Billy-fajtaleírás: az elegáns megjelenésű francia kopó

A billy egy ritka kutyafajta, amit nem igazán lehet „csak” családi kutyaként látni. A mai napig elsősorban vadászatra használják, és nem is ajánlott „átlagos kutyatartók” számára.

A billy egy francia kopófajta, amit elsősorban őz- és vaddisznóvadászatra tenyésztettek, illetve a mai napig tenyésztenek, viszonylag kis számban. Elegáns, arisztokratikus kinézete sokak számára vonzó lehet. Intelligens, valamint a megfelelő kezekben engedelmes kutya, de egy átlagos életmódot élő gazdának nem alkalmas rengeteg energiája és erős vadászösztöne miatt.

Eredet

Franciaországban tenyésztették ki a 19. században azzal a céllal, hogy újraalkossák a Chien Blanc du Roi-t, amit a „király fehér kopóinak” lehetne magyarra fordítani. Ez a fajta mára kihalt, fénykorát XII. Lajos uralkodásától egészen XIV. Lajos, a Napkirály uralkodásáig élte, kifejezetten nagy népszerűségnek örvendve XII. Lajos uralkodása alatt. Egyes források szerint a billy egyike a fajta leszármazottjainak, ami annyiból igaz is, hogy olyan fajtákat, vérvonalakat használt fel a tenyésztő, amelyek a király fehér kutyáihoz szorosan kapcsolódtak.

Elsődlegesen Monsieur Gaston Hublot de Rivault nevéhez fűződik a fajta megalkotása. Nagy valószínűséggel már kihalt kutyafajták, pontosabban vérvonalak felhasználásával tenyésztette ki a billyt. Ezek mind francia kopók voltak, különböző tenyésztőktől, különböző célokkal. Pontosítva a Cerís, a Lerye és a Montemboeuf vonalakról beszélhetünk. Állítólag Lerye, (vagy más források szerint Lerrye) nevéhez köthető egy még ma is jelen lévő fajta, a poitevin (poitevin kopó).

A fajta a billy nevet Hublot de Rivault otthonáról, a Château de Billyről kapta, ami az akkori Poitou francia tartomány területén helyezkedett el. Hublot de Rivault 9 évet töltött a fajta tökéletesítésével, ekkor úgy gondolta, hogy a lehető legközelebb ért a céljához, tehát rekreálta a király fehér kutyáit. Falkájával rendszeresen vadászott, nem csak nagyvadakra.

A fajta újraélesztése

Az első világháború során megcsappant a kutyák száma, egyes források szerint csupán 10 billy maradt. Állítólag a tenyésztő 1927-ben szétszórta a falka megmaradt tagjait az ország területén. A fia, Anthony ezt nem hagyta annyiban, és úgy döntött, hogy folytatja apja munkáját. Szerencséjére talált két egyedet, akiket poitevin kopókkal, porcelánkopókkal és nyulászkopókkal keresztezett. Ezzel sikerült újjáélesztenie a fajtát, és 1963-ban az FCI is elfogadta, 10 évre rá pedig publikálták a hivatalos fajtastandardot.

Fajtastandard

A billy egy elegáns, mégis erőteljes, nagy testű kutyafajta, könnyed mozgással. Marmagassága átlagosan 58–70 cm, szukáknál maximum 62 cm, testsúlya általában 24–32 kg. Rövid, durva szőre lehet fehér vagy világos tejeskávé színű, esetleg fehér alapon halványsárga foltos vagy palástos. Koponyája enyhén domború, nem széles. A pofa része hosszúkás, enyhén négyszögletes, egy kisebb görbülettel. Orrtükre fekete vagy vörösesbarna. Szemei sötétek, általában barnák, fekete vagy vörösesbarna vízvonallal. Fülei közepesen hosszúak, lelógóak, viszonylag magasan tűzöttek. Teste hosszúkás, enyhe horpasszal az  ágyékánál. Mellkasa mély és keskeny, háta viszonylag széles, izmos. Végtagjai izmosak. Az FCI 6. fajtacsoportjába, a kopók és rokon fajták közé sorolható.

Jellem

Intelligens és vakmerő, mégis általában barátságos és jó természetű fajta. A megfelelő szocializáció és oktatás mellett jól nevelt eb válhat a fajta képviselőiből, aki az idegenekkel és a gyerekekkel is jól viselkedik. Negatívumnak is tekinthető, hogy általában zajos és sokat ugat. Annak ellenére, hogy legtöbbször barátságos és kezelhető fajtaként hivatkoznak rá, több forrás is kiemeli, hogy jellemző rájuk az agresszió. Ez egyébként gyakran kis testű kutyák felé irányul. Többek közt ennek is betudható a fajta ritkasága; egyfelől azért, mert ezzel számos csodálóját elvesztette, másfelől pedig ez egy kizáró tényező lehet tenyésztésnél. Ennek ellenére jól tanítható fajta, ami következetes foglalkozás mellett engedelmes és hűséges társává válik gazdájának.

Ideális környezet

Magas energiaszintű, aktív kutyafajtáról van szó, kifejezetten erős vadászösztönnel. Így ideálisan olyan háztartásba való, ahol nincs kis testű állat, például macska, vagy kicsi kortól kezdve következetesen hozzászoktatják az ebet annak jelenlétéhez. Olyan gazdák mellé ajánlott, akik valóban aktívak, mindennap tudnak vele akár több órát foglalkozni, ideálisan viszont vadászok mellé való, ahol lehetősége van „kiélni vadászösztönét”. Nem alkalmatlan családi kutyának, szerető és odaadó társsá tud válni, és nem lehetetlen a harmonikus együttélés sem. De ehhez megfelelő körülményeket kell neki biztosítani, ami a legtöbb ember idejébe és energiájába nem feltétlenül fér bele. A billy nem lakásba való, legjobban akkor érzi magát, ha szabad kijárása van a kertbe, és emellett tudatosan foglalkoznak is vele.

Ápolás

Rövid szőre miatt ápolása egyszerű, nincs külön, fajtára jellemző elvárás. A lógó fülek miatt érdemes jobban odafigyelni a fül tisztaságára, de ezenkívül minden átlagosnak mondható.

Gyakori egészségügyi problémák

Általánosságban egészséges kutyafajta. Viszonylag gyakori lehet nála a csípő-, illetve a könyökdiszplázia, illetve hosszú füle miatt hajlamos a fülgyulladásra. Emellett furcsa módon gyakori a fajtánál a hörgőhurut.