hirdetés

A történelem leghíresebb katonai kutyái: volt, aki egy egész osztagot terített le

László Enikő, 2020. szeptember 17

A kutyák már százezer éve az emberek legjobb barátai lehetnek. Ott segítettek, ahol tudtak. Amikor csatákat vívtunk és háborúkba vonultunk, akkor is mellettünk voltak. Életeket mentettek, fegyvereket szállítottak, repülőkből ugrottak, sebesülteket kutattak fel.

hirdetés

A történetírás kezdete óta találunk olyan emlékeket, amik azt bizonyítják, hogy a kutyák a katonák társai voltak. Leggyakrabban fegyvereket vontattak, töltényeket cipeltek vagy üzeneteket kézbesítettek. Nem volt ritka a sebesülteket felderítő ebek alkalmazása sem. Természetesen őrkutyaként is kiválóan teljesítettek, hiszen sok fajta erre lett kitenyésztve. Azonnal jeleztek, ha a tábor felé ellenség közelített.

A harcok közepette gyakran használtak kutyákat sebesültek felkutatására.

Már időszámításunk előtt íródtak olyan feljegyzések, amik azt bizonyítják, hogy a kutyák jó szolgálatot tettek a csaták során. Homérosz üzenetvivőként említette őket.
Hérodotosz így írt a perentiek és paeonlak közötti csatáról:

„ember ember ellen, ló ló ellen, kutya kutya ellen harcolt…”

(Forrás: Szinák János – Veress István: Ó, azok a csodálatos ebek!)

Akkoriban gyakran előfordult, hogy az ebek szó szerint harci kutyává váltak. Nyakörveiket éles tüskékkel szerelték fel, hogy minél több sebet tudjanak ejteni vele az ellenségen.

Soter legendája

Kutyák segédkeztek Korinthosz városának megmentésében is időszámításunk előtt 456-ban. A történet szerint 50 hűséges eb védte a várost a perzsák ellen. A támadás során a kutyák figyelmeztették az ott lakókat és feltartóztatták az ellenséget. Csupán egyetlen négylábú, Soter maradt életben, aki a monda szerint lenyelt egy szerencsehozó nyúllábat, emiatt menekült meg. Később ezüst nyakörvvel tüntették ki, melyen a Korinthosz védője és megmentője felirat állt. A hős kutyák emlékére szobrot is állítottak.

A rómaiak harci kutyái

A rómaiak több történet szerint is ebeket használtak a harcok során. Miltiádész a marathoni csatában sok harci kutyát vetett be a perzsák ellen. Az állatok közül többen is súlyos sérüléseket szenvedtek, ámennek ellenére folytatták a küzdelmet. Olyan hősiesen viselkedtek, hogy kitüntetést is kaptak. I. e. 101- ben az aggastyánokkal, nőkkel teli falut csak néhány hatalmas termetű dog védte meg az ellenségtől. A karthágóiak elleni csatában is sok kutya segítette a katonákat, óvta az ártatlanokat.

Valószínűsíthető, hogy a rómaiak voltak az elsők, akik idomították, kiképezték négylábúikat bizonyos célokra. Sokszor a biztos halálba küldték az ebeket, akik hűségesen harcoltak falkájuk oldalán. Gyakran csak üzeneteket vittek, máskor görögtűzzel a hátukon indították el őket az ellenség táborába, vagy tüskés nyakörvvel a katonák útjába.

A masztiffokat gyakran használták arénákban vadállatok elleni harcokhoz. A gallok viszont nem csak szórakoztatási céllal edzették őket: sokszor késekkel felszerelve, teljes vértezetben küldték az ellenség katonái ellen kutyáikat, akiknek így sikerült a lovakat megzavarniuk. Emiatt felbomlott a páncélos alakzat, így a galloknak könnyebb volt támadnia az ellenfelet.

VIII. Henrik 400 masztiffot küldött Spanyolországba V. Károlynak a franciák elleni háborúhoz. A kutyák feladata a felderítés és a harcban való segédkezés volt.

Bartolomé de Las Casas spanyol misszionárius feljegyzéseiből sokat tudhatunk meg a konkvisztádorok kutyáiról. A vad ebeket gyakran indiánok húsával etették, hogy minél jobban ellenük uszítsák őket. Las Casas szerint egy állat akár száz áldozat hasát is fel tudta marni egyetlen óra alatt. Borzasztó pusztításra voltak képesek erre a kegyetlen célra uszított fenevadak.

A 19. századi harci kutyák

1884-ben a német hadsereg kísérleti céllal néhány ebet hivatalos állományba vett. A siker után bevett gyakorlat lett szerte a világon kutyákat alkalmazni háborús célokra. Franciaország, Olaszország, a cári Oroszország és az Osztrák–Magyar Monarchia is kialakított harci kutya egységeket. Ekkoriban már nem volt jellemző, hogy felvértezett állatokat küldenek az ellenség megsebesítésére. Ennél humánusabb módszereket alkalmaztak, mint a fegyverhordozás, sebesültek felkutatása vagy futárkodás.

Az első világháborúban a német hadsereg 20-25 ezer kutyát vett igénybe. Többségük információt továbbított vagy a nyakára kötött kábeltekercset vitt, aminek segítségével sikerült kapcsolatot teremteni az egységek között.

Az USA oldalán harcolt a híres háborús kutya, Stubby, akit később őrmesterré is kineveztek, mivel rengeteg katona életét mentette meg szolgálata során.

Stubby, a háborús hős.

Rags-t, a terrier keveréket egy amerikai katona találta Párizs utcáin. A kutya rengeteg bajtársa megmeneküléséhez járult hozzá azzal, hogy egy életbevágóan fontos üzenetet közvetített arról, hogy az ellenség bombázásra készül.

A franciák és a belgák kutyás egységeket alkalmaztak a gépfegyverek és azok alkatrészeinek vontatására. De sebesültek felkutatására, gyógyszerek szállítására is ebeket, a hegyekben pedig kifejezetten csak szánhúzókat használtak. Ha sérülteket találtak, eleinte ugatással jelezték, ám ez nem volt szerencsés, mivel így az ellenség is tudta, hova kell lőni. Éppen ezért később a kutyák már jelekkel mutatták a katonáknak, hol fekszik a sebesült.

Az első világháborús belga hadsereg kutyái vontatták a fegyvereket.

A második világháború

A második világháborúból több hős kutya is híressé vált. Egyikőjük Smoky, az 1,8 kilós yorkshire terrier. 1944-ben bukkant rá egy amerikai katona, aki az egyik tizedesnek adta. A kis yorkie tizenkét repülős bevetésen vett részt, egyszer gazdája életét is megmentette. Emellett több napnyi munkát spórolt meg a katonáknak azzal, hogy apró termete segítségével áthúzott egy távíró vezetéket egy 20 méteres csövön.

Smoky, a háborús yorkshire terrier.

Chips egy husky, border collie és német juhászkutya keverék, aki őrkutyaként szolgált az USA oldalán. A második világháborúban sok amerikai ajánlotta fel katonai szolgálatra kedvencét, hogy legyen elég kutya, aki segíti a katonákat. Chips gazdája is így tett, így lett belőle háborús hős. A szicíliai partokon őt és vezetőjét sarokba szorította egy fegyveres olasz osztag. A kutya kitépte magát vezetője kezei közül és megrohamozta az ellenséget. Egyikőjüknek még a torkát is majdnem átharapta, így a négy férfi jobbnak látta, ha meghátrál és elmenekül. Chips több sérülést is szerzett az akcióban. Ennek ellenére még aznap segédkezett tíz olasz elfogásában. A kutya 1945-ben számos kitüntetéssel a háta mögött szerelt le, és tért vissza szerető gazdájához.

Chips, a háborús hős.

Modern háborúk

Sajnos a második világháborúval nem értek véget a harcok. Kaiser, a német juhász volt az első kutya, aki a vietnámi háborúban életét vesztette. 1966-ban, felderítés közben lecsapott rájuk az ellenség. Kaiser utolsó erejével még megpróbálta megnyalni gazdája kezét, ezután örök álomra hajtotta fejét.

Nemo szintén a vietnámi háborúban szolgált német juhászkutya. Egy támadás során gazdája megsebesült, de az ebnek hála, – aki elterelte a katonák figyelmét – sikerült erősítést hívnia. A sérült kutyavezetőt Nemo annyira őrizte, hogy állatorvos segítségével tudták csak eltávolítani a test mellől. Később mindketten felépültek.

Conan, a malinois az Iszlám Állam vezetőjét üldözte egy alagútba, ahol az aktiválta robbanószerkezettel felszerelt mellényét, és öngyilkos lett. A hős kutya híre bejárta a világsajtót, szerencsére kisebb sérülésekkel megúszta az akciót.

Conan okkal ül ilyen büszkén a Fehér Ház lépcsőjén.

Ezekből a történetekből is láthatjuk, hogy a kutyák a történelem során mindig az ember mellett álltak, még akkor is, amikor semmi hasznuk nem származott belőle. Ezt hívják feltétlen hűségnek.

(Képek: Getty Images Hungary, YouTube)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon