A schnauzer, a holland smoushund és az orosz fekete terrier: egyedülállóan magabiztos, de szeretetteljes ebek

Az FCI II. fajtacsoportja, a pincserek, schnauzerek, molosszerek valamint svájci hegyi- és pásztorkutyák 1.2-es alcsoportjában kap helyet a 3 schnauzer, az 1.3-asban a holland smoushond, az 1.4-esben pedig az orosz fekete terrier.

A következő cikkben a 3 schnauzer, a holland smoushond és az orosz fekete terrier múltját és jellemét ismerheted meg.

1. Schnauzer

A schnauzerek 3 méretben léteznek, melyek 3 önálló fajtát képviselnek. A közép schnauzer tekinthető a legrégebbi típusnak, de van még törpe, illetve óriás változat is. Mindhárom mérte személyisége igen hasonló, azonban más feledatok ellátására tenyésztették ki őket.

A közép scnauzer kialakulása az 1400-as évekre tehető és minden bizonnyal a németországi Württemberg a szülővárosa. Igen sokoldalú fajta, melyet használtak patkányfogásra, lovas- és postakocsik kísérésére, esetleg kordék húzására, csordák terelésére és házőrzésre is. Masszív ebek, akiknek az időjárásálló bundájuk lehetővé tette, hogy nehezebb körülmények között is optimálisan teljesítsenek. Gyakran aludtak kint az istállókban, ahol védték a felszerelést, az állományt, valamint ritkították a rágcsálópopulációkat. Ezen állhatatosságuk és éberségük miatt kísérték a kocsikat is, ahol éjjel őrt álltak ezzel megakadályozva a rablótámadásokat. A törpe változat ereiben valószínűleg majompincs is csörgedezik, míg az óriás schnauzerek ősei között dogok, szálkásszőrű pásztorkutyák (sokak szerint flandriai pásztorkutyák) szerepelhettek, míg a közepes változat feltehetően a pincserekkel áll a legközelebbi rokonságban. 1907-től tekintik őket különböző fajtának.

A törpe schnauzert eredetileg patkányfogásra tenyésztették ki, míg óriás testvérét szarvasmarhák, sertések őrzésére, terelésére használták, de később kocsikat is húzattak velük; a II. világháború után pedig rendőrségi kutyák váltak belőlük.

A 3 változat jelleme szinte alig mutat eltéréseket. Alapvetően a kettősség jellemző rájuk, hiszen rendkívül éber, bátor és harcias ebek a kellő helyzetekben, egyébként pedig nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes társak, akik nagyon ragaszkodnak a gazdához. Az idegenekkel szemben tartózkodóak, így jelzőkutyának is kiválóan beválnak. Mozgékony, erős akaratú, intelligens négylábúak, akik nehezen viselik a magányt és a monotonitást. Inkább gyakorlott gazda kezébe valók, akinek lehetősége van sok időt és energiát a kedvencére szentelni. Az óriás változat méretéből adódóan jobban érzi magát kertes házban, de a közép és a törpe variáció lakásban is tartható, ha odafigyelünk a lemozgatásukra.

2. Holland smoushond

A Hollandse Smoushond Club 1905-ben alakult meg, hogy dokumentálja és regisztrálja ezt a helyes istállókutyát – akit elsősorban rágcsálóirtásra használtak –, ugyanis fennállt annak a veszélye, hogy örökre eltűnik. Vélhetően közös őse van a schnauzerrel, de kialakulásának részletei a homályba vesznek. A II. világháború után a fajta újra majdnem kihalt. 1973-ban kezdték meg a rekonstrukciót néhány megmaradt kutyával; az egyenletbe ekkor bevontak border terriereket is. Szinte sehol sem lehet velük találkozni Hollandián kívül. A smoushhond név bozontos bundájára és pofájára utal, mivel a zsidó férfiaknak – akiket az az 1800-as években Smouzennek hívták, ami Mózes nevéből ered – hosszú szakálla volt.

A bundája az egyik legjellegzetesebb és legfontosabb tulajdonsága a smoushondnak. A testen durva drótos és egyenes, kissé kócos hatást kelt. Ez az izmos, masszív kis kutya korábban az urak istállókutyája volt, ami megmutatkozik a jellemében is. Élénk, aktív, kedves és barátságos. Nagyon jól kijön a gyerekekkel és más állatokkal is türelmes. Nem jellemző rá sem a hiperaktivitás, sem a szorongás. Szinte bárki számára kiváló társ lehet, a nagybetűs családi kutya.

3. Orosz fekete terrier

Az orosz fekete terrier egy új fajta, tenyésztése a II. világháború után kezdődött meg a Vörös Csillag kennelben. Ez a Központi Katonai Kutyakiképző Iskola része volt, és azzal a céllal hozták létre, hogy az éghajlatot bíró, kitartó és erős, mégis jól kezelhető munkakutyákat tenyésszenek ki. Így jött létre a moszkvai őrkutya. Amikor ez a projekt sikeresen zárult, egy új fajta kitenyésztésébe kezdtek. Így született meg az orosz fekete terrier, aminek esetében az volt a cél, hogy bírja az éghajlati viszontagságokat, könnyen képezhető és kezelhető legyen, és rendkívül fegyelmezett, nagy teherbírású, feladatorientált. Az első fajtastandard 1958-ban készült el. Az orosz fekete terrier remek őrző-védő kutya, gyakran őriztek hazájukban határokat, börtönöket, katonai létesítményeket. Sok orosz fekete terrier a mai napig is ilyen és ehhez hasonló feladatokat lát el, de természetesen családi kutyaként is kipróbálhatják magukat.

Az orosz fekete terrier nem meglepően nagyon intelligens, kiegyensúlyozott, bátor és magabiztos. Árgus szemekkel figyel a környezetére, azonnal reagál, ha úgy látja, hogy valami nincs rendben. Gyakran emlegetik egygazdás kutyaként, de ez nem jelenti azt, hogy a családi többi tagját ignorálná. Megfelelő szocializációval nem lesz agresszív sem. Remek családi kutya válhat belőle, ha tudunk számára elegendő mozgást és feladatot biztosítani. Azt azonban fontos kiemelni, hogy neveléséhez legalább olyan magabiztos gazda szükségeltetik mint a kutya maga, így kezdő gazdiknak nem ajánlott.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.