hirdetés

A suméroknak köszönhetjük a nyakörvet, az észak-amerikai indiánoknak a hámot: így változott a kutyák nyakörve 8 ezer éves története során

Hangai Lilla

2022. augusztus 13 - Képek: Getty Images Hungary

A magától értetődőnek tartott kiegészítőnek hosszú és igazán különleges története van. Aki olyan szerencsésnek mondhatja magát, hogy megoszthatja életét egy kutyával, az egy ősi hagyományban vállal szerepet minden alkalommal, amikor nyakörvet helyez kedvence nyakába. Az eszköz egy szoros kapocs – persze szigorúan csak átvitt értelemben – a jelenben és a múltban élő emberek és kutyáik között.

hirdetés

A kutyatartás népszerűbb, mint valaha, de „az ember legjobb barátja” kifejezés nem újkeletű fogalom. A kutyák és az emberek évezredek óta sétálnak együtt az úton, ahol nem csak a hűség a kezdetektől megtalálható közös nevező, de a nyakörv is.

A pórázon sétáltatott kutya legrégebbi ábrázolása

A divat és a szokások mai, villámgyors változásán keresztül szemlélve szinte elképzelhetetlen, de a nyakörv kialakítása az ókori Mezopotámia óta szinte semmit sem változott. Természetesen minden kultúrának megvoltak a saját értékei, eltérő stílusjegyei és kifejezésmódja, így a díszítés és a kivitelezés minden esetben az adott civilizáció értékeit tükrözte. Ezek a finom vagy épp ellenkezőleg, nagyon is bátor változtatások a kialakításban igen sokatmondóak a kutyák szerepét tekintve az adott időszakban és társadalomban.

A legrégebbi pórázon tartott, nyakörves kutya ábrázolása a mai északkeleti Szaúd-Arábia Shuwaymis régiójából származik. Maria Guagnin, a németországi Max Planck Embertörténeti Tudományos Intézetének régésze és csapata több mint 1400 sziklatáblát tárt fel Shuwaymisben és egy másik régióban, Jubbahban is, amelyeken vadászkutyák is szerepelnek. Shuwaymisben az egyik alkotáson 13 kutya és egy férfi vadász látható; két kutyát pórázként értelmezett vonalak kötnek a vadászhoz. Ez az alkotás 8000 évvel ezelőttre datálható.

Nemcsak a globális emberi civilizáció bölcsője volt Mezopotámia, de a nyakörvé is

A lelet amennyire lenyűgöző, annál kevésbé meglepő, ugyanis a nyakörv korai fejlődése az ókori Mezopotámia területéről indult. A tudósok úgy gondolják, hogy a sumér nép találta fel a nyakörvet elsőként. (Azt azonban a tisztánlátás érdekében fontos tudni, hogy ez a feltételezés az első háziasítások helyszínével együtt még mindig vitás kérdés.) Az eredeti mezopotámiai nyakörv egy egyszerű zsinór volt, amelyet a kutya nyakába akasztottak. Idővel ezt a zsinórt felváltották a továbbfejlesztett változatok, melyek valószínűleg szövetből vagy bőrből készültek.

A kutyákat nem csak Gulával, a gyógyítás és egészség sumér istennőjével hozták kapcsolatba, hanem Istárral is, a szerelem, a szex és a háború istennőjével. Istárt gyakran úgy ábrázoltak, mint aki vastag nyakörvre erősített pórázon tartja kutyáját.

Idővel természetesen, ahogy a mezopotámiai civilizáció összetettebbé és fejlettebbé vált, a kutyanyakörv is egyre részletgazdagabb lett. A felsőbb osztályok körében státuszszimbólumként is tekintettek rá, így az egyszerű kötélből mind díszesebb pántok fejlődtek ki.

A Perzsa Birodalomban aranyból is készültek nyakörvek

Az ókori Perzsiában a kutyanyakörvek kifejezetten cicomásak voltak. A felsőbb osztályokba tartozó kutyák vélhetően aranyból és finom lenvászonból készült gallérokat viseltek, míg az alsó osztály kutyáinak be kellett érniük a bőrrel vagy egyszerűbb szövetekkel. Ennek a különleges fényűzésnek ez egyik befolyásoló tényezője a perzsák halálon túli élete volt. Olyan nagyra tartották a kutyákat, hogy a túlvilági üdvözülésüket nagy részben befolyásolta az is, hogy bántak a kutyákkal a földi életben.

Az egyiptomiak nagyobb becsben tartották az állatokat, mint bármely más kultúra: ezt tükrözik a nyakörveik is

Mindent el kell kezdeni valahol; a kutatók úgy gondolják, hogy az egyiptomiak első nyakörve is kötél-szerű lehetett, amely már az Óbirodalom idején megjelent. A Középbirodalomban szárnyra kapott a használata, így az Újbirodalom idejére már a kutyákat ünneplő műalkotásokká váltak a bonyolult tervezés és díszítés révén.

A kutyákat Anubisz istenséggel hozták kapcsolatba, aki a túlvilág kalauza volt, és a nyakörvek a kutyák emelkedett státuszát tükröző, egyre kifinomultabb formákat kezdtek felvenni. Maiherpri (egy az Újbirodalomból származó nemes) sírjában két nyakörvet is találtak. Az egyiket sárgaréz szegecsek, lótuszvirágok és vadászó kutyák képei díszítették, míg a másikon még a kutya neve is szerepelt, akit Tantanuinak hívtak. A kutatók úgy vélik, hogy az ókori Egyiptomban jelent meg először a szokás, miszerint a kutya a nyakörvén viseli a nevét.

