hirdetés

A kuvasz szót 1511-ben még a hitvány emberre használták őseink: 9 kutyás szó keletkezésének érdekes története

Hangai Lilla

2022. augusztus 25 - Képek: Getty Images Hungary

A kutatók szerint a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencébe való betelepülésük idején, azaz már a 9-10. században hoztak magukkal kutyákat. Méghozzá nem is akármilyen ebek voltak ezek. Agár- és kopószerű négylábúakat a vadászathoz, komondorra és kuvaszra emlékeztető kutyákat az őrzéshez használtak.

hirdetés

Néhány évvel ezelőtt például még úgy tartották, hogy a pulit is honfoglaló őseink hozták magukkal, ám ezt az állítást végül nemcsak a zoológiai, hanem a nyelvészeti kutatások is megcáfolták. Az állunkat még mindig nem tudtuk felvakarni a padlóról; elképesztő érzés végigkövetni anyanyelvünk alakulásán keresztül lenyűgöző történelmünket. Csapjunk is bele!

Egyik kutya, másik eb

Az egyik legkedvesebb szavunk, az eb amilyen rövid, olyan ízes. Először 1138/1329-ben bukkan fel, jelentése „kutya”. Ősi örökségünk ez a kedves kis szó az ugor korból, megfelelői előfordulnak a vogulban és az osztjákban is. Ezzel a tudattal még szívesebben használjuk majd!

Érdekes módon a kutya csak sokkal később, 1511-ben mutatkozik először, méghozzá nem is akármilyen jelentéssel. „Hitvány embert” jellemzett először, „ebet” majd csak egy 1585-ös forrásban jelöl. Úgy tartják, hogy hangutánzó, állathívogató szóból származtatható.

Eb ura fakó!

Szinte teljesen kiveszett már a mai köznyelvből a fenti mondás, pedig szerintünk nemcsak a fülnek igazán kellemes, de a mögöttes tartalma is nagyon érdekes. A történészek szerint az 1707-es ónodi országgyűlésen hangzott el először, ahol kimondták a Habsburg-ház trónfosztását. Jelentése körülbelül annyi, mint: „ennek a kutya embernek fakó kutya az ura” azaz „ennek a kutyának parancsoljon kutya”.

A fakó szó 1536-ban „kutya”, majd 1703-ban „világos szőrű ló” jelentéssel fordult elő először. Eredetét tekintve származékszó, a „fa” főnévből és a „kó” képzőből jött létre, eredeti jelentése „fából való”, „fához hasonló színű” lehetett valamikor.

Magyarként büszkék lehetünk arra, hogy lovas nemzetként vonultunk be a történelembe, de az is megdobogtatja önérzetes szívünket, hogy a nyelvünk ilyen egyedi és ilyen roppantul gazdag. Azt biztos tudod, hogy a magyar nyelv lovas szókincse egyedülálló a világon, de amikor a kutatásunk során felfedeztük, hogy bizony még ezek között is van olyan, amely kapcsolatban áll a kutyákkal, szó szerint padlót fogtunk. Bámulatos érzés tanúja lenni egy ilyen egyedi és rejtélyes folyamat alakulásának. Hiába, elérzékenyültünk, nem tagadjuk!

Magyar fajták neveinek felbukkanása

Ilyen picike országként mégis 9 (kuvasz, komondor, magyar agár, puli, pumi, mudi, rövidszőrű magyar vizsla, drótszőrű magyar vizsla, erdélyi kopó) fantasztikus fajtát adtunk a világnak. Tessék, még egy indok büszkének lenni!

A 9 fajta közül is egyik legkedvesebbünk a kuvasz. Először egy 1511-es forrásban szerepel, ahol „hitvány embert” jelölt. Érdekes látni, hogy ennek a rendkívül okos, határozott jellemű és gyerekszerető ebnek a neve mekkora utat tett meg az 1560-as végső jelentéséig, ami már a „nagytestű, házőrző kutya” lehetett. Úgy tartják, hogy a szó eredete sejthetően ótörök eredetű.

A kopó szavunk valószínűleg a „kap” ige származékszava, mely „vadászkutya” jelentéssel 1632-ben szerepel először. Legrégebbi magyar vadászkutyaként tartják számon, melyből később több fajtával történt keresztezés során a 18. században létrejött a csodálatos vizsla.

A komondor kun eredetű és minden bizonnyal a Qumadur törzs nevéből eredeztethető. Magyar alakjában 1454-ben már említi egy forrás, mint kun személynevet.

Az agár feltehetően szláv vagy török eredetű és már egy 1193-as forrásban megmutatkozik.

A puli szóval először 1765-ben találkozhatunk, de már akkor is „kis juhászkutya” jelentéssel. Bizonytalan az eredete, de a legnagyobb valószínűség szerint német jövevényszó. A kutatók úgy gondolják, hogy a felnémet puli, „uszkár” jelentésű szóból származik és a 18. században hozhatták be hozzánk az első példányokat idegen juhászok. A magyarság gondoskodó keze alatt vélhetően óriási gyorsasággal vált jellegzetes hazai fajtává.

A pumi szintén 1765-ben jelenik meg először és „pulihoz hasonló pásztorkutyát” takar. Ez a kedves csengésű kis szavunk is gyaníthatóan német átvétel eredménye.

drótszőrű magyar vizsla erdélyi kopó komondor kutya szavak kutya történelem kutyás történelem kuvasz magyar agár magyar kutyafajta magyar kutyafajták mudi őrző védő kutya puli pumi rövidszőrű magyar vizsla szakszavak történelem vadászkutya

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!