hirdetés

Pumi fajtaleírás: a magyarok bohókás terelőkutyája

László Enikő, 2020. augusztus 26

A pumi egy mindig jókedvű, játékos és rendkívül intelligens magyar fajta. Szerethető jelleme és megjelenése igazi családi kutyává tette az évek során.

hirdetés

A pumit eredetileg terelőkutyának tenyésztették ki. Léte a mezőgazdaság háttérbe szorulásával sem vált veszélyeztetetté, hiszen kedves, bohókás jelleme mindenkit levesz a lábáról. Imád tanulni és gazdája mellett lenni minden egyes percben. Igényli a szeretetet, és a rábízott feladatokat örömmel teljesíti. Rendkívül intelligens és energikus fajta, kiváló családi kedvenc.

A pumi megjelenése igen bohókás, akárcsak jelleme.

Eredete

A pumi a 17-18. században bukkant fel először Magyarországon. A Franciaországból érkező nyájakat rendszerint az őket terelő kutyákkal együtt adták el. Ezek a terrier jellegű ebek keveredtek a hazai pásztorok négylábúival, legfőképp a pulikkal. Nevük valószínűsíthető, hogy a Pomeránia szóból ered, 1795-ben Dr. Hankó Béla említi először a pumi nevet. Mivel kitűnő munkamoráljuk, energikusságuk igen kívánatos tulajdonság volt, igyekeztek ezeket a jegyeket megtartani bennük.
1815-ben Pethe Ferenc is írt róla a Természet Históriája című könyvében:

nagyságára ollyanforma, mint egy köjökfarkas; fülei fennállók, szőre valamennyire bolyhos, legalább nem sima, a’ farka kerekedése pedig alólról, bojhos; színe gyakran barnás-fekete, de külömben számtalan, többnyire szennyes-színű”

1914-ben Raitsits Emil segítségével, a Budapesti Állat- és Növénykertben nagy odafigyeléssel, szelektált módon kezdték el tenyészteni. Eleinte a pumit a puli dunántúli változatának tekintették. Raitsits arra törekedett, hogy a két fajta jól elkülöníthető legyen. Ami a puliban előnynek, a pumiban hátránynak számított, ilyen jegyek például a szőrzet, a fülek vagy a fejforma. 1920-ban ismerték el hivatalosan is önálló fajtaként, ekkor már a városi emberek körében is elterjedt a bohókás kinézetű pásztor, mint társasági eb.
A világháborúk a pumitenyésztésre is negatív hatással voltak. 1950-től azonban ismét fellendült, és újra egyre több kutya jelent meg a kiállításokon.
Habár a fajta nem kifejezetten széles körben elterjedt, a világ több helyén is ismert. Németországban, Amerikában és több skandináv országban, főképp Finnországban népszerű. A pumi, akárcsak az összes magyar kutyafajta, hungarikum. A Magyar Pumi Klub 2000 óta népszerűsíti és védi ezt a csodálatos pásztorkutyát.

A hosszúkás fejforma a pumiknál előny, a puliknál hátrány.

Fajtastandard

A pumi közepes méretű, terrier jellegű juhászkutya. Szőrzete tincseket képező göndör vagy hullámos, de sohasem zsinóros. Bozontos, sűrű és rugalmas, tapintása erőteljes, de nem durva. Színe lehet fekete vagy fehér, a szürke, fakó és az ezüst különböző árnyalatai. A kölykök sokszor feketén születnek, és később fakulnak szürkévé. A foltos mintázat hibának számít. Marmagassága nemtől függően 38-47 cm, testsúlya 8-15 kg. Feje hosszúkás, terrier jellegű. Fülei magasan tűzöttek, felállóak és V alakban előre bicsaklanak. Dús, úgynevezett szálkás koronaszőr borítja őket. Szemei sötétbarnák, oválisak, tekintetük értelmes. Farka magasan tűzött, dús szőrzetű, kunkorodó. Járása élénk, temperamentumos, büszke és olykor pattogó. Várható élettartama 15 év.

Fehér színű pumi.

Jelleme

A pumi bájos jelleme mindenkit levesz a lábáról. Ideálisan ötvözték benne a terrierek temperamentumát és a puli intelligenciáját. Játékos személyiség, imád mozogni és ezt rendszeresen igényli is. Rendkívül intelligens, mentálisan és fizikálisan is fárasztást igényel ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradjon. Munkaszerető és igen ragaszkodó, hiszen korábban a pásztorokkal együtt őrizte a nyájat a nap 24 órájában. Igényli a törődést, a figyelmet és a szeretetet. Könnyű tanítani, nagyon értelmes fajta. A pozitív megerősítés a leghatékonyabb jutalom számára.

Fáradhatatlan, energikus fajta.

Minden kutyás sporthoz ideális társ, engedelmességi feladatokat is kitűnően elvégez. Kedves, gyermekekkel és a többi négylábúval is jól kijön. Imád bohóckodni, gazdája kedvére tenni. Megfelelő szocializáció mellett egyáltalán nem agresszív. Igen beszédes, de ok nélkül nem ugat. Remek jelzőkutya, korábban az őrkutyák figyelmét hívta fel a tanyán az illetéktelen behatolók észlelése után. Nagyon fontos számára gazdája közelsége, nem szereti a magányt. Fáradhatatlan, derűs természete mindenkit jókedvre derít. Egy pumi mellett nincsenek szürke hétköznapok.

Egy pillanatra sem veszi le tekintetét gazdájáról.

Ideális környezet

Tökéletes családi kutya, ám mindenképpen aktív életet élő gazdát igényel. Ellenkező esetben, ha nincs megfelelően lefárasztva, szökésre és ásásra hajlamos. Lakásban is tartható, ha mozgásigényét napi szinten kielégítik. Legjobban persze egy kertes házban érzi magát, ahol kedvére szaladgálhat. Élvezi a kutyás sportokat, az agility, a dog dancing és a különböző engedelmességi feladatok mestere. Emellett természetesen terelőversenyeken is brillírozik.

Ápolás

Bundája rendszeres fésülést igényel, de a pumi nem hullajtja szőrét. Körülbelül évi három-négy alkalommal igényel kozmetikázást. Tavasszal érdemes nagyobb figyelmet fordítani az ápolására, mert akkor cserélődik le a téli aljszőrzete.

A pumi jól alkalmazkodik az időjárás viszontagságaihoz is.

Gyakori egészségügyi problémák

Kifejezetten egészséges fajta, nincs olyan betegség, ami gyakran előfordulna a puminál. Rendszeres testmozgással sokáig a család kedvence lehet.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon