hirdetés

Komondor fajtaleírás: az egyik legrégebben kitenyésztett magyar kutyafajta

László Enikő, 2020. október 19

Aki valaha látott már komondort, biztosan megjegyezte különleges, méltóságteljes külsejét. Természete legalább ennyire figyelemre méltó. Hűséges, bátor jelleme kiváló őrkutyává teszi.

hirdetés

A komondor hatalmas termete, fehér, zsinóros bundája biztosan magára vonja a figyelmet. Tekintélyt parancsoló megjelenése és magabiztos, határozott fellépése elriasztja az illetéktelen betolakodót. Ösztönösen védi területét és családját az idegenekkel szemben, tökéletes őrkutya. Mégis ez a remek fajta viszonylag ritka hazánkban.

Fiatal komondor.

Eredete

Az egyik legősibb magyar kutyafajta. A népvándorlás során érkezett (valószínűleg a kuvasszal együtt) a Kárpát-medencébe, ahol a nyájakat, csordákat őrizte. Bundája nem véletlenül ilyen különleges. A forró nyári napok és a zord, téli fagyok ellen egyaránt megvédi. Sőt, a nagy szőrtömeg a farkasok ellen is remek szolgálatot tett, hiszen kevésbé tudták megharapni általa. Mivel főként este kellett őriznie a nyájat, fehér színének köszönhetően a gazda jól el tudta különíteni kutyáját a ragadozóktól. Szőrének hála pedig nagyszerűen beolvadt a haszonállatok közé, így a farkas nehezebben vette észre.

A hatalmas szőr ellenére rendkívül jól lát.

A komondor szó először csak a nagytestű magyar pásztorkutyákat jelentette. 1544-ben (egyes források szerint 1574-ben) Kákonyi Péter Astiagis király történetében fordult elő először, ez az első fennmaradt írásos nyelvemlékünk róla.

Pásztor nézi vala, gyermeket szoptatja
Egy fias kamondor és körül forogja
Vadak, madaraktól igen oltalmazza
És melegségével gyermeket táplálja

Onnat a gyermeket pásztor el-felvevé
Város felé pásztor ütet vinni kezdé,
A kamondor addig ugatva követé
Míg házacskájában pásztor el-bevivé.”

Az 1815-ben megjelent Pethe Ferenc Természethistória és mesterségtudomány című kötetében találkozhatunk a komondor ősi formájáról készült rajzzal. Régen a fajtának különböző elnevezései voltak, hívták például gubancos magyar juhászkutyának, selyemszőrű farkasebnek, pusztai komondornak, lompos szőrű komondornak és bagolyszemű komondornak is. A 19. században íródott részletesebb jellemzés még ritka fajtának említette, az 1899-es szegedi országos kiállításon csupán egy ebet mutattak be.

A Hungária Komondor Klub 1924-ben alakult meg, első magyar kutyafajtával foglalkozó tenyésztőszervezetként. A második világháború idején a komondorok száma drasztikusan csökkent. A tanyákat hűségesen őrző ebeket a katonák lelőtték, hogy aztán ki tudják fosztani a területet. A mezőgazdaság háttérbe szorulásával, a kollektivizálódással pedig később a megmaradt komondor állomány szinte munkanélkülivé vált. A kilencvenes években néhányan fekete változatát is tervezték kitenyészteni, de ez ellentmondott a fajta ősi jegyeinek, ezért hamar kudarcba fulladt a törekvés.

Komondor őrzi a nyájat.

A Hungária Komondor Klub célja napjainkban is a komondor népszerűsítése, hiszen évente csak körülbelül 200-250 fajtatiszta egyedet regisztrálnak az országban. A törzskönyves egyedek száma összességében kétezerre tehető hazánkban. Külföldön azonban egyre népszerűbb a fajta. Oroszországban, Izraelben, Csehországban, Németországban és Romániában is viszonylag szép számban találkozhatunk komondorokkal. Az összes magyar kutyafajtával egyetemben 2004-ben nemzeti kinccsé, 2017-ben pedig hungarikummá nyilvánították.

Fajtastandard

A komondor ősi magyar juhászkutya. Robosztus testét dús, hosszú szőrzet fedi. Ez lehet nemezes, szalagos vagy zsinóros, minden esetben csontfehér színű. Testtömege nemtől függően 50-60 kg, marmagassága 65-70 cm. Végleges méretét viszonylag lassan, két év alatt éri el. Fejét dús szőrzet borítja, orra fekete. Szemei egyenes vágásúak, sötétbarnák. Fülei lefelé irányulnak V vagy U alakban. Farka lelógó, dús szőrzetű. Járása hatalmas termete ellenére könnyed, lépése térölelő. Várható élettartama 10-12 év.

Jelleme

Megjelenése az idegenekben akár félelmet is kelthet, hiszen termete hatalmas és tiszteletet parancsoló. Ennek ellenére családjával kedves, nyugodt, rendkívül hűséges és nagyon ragaszkodik gazdájához. Megfelelő szocializációját már kölyökkorban el kell kezdeni. Intelligens, megfontolt, önálló fajta, akit őrzésre nem szükséges tanítani, hiszen az a vérében van, ösztönösen végzi a munkát. Idegenekkel szemben tartózkodó, úgy viszonyul hozzájuk, ahogyan azt gazdája teszi. Rendkívül bátor és éber, mindig szemmel tartja területét. Csak akkor ugat, ha szükséges és ezzel jelezni szeretne. Feleslegesen nem rohangál, de ha igen, akkor meglepően gyorsan, ügyesen szalad ellenőrizni, mi történt.

Ideális környezet

A komondor legjobban kertes házban érzi jól magát. Lakásban nem ideális a tartása. Nagy tér- és mozgásigénye van, szeret szabadon lenni, őrizni területét. Napközben gyakran pihen, de ekkor is éber. Sokszor indul őrjáratra a kertben, az esti órákban. Szereti a gyerekeket, ideális játszópajtás melléjük.

Ápolás

A komondor szőre a puliéhoz hasonló. Bundája öntisztuló, hét hónapos kortól érdemes elkezdeni a tincsek széthúzogatását, amit rendszeresen ismételni kell. Ezen kívül nincs egyéb teendő ápolásával (természetesen a fülek és szemek tisztántartása mellett). Régen a pásztorok a birkák megnyírásával egyidejűleg a komondorok bundáját is levágták, ami a nyári hónapokra ideális volt. Télre pedig meghagyták a hosszú zsinórokat.

A komondorok hatalmas bundája védi őket az időjárás viszontagságaitól.

Gyakori egészségügyi problémák

A nagytestű kutyákra jellemző csípőízületi diszplázia kevésbé fordul elő a komondornál. Viszonylag gyakori genetikai betegsége lehet az entropium. Ez a szemhéj lazaságát jelenti, ami által az befelé fordul, széle érintkezik a szemmel. Ennek hatására a szőrszálak irritálhatják a szaruhártyát. Általánosságban véve azonban a komondor egészséges, szívós fajta.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon