hirdetés

Schnauzer fajtaleírás: a dús szakállú kutya, akit három méretben is tenyésztenek

László Enikő, 2021. augusztus 16

A schnauzereket jellegzetes megjelenésük miatt rendkívül könnyű felismerni. Azonban nem csak hosszú szakálluk és dús szemöldökük egyetlen különlegességük. Kiemelkedően hűséges és éber kutyák, akiknek különböző változatait más-más feladatok ellátására tenyésztették.

hirdetés

A schnauzerek három változatban is léteznek, mindegyikőjük egy-egy fajtát alkotva. A közép schnauzer tekinthető a legrégebbi típusnak, de rajta kívül van még törpe, illetve óriás változat is. Személyiségük igencsak hasonlít, mindannyian rendkívül ragaszkodó, hűséges és éber kutyák.

Óriás schnauzer.

Eredete

Ahogy fentebb is említettük, a közepes változatot tekintik a legrégebbi fajtának. A schnauzer Németországból, pontosabban Württemberg és Bajorország környékéről származhat. Kialakulása az 1400-as évekre tehető, neve pedig a német Schnauze szóból ered, aminek jelentése pofa, orr. Ez utal jellegzetes pofaszakállára, amivel kitűnik a többi fajta közül. A sokoldalú fajtát használták patkányfogásra, lovas-, postakocsik kísérésére, esetleg kordék húzására, de csordák terelésére is. Az időjárásálló bunda jó szolgálatot tett számukra. Kitartásuk és éberségük pedig elengedhetetlen volt, akármilyen munkát is végeztek. Ezek az ebek házőrzésre is kiválóan alkalmasak voltak, azonnal jeleztek, ha illetéktelenek közelítették meg a portát. Sokszor aludtak az istállóban, ahol elfogták a nemkívánatos kártevő rágcsálókat és védelmezték a területet, valamint a gazda állatait is. A lovaskocsikat is éppen e tulajdonságaik miatt kísérték schnauzerek, mivel éjjel őrt álltak, így megakadályozták az esetleges rablótámadásokat.

Schnauzer kozmetikázása az 1950-es években.

A törpe változat ereiben valószínűleg majompincs is csörgedezik, míg az óriás schnauzerek ősei között dogok, szálkásszőrű pásztorkutyák (sokak szerint flandriai pásztorkutyák) szerepelhettek. A közepes, eredetinek vélt változat valószínűleg a pinscherrel állt közeli rokonságban. Olyannyira, hogy csak 1907-ben tekintették őket különböző fajtának. Egészen idáig a schnauzereket drótszőrű pinschereknek hívták. A német fajtaklub neve a mai napig utal a rokonságra. Az óriás schnauzert 1925-ben jegyezték csak be hivatalosan. Érdekesség, hogy egyes országokban (például az Amerikai Egyesült Államokban) a törpe schnauzert a terrierek fajtacsoportjába sorolják.

Ezt a fajtát leginkább patkányfogásra használták, ma már elterjedt házi kedvenc. Nagyobb rokonainak szinte minden tulajdonságát magában hordozza, rendkívül energikus, bátor, félelmet nem ismerő eb egy kisebb testbe zárva. Szinák János és Veress István Kutyakalauz című könyvükben egy latin jelmondattal illették: multum pauco, azaz sok a kevésben.

A müncheni schnauzerként vagy orosz medve schnauzerként is nevezett óriás schnauzert eredetileg szarvasmarhák, sertések őrzésére, terelésére használták, de később kocsikat is húzattak velük. Az idők során azonban a fajta munka nélkül maradt, nem voltak már csordák, amiket terelni kellett, és kocsikat sem kellett többé húzni, kísérni. A fajta népszerűsége azonban a világháborúk során újra fellendült. Katonai kutyák váltak belőlük, később pedig a rendőrségen nyomozó- vagy keresőkutyaként teljesítettek szolgálatot.

Fajtastandard

Méreteiken kívül a különböző schnauzerek között igen csekély az eltérés. Mindhárom kutyára jellemző a kvadratikus, azaz négyzetbe rajzolható testfelépítés. Végtagjaik egyenesek, párhuzamosak. Mancsaik úgynevezett macskamancsok, ívelt lábujjakkal, rugalmas és kemény talppárnával. Szőrzetük drótszerűen kemény, durva tapintású. Lehet fekete vagy úgynevezett só-bors színű. A hosszúkás fejen jellegzetes szakáll díszeleg, bozontos szemöldökkel. Szemeik sötétbarnák, harapásuk erőteljes, füleik magasan tűzöttek, kupírozás nélkül lefelé lógnak. Magasan tűzött farkukat régen csonkolták, ma már ezt egyre több országban betiltották.

Közép schnauzer a 2016-os Westminster Kennel Klub kiállításon.

A törpe schnauzer marmagassága nemtől függően 30-35 cm, testsúlya 5-6 kg. A közepes változat körülbelül 45-50 cm és 15-18 kg, míg az óriás általában 35 kilogramm körüli, (de ennél jóval több is lehet magasságtól függően) marmagassága pedig 60-70 cm. A törpe schnauzer 15 évig is élhet, de nagyobb társai ennél kevesebb ideig, általában 11 évig maradnak hű társaink.

Jelleme

A különböző változatok igen hasonló személyiséggel rendelkeznek. Gyakran mondják, hogy a schnauzerek jelleme kissé ellentmondásos, hiszen rendkívül éberek, bátrak, kitartóak és olykor akár harciasak is, de emellett nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretetteljes és ragaszkodó társak. Jóindulatú és játékos kutyák, akik a gyerekekkel is jól kijönnek. Az idegenekkel azonban nehezebben barátkoznak meg, ezért is kiváló jelzőkutyák. Azonnal jeleznek a gazdának, ha valami bajt szimatolnak. Nem csak az óriás schnauzer rettenthetetlen. Kisebb változatai és igen magabiztosak, bátrak, nem adják könnyen magukat. Gazdájukhoz viszont mérhetetlenül ragaszkodnak és köztudottan igen hűségesek.

Törpe schnauzer.

Szeretnek rohangálni, igen mozgékony kedvencek. Kutyás sportokban is jól teljesítenek, például az agilityben. Erős akaratú, intelligens ebek, akik könnyen taníthatók. Korai szocializációjuk azonban fontos, hogy ne nőjenek a gazda fejére. Embertársukat mindig figyelemmel tartják, az óriás változat különösen óvja családját, kiváló házőrző. A monotonitást azonban nehezen viselik, ahogyan a magányt is, így nem szabad sokáig egyedül hagyni őket, és fontos gondoskodni rendszeres és változatos mentális és fizikai lefárasztásukról is.

Ideális környezet

Az óriás schnauzer méretéből adódóan nem feltétlen ideális választás egy kisebb lakásba. A közepes vagy törpe változat azonban ott is jól érzi magát. Mozgékony, agilis állatok, ezért hozzájuk hasonló gazda mellé ajánlottak. Gyerekekkel szemben játékosak és kedvesek, nem agresszívak.

Ápolás

A schnauzerek szőrét évente legalább két alkalommal trimmelni kell. Ehhez mindenképp kérd kozmetikus segítségét! Heti egyszer érdemes bundájukat kifésülni. Megfelelő gondozás mellett nem vedlenek sokat. A szemeket és a füleket mindig tisztán kell tartani, a karmokat pedig vágni, ha szükséges. A schnauzerek jellegzetes megjelenését a dús szemöldök és a szakáll adja, amit egy kis kozmetikázással még jobban hangsúlyozni lehet. Evés után érdemes a szakállat megtörölni, megmosni, mivel könnyen koszolódik.

Gyakori egészségügyi problémák

A schnauzerek általában egészséges fajtának mondhatók, azonban néhány betegség náluk is előfordulhat. Az óriás változatnál a nagytestű kutyákra jellemző diszplázia alakulhat ki. Ezért a növendékkorban lévő egyedekre fontos odafigyelni, hogy ne erőltessék meg magukat túlzott mértékben. A törpe változatnál előfordulhat allergia, vesekő, máj- vagy bőrbetegség (utóbbi a közepesnél is), illetve az úgynevezett schnauzerdaganat is.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák, Dr. Sárkány Pál: Nemzetközi Kutya-enciklopédia, Paul McGreevy: Kutyák, Sarah Whitehead – Beverly Cuddy: Kutyák, Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak, A kutya újság 2016. július-augusztusi száma)

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon