsákba kötötték, majd vízbe fojtották. Ha valaki elé pedig rühes kutyát löktek pénz helyett, az a szerződés felbontásának nem éppen udvarias közlésének számított.

A száli frankok törvénykönyve szerint aki betanított vadászkutyát lopott el vagy ölt meg, azt 600 dénárra, vagyis 15 solidusra büntették. Ha pedig pásztorkutyát lopott el vagy ölt meg, 120 dénárra, vagyis 3 solidusra büntették. Amennyiben valaki betört egy házba, és ott megölte az ebet, embereket sebesített meg, 200 solidus volt a büntetése.

A kutyák megítélése az ókor sötétsége után tehát ismét felfelé ívelt, és ma már jobb a viszonyunk velük, mint valaha. Habár napjainkban kevesebb feladatot szánunk számukra, mégis az egyik legfontosabb megmaradt mind közül: a legjobb barát szerepe.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon