10 kevéssé ismert tény a magyar pásztorkutyák királyáról, a komondorról

Az egyik legrégebben kitenyésztett magyar fajta számos meglepetést tartogat. Ismerjétek meg velünk a pásztorkutyák királyaként számontartott komondort!

Méltán lehetünk büszkék valamennyi magyar kutyafajtára, hiszen egytől egyig csodálatos állatok! Ezúttal a fenséges külsejű, méltóságteljes és roppant bátor pásztorkutyánkról, a komondorról gyűjtöttünk össze néhány érdekességet.

1.) Az egyik legősibb kutyafajtánk

A komondor az egyik legrégebben kitenyésztett magyar fajta. A népvándorlás során érkezett (valószínűleg a kuvasszal együtt) a Kárpát-medencébe, ahol a nyájakat, csordákat őrizte.

2.) Tiszta vérvonal

A komondorok vérvonala nagyon tiszta, hiszen az idők során nem volt jellemző a fajta keverése. A genetikájukba van kódolva az őrzés, így ösztönösen tudják, mi a dolguk.

3.) Gubancos magyar juhászkutya

A komondor szó először csak a nagytestű magyar pásztorkutyákat jelentette. 1544-ben (egyes források szerint 1574-ben) Kákonyi Péter Astiagis király történetében fordult elő először, ez az első fennmaradt írásos nyelvemlékünk róla. Régen a fajtának különböző elnevezései voltak, hívták például gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak és bagolyszemű komondornak is.

4.) Nem harapós

A komondor elsődleges feladata az idegenek távoltartása. Emiatt harapás helyett heves morgással, ugatással űzi el a területről a betolakodókat. Míg az idegeneket nem tűri a területén, addig a családtagokkal, köztük a gyerekekkel is nagyon barátságos.

5.) Védelem minden téren

A komondornak háromféle lehet a bundája: nemezes, szalagos vagy zsinóros. A szőrzetnek nagyon komoly szerepe van: egyrészt megvédi az állatot az időjárás viszontagságaitól, legyen az a nyári meleg vagy a téli mínuszok. Emellett az esetleges farkas- vagy más állatok támadása során is védőpajzsként funkcionál.

6.) Tévedés, hogy kényes a bundája!

Tapasztalataink szerint sokan azért ódzkodnak a komondoroktól – és a hasonló bundájú pulitól is –, mert a szőrük ápolását nagyon problémásnak gondolják. Holott ez egyáltalán nem igaz!  Mint korábban Anda-Marócsek Anita tenyésztőtől megtudtuk, mindössze annyi a teendőnk a komondor bundájával, hogy a kölyökkori szőr leváltását követően megfelelő méretűre bontjuk a kialakulóban levő tincseket. Aki pedig szeretné, ollóval vissza is vághatja a szőrzetet. Ebben az esetben arra kell ügyelni, hogy ne legyen túl rövid a bunda, különben elvesztené védelmi funkcióját! Emellett további nagy előnye a komondor szőrének, hogy öntisztuló. A rátapadt sár száradás után kipereg belőle, így nem kell fürdetni.

7.) Kis híján kihalt a fajta

A fajtát a második világháborúban a kihalás fenyegette. A tanyákat felkutató katonák ugyanis többnyire lelőtték az otthonukat védő állatokat. Az ’50-es és ’60-as évek tudatos tenyésztési stratégiája azonban megmentette a komondorokat, valamint az ebben az időben külföldre emigrált magyarok is előszeretettel vitték magukkal a fajtát.

8.) Kicsi a mozgásigényük

Méretük ellenére a komondoroknak nincs túl nagy mozgásigényük. Jellemző rájuk, hogy napközben gyakran pihennek – ám ekkor is éberek! –, az esti órákban pedig őrjáratra indulnak a kertben, udvaron. Emiatt nem javasolt azoknak, akik sportolni – például futni, túrázni – szeretnének kedvencükkel.

9.) Célelvűek

Mivel a komondorok számára nagyon fontos, hogy a rájuk bízott feladatnak célja legyen – mint a nyáj őrzése –, így a jutalomfalatért való feladatozás nem nekik való.

10:) Egészséges, szívós fajta

A nagytestű kutyákra jellemző csípőízületi diszplázia kevésbé fordul elő a komondornál. Viszonylag gyakori genetikai betegsége lehet az entropium. Ez a szemhéj lazaságát jelenti, ami által az befelé fordul, széle érintkezik a szemmel. Ennek hatására a szőrszálak irritálhatják a szaruhártyát. Általánosságban véve azonban a komondor egészséges, szívós fajta.