A görögök a jól jövedelmező kereskedelmi kapcsolat révén sok szokást átvettek az egyiptomiaktól

Azonban a görögöknek nem csak egy díszes és elegáns tárgyra volt szükségük. Az ő kutyáikat meg is kellett védeni a farkastámadástól. A görög nép az ókorban a kutyáik egy részét saját és nyájuk védelmére használta, így pásztor- és juhászkutyáik szegecsekkel kivert nyakörvet viseltek. A farkasok mindig az állatok legsebezhetőbb részére, a nyakra támadtak, így kellett valami, ami megfelelő elrettentő erővel bír.

Később Kolumbusz Kristóf is a szöges nyakörv félelmetes megjelenését használta fel a hódításai során. A mai Jamaika területén élő őslakosokra engedte ilyen formán felszerelt masztiffjait, akik még soha nem láttak hasonló állatokat ezelőtt. Később a spanyolok is ezt a trükköt vetették be Mexikó meghódításakor.

A kutyák a görögöknél is nagyrabecsült állatok voltak. Nemcsak a mitológiában jelentek meg, de az irodalomban is. Gondoljunk csak Odüsszeusz hűséges barátjára, Argoszra. Az ebek a filozófusok figyelmét sem kerülték el. Úgy tartották, hogy a kutya még az embernél is felsőbbrendű, mert nem hagyja, hogy megtévessze a külcsín, azonnal felismeri, ha a másik szíve romlott. Sok nyakörves kutya ábrázolást tártak fel ivópoharakon és más étkészleteken is.

A rómaiak a görögöktől és az etruszkoktól (ókori nép Közép-Itáliában) is merítettek ihletet

Az augurok (az antik római vallás papi tisztsége) sírjainak feltárásakor számos falfestményt találtak, melyek ősi kutyás rituálékat ábrázoltak. A festmények egyik jelenete egy kutyát ábrázol, aki nyakörvet visel, amiben egy szöge a nyak felé van fordítva, hogy feldühítse az állatot és támadásra ingerelje a póráz meghúzásakor. Felfedezték, hogy ugyanezt a fajta eszközt használták a rómaiak az arénában játszott kegyetlen játékaikon is, de már összekapcsolva a római tervezéssel. A kutatók arra is találtak bizonyítékot, hogy a görögöktől származó, kívül tüskés nyakörvet is használták a birodalmiak a háborúban harcoló kutyáknál, a molosszereknél.

Igazán változatos kiegészítő volt a nyakörv a birodalomban, ugyanis találtak egyszerű bőrszalagra utaló nyomokat és a versenykutyáknál használatos színes nyakörvekre utaló jeleket is. Így leszűrhetjük, hogy a rómaiak inkább a praktikumra és a használhatóságra törekedtek. Erre utal idősebb Plinius (író, polihisztor, enciklópédista) egyik írási is, melyben egy arany nyakörvet említ, melyet azért kapott a kutya, hogy csillapítsa az ugatását.

A független mezo-amerikai fejlődés

A maják, aztékok és taraszkánok táplálékforrásként, védelmezőként és szellemállatként (totemállat, lélekállat) tartották a kutyákat. A nyakörvek ezekben a kultúrákban a tulajdonosok társadalmi osztályát is tükrözték; legalábbis erre engednek következtetni a korabeli metszetek és falfestmények.

A kutyák iránt tanúsított tisztelet a felhasznált színekben és díszítésben is megmutatkozik. Az aztékok úgy hitték, hogy a kutyák ősibbek még az embernél is, így ugyanolyan nagy tisztelet illeti meg őket, mint az időseket. Az ebek mindhárom kultúrában egyfajta hídnak számítottak az emberiség és a szellemek, istenségek természetfeletti világa között. Vezető szerepet töltöttek be a halál utáni eseményekben is, feladatuk volt, hogy a lelkeket a paradicsomba vezessék a sötét alvilág veszedelmein keresztül.

Viktória királynőnek még a nyakörvdivatban is volt befolyása

Az ebek eme kiegészítőjének evolúciója a felvilágosodás korában érte el  csúcspontját, mely valószínűleg összefügg a viktoriánus korban elindult tenyésztési „forradalommal” is. Egyre népszerűbbek lettek a felsőbb osztály köreiben a díszes, névvel és címmel ellátott nyakörvek, melyek használatát Viktória királynő is nagyban szorgalmazta.

A leggyönyörűbb ebben az egész folyamatban, hogy minden nép a saját fajtáinak és saját igényeinek megfelelően járult hozzá a nyakörv javításához. A kelták például kialakították a széles nyakörvet a nagytestű kutyák, mint az ír farkaskutya irányítására, az észak-amerikai indián törzsek pedig a hámmal gazdagították a mai repertoárt. A szánok és kocsik húzása miatt nekik valami komfortosabb kiegészítőre volt szükségük, mint egy egyszerű nyakörv.

hám háziasítás kutya ember kapcsolat kutya nyakörv kutya póráz kutya történelem kutyás történelem mítosz nyakörv póráz tisztelet történelem vallás

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink