hirdetés

A rendőrpulik története: ha épp nem terel, akkor szolgál és véd

László Enikő, 2020. július 17

A pulit minden magyar ember ismeri, főként briliáns terelői képességeiről híres. Azt viszont kevesen tudják, hogy korábban a rendőrpulikat a csendőrség is alkalmazta.

hirdetés

Az 1900-as években a mezőgazdaság háttérbe szorulásával a pulik is munka nélkül maradtak. A kis tanyákon, istállókban, később nagyüzemekben tartott sertéseket, marhákat már nem kellett senkinek sem terelnie. A fajta népszerűsége akkor kezdett ismét felfelé ívelni, amikor a magyar kutyafajták elkötelezett híve, Dr. Raitsits Emil a Fővárosi Állat- és Növénykertben puli tenyészetet hozott létre. E remek kutya megmentése sikerrel járt, ismét elkezdődött a tudatos tenyésztés és törzskönyvezés. Ehhez azonban szükség volt a puli sokoldalúságára is. Családi kutyává vált, ami teljesen eltérő magaviseletet kívánt meg tőle, mint korábban. Terelés helyett sok háznál az őrző-védő képességeit kamatoztatta, ez pedig annyira bevált, hogy az emberek hamar elkezdték elismerni a fajta különféle előnyeit.

A nagy termetű puli

A csendőrpulik története a két világháború közötti években kezdődött. Akkoriban a fajtának négy változata volt: törpe, kis és középnagy, illetve nagy. A belső tulajdonságok, a vérmérséklet mindegyik típusnál azonosak voltak, ám rendőrpulinak csak az 50 centiméternél magasabb példányok számítottak. Habár viselkedésük megegyezett a kisebbekével, a magasabbakat tekintélyt parancsolóbbnak tartották.
A mai standard szerint már csak egy méret létezik, a rendőrpuli megnevezés is szinte teljesen eltűnt a köztudatból. Napjainkban, ha még él is ez a fogalom, már csupán az őrző-védő hajlamú kutyákat nevezik így.

Miért rendőrpuli?

Egy 1911-es minisztertanácsi javaslat engedélyezte, hogy a határon állomásozó katonák kutyákat is alkalmazhassanak az éjszakai portyázás során. Aktív, bátor ebekre volt szükség, akik nem elijesztik, hanem elfogják a hívatlan betolakodókat. Mi sem testhezállóbb feladat egy puli számára. Mivel éjjel, a sötétben kellett dolgozniuk, a fehér pulikat, kuvaszokat és komondorokat részesítették előnyben. Külföldi kutyafajták ebben az időben szóba sem jöhettek, a többségében falusi származású katonák nem is akartak maguk mellé idegen fajtát. Ragaszkodtak a magyar értékekhez, és bíztak is bennük. A tolvajok, betolakodók úgyszintén ismerték ezeket a kutyákat, és pontosan azért féltek tőlük, mert tudták, mire képesek.

Mindig éberen figyel.

A siker útján

A rendfenntartó szervek örömmel alkalmazták a pulikat. Csodálatos intelligenciájukat nagyra becsülték, könnyen meg tudták tanítani nekik az engedelmességi feladatokat. Olyan sikernek örvendtek, hogy 1932-ben nyilvános bemutatót is tartottak velük az Országos Magyar Rendőrkutya Egyesület szervezésében, ahol díjnyertes pulik mutatták meg tehetségüket a nagyközönségnek. Az előadás után a fajta hihetetlen népszerűségre tett szert, aki részt vett az eseményen, azonnal szeretett volna maga mellé egy ilyen remek társat. A magyar siker láttán a francia rendvédelem is elkezdte használni a pulikat, sőt hírük egészen Dél-Afrikáig elterjedt.

Díjnyertes fehér puli.

Árkosi József így írt a Pásztorkutyák Magyarországon (2007) című könyvében:

A XX. században jól ismert volt hazánkban, de Szingapúrban is a „csendőrpuli”, mely a ma elfogadott típusnál jelentősen nagyobb, legalább 50 cm marmagasságú volt. Mint a neve is mutatja, szolgálati kutyaként alkalmazták. A hatvanas években számos puliról érkeztek híradások Pakisztánból és Argentínából, ahol határőrizeti feladatokat láttak el. Venezuelában pedig olajkutak őrzését bízták rájuk. Dél-Afrika gyémántbányáinak őrzését több, mint 250 puli látta el, melyeket szervezetten tenyésztettek.”

Mi történt ezután?

A második világháború után a magyar rendőrség külföldi kutyafajtákat kezdett alkalmazni munkája során. A puli őrző-védő hajlama azonban nem veszett el. Igazi magyar sajátosságnak számított a rendőrpulikkal való kiképzés, sport. Akkoriban váltak elterjedtté és népszerűvé a kutyaiskolák. A gazdák kedvtelésből eljártak tanfolyamokra, ahol tréningezték a kedvenceiket. Az akkortájt idomítási tanfolyamnak nevezett kiképzéseket minden vasárnap délelőtt az egykori Erzsébet Sósfürdőnél tekinthették meg az érdeklődők. Aki kedvet kapott hozzá, kipróbálhatta, bekapcsolódhatott a szakértő által vezetett tréningbe. A pulik nagyszerű munkabíró és munkaszerető képességét így reklámozták, hatalmas sikerrel. 1966-ban az FCI (Fédération Cynologique Internationale, azaz az Ebtenyésztők Nemzetközi Egyesülete) hivatalosan is elismerte a fajtát, akit emiatt már csak egy méretben tenyészthettek. Éppen ezért a rendőrpuli fogalom már csak az emberek emlékezetében él tovább.

1956-ban kiadott bélyeg, amin puli szerepel.

A sértődékeny puli

A puli igazán érzékeny karakter. Nevelésénél fontos a következetesség, mert igen önálló és akaratos jellem. Márpedig egy csendőrpulinak kifogástalan nevelés jár. Ha valamit elrontunk, és ez nem tetszik neki, nem engedelmeskedik. Bár kiváló terelési képességgel bír, az őrző-védő feladatok megtanulása csak olyan egyedeknek megy könnyedén, akiket helyesen idomítottak. Ez pedig minden esetben a gazda feladata. Ne feledjük, sosem a kutyával van a baj, hanem a nevelési módszerrel.

A puli már kölyökkorában öntudatra ébred.

A törvény másik oldalán

A remek őrző-védő jellem nem feltétlenül a törvény jó oldalára állítja ezt az öntudatos fajtát. 2015-ben két hűséges puli annyira védte idős, sérült gazdáját, hogy egyikük még a férfi segítségére érkező mentőápolót is megharapta. A helyzet kezelésére egy kutyás rendőr érkezett, akinek sikerült biztonságosan leszerelnie a védelmezőket. Szép lassan jobb belátásra bírta őket, és elterelte onnan a pulikat.

A puli napjainkban

Bár a pulik ma már nem feltétlenül rendőri feladatokat látnak el, kiképzésük még mindig elterjedt. Kifejezetten jó sport lehet számukra az agility, frizbi, flyball, de szinte bármelyik mozgásos tevékenység, hiszen imádnak dolgozni.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon