hirdetés

Sinka, a különleges új magyar kutyafajta: legtöbbjük máig a pásztorok kezén van

László Enikő, 2021. január 10

Talán eddig nem sokan hallottak a sinkáról, a csodálatos magyar terelőebről. Hivatalosan még nem elfogadott fajta, de könnyen meglehet, hogy erre nem kell sokat várni.

hirdetés

A sinkát már most a tizedik magyar kutyafajtaként emlegetik. Habár hivatalosan nem tekinthető annak, jó eséllyel indul a posztra. Kár is lenne hagyni, hogy egy ilyen tehetséges és intelligens eb a feledés homályába merüljön. Mit lehet tudni róla?

Ügyi a Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány védence. /Fotó: Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány

Kialakulása

Ezt a különleges kutyát magyar dingónak és a 21. század magyar terelőkutyájának is emlegetik. Megjelenése eltér a legtöbb magyar fajtától. Vélhetően a hazai kistestű, fekete színű pásztorkutyákból alakult ki, akiket német juhászkutyákkal kereszteztek. Mégpedig olyanokkal, akik pásztorkutya vérvonalból származtak, nem pedig őrző-védők voltak. A sinka valószínűsíthetően a Hortobágyon alakult ki, de mára viszonylag szép egyedszámban megtalálható országszerte. Pontosan nyomon követni azonban nehéz, hiszen az állatoknak nincs törzskönyvük.

Külleme

A sinka szó a hortobágyi tájnyelvben simát jelent, ez utal testhez simuló szőrzetére. Színe legtöbbször fekete, de lehet barna, fehér, ordas vagy tigriscsíkos is. Fülei felállóak, hegyesek. Farka kunkorodik. Érdekesség, hogy a pásztorok a balra tekeredő farkú egyedeket tartják jobb munkakutyának.

Fehér színű sinka. /Fotó: Vass Róbert

A magyar terelőkutyák kialakulásakor kevés szerepet játszott a küllem. A sinka esetében csupán a fent említett rövid szőrzet, felálló fülek és a kunkorodó farok voltak lényegesek, leginkább a munkaképesség számított. A pásztorok mindig belső jegyek alapján szelektáltak, így az egyes fajták megjelenése igen eltérő volt kialakulásuk kezdetén. Így van ez a sinka esetében is.

Heterogén állomány

Korózs András, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületeinek Szövetségének (MEOESZ) elnöke szerint a fajtaállomány még mindig rendkívül heterogén, különböző tájfajai léteznek. A pumi például a puli dunántúli változatának számított jó ideig, míg a mudi a Dél-Alföldön volt népszerű terelőkutya. Egészen 1914-ig állt fent ez a helyzet, amíg Raitsits Emil segítségével nem kezdődött el a szelektált tenyésztésük. Hangzatos elnevezésekről pedig szó sem esett egy ideig. Például a mudi egy elterjedt hívónév volt Pest megyében és az északi területeken, nem pedig magára a fajtára utalt. Idővel rendeződött minden, épp úgy, ahogyan várhatóan a sinka esetében is történni fog.

Ügyi augusztusban került a menhelyre. /Fotó: Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány

Hogyan kutatták fel?

A sinka nem egy népszerű városi kutya. Gyakran az ország eldugottabb szegleteiben bukkanhatunk rá, hiszen máig főként a pásztorok kezén van. Vérbeli munkakutya, aki rendkívül sok energiával rendelkezik. Éppen ezért nem való tipikus házi kedvencnek, aki a kanapén ül és napi kétszer megy sétálni. Kutyás sportokban való tehetsége még nem ismert, de a pumi mintájából kiindulva nagy valószínűséggel alkalmas lenne agility-re és egyéb, sok mozgást igénylő mozgásformákra.

2019-ben a MEOESZ igyekezett feltérképezni az állományt. Olyan fajtát kerestek, akivel érdemes foglalkozni, fejlődőképes. Így karolták fel a sinkát. Ám ehhez nem elég csupán ennyi. Fontos, hogy igény mutatkozzon a fajtára, hiszen ha senki nem szeretne sinkát, hamar eltűnik. Nagyobb egyedszámra is szükség van, ami a célzott tenyésztés alapja lehet. Ehhez pedig kellenek lelkes tenyésztők is, akik szívesen foglalkoznának ezzel a remek kutyával.

Fotó: Vass Róbert

A tizedik magyar kutyafajta

Korózs András, a MEOESZ elnöke egy interjúban így nyilatkozott nekünk a sinkáról és annak jövőjéről:

„Nemrég kezdtünk el a fajtával foglalkozni, és a bizottság azon dolgozik, hogy először nemzeti szinten ismerjék el. Ennek alapja a fajtastandard kidolgozása (amely részletesen leírja a sinka küllemét és jellemét), majd a MEOESZ-nek kell elismerni, végül fajtajelöltként az Agrárminisztérium megfelelő bizottságába is be kell nyújtanunk. Amennyiben mindhárom folyamat sikeres, tizedik magyar fajtaként megkezdődik a sinka hosszadalmas tenyésztési programja. Ha ennek során kijön valamilyen jellegű hiba (egészségügyi, temperamentum, küllem), akkor lehet rajta módosítani, végül pedig a nemzetközi elismerést kérni. Úgy gondolom a sinkának lesz esélye, hogy először nemzeti szinten elismertté váljon.”

Ügyi egy lassan öt éves sinka szuka, aki szerető családra vár. /Fotó: Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány

A sinkával való foglalkozásra mutatkozik igény. A magyar kutyafajták többsége nehéz helyzetben van, ezért is gondterhes vállalkozás egy újabb fajtát gondozni. Ugyanakkor az is fontos, hogy ne hagyjuk értékes kutyáinkat eltűnni.

(Képek: Vass Róbert, Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